KULTer.hu - Rudolf Dániel kisprózája
115289
post-template-default,single,single-post,postid-115289,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Rudolf Dániel kisprózája

Telep

1. rész

Kocsmából sok van. Játszótérből is. Van még templom – másfél. Az udvaron botorkálnak a labdázó gyerekek. Egy srác vizel a kerítés mellett. Talponálló – három, ha jól számolom, de az is lehet, hogy négy egymás mellett. Tompulnak az agyak, élesek a kések. Ott a Rózsadomb. Ilyen vicces neve van errefelé egy kocsmának, még akkor is, ha tele van gatyába hugyozóval. Rózsadomb, a telep Rózsadombja, Rózsanéni magánbirodalma, ahol tíz éve ugyanazok az árak. Egy főniksz-szilvát kérek. Kóserszilva. Pálinka ízű szeszes ital. Aranyászok. Rózsanéni a pult mögött, mosolya mindig csalogató. Néha nem ő, néha mások. Tömött cigány asszony, vörös a haja. Kétéltű kamionos. Akár már reggel hatkor, ha bírja az ember. A románok, azok belőttek nekünk vagy hármat. Az egész a rohadt oláhok műve, ők oltották be mindenfélével a játékosainkat, nehogy gólt tudjanak lőni. Ezzel akarják lejáratni a nemzetet. Oda a dicsőség. Oda minden. A bíró is nekik dolgozik. Már hogyne dolgozna nekik? Rózsadomb, a telep Rózsadombja. Még mindig nem vették le a karácsonyi díszítést. Úgysem zavar senkit. Nyári Mikulás. Haza kell támogatni. Alig bír megállni a lábán. Tartozásai miatt már nem is igazán engedik be. Már a szemközti kricsmibe se. Ingázik oda-vissza. És akkor itt van az a másik úr, aki mindig a kutyáját lóbálja, az meg odadörgölőzik a vendégek lábához. Túl nagy neki. Az meg amaz. Szeretnél te is. Nem, nem szeretnék. Jó nekem így. Munkásruhák, munkásszag. Rég láttunk már errefelé, kár, hogy már nem jártok le. Mindig olyan öröm volt látni a fiatal arcotokat. Csillog bennetek az életöröm. Kár. Már nem így van. Már nem érdekel minket. Ma a meccs helyett filmet nézünk. Luxuskényelem. Szögletes állú hős gyepálja a nácikat. Szórakozás esti órákra, két üveg Dreher mellé. A női mosdó kulcsra zárva. Néha ott is muszáj. Hölgyvendégek, riadó. Rózsadomb, Vénuszdomb. Péntek este, minden péntek este. Szalad az idő. Szalad, szalad, szalad. Ömlik a tablettás bor bűze a szájából. Háromkettes nagyfröccs. Öszterrájk, honnét tudod, hogy Öszterrájk? Ja, hogy én mondtam? Mikor? Ott aztán jól megfizetik az embert, nem véletlen, hogy kint voltam. Megszedtem magam. Hova megyünk? Lejla, mehetek veled? Szép fekete hajad csillog a latexnadrág fényében. Alsó, felső, király, ász. Öszterrájk. De ő meg hajón. Zongora. Luxusélet, aranyárak. Bejárta a tengert, most pedig itt rozsdásodik a sarokban. Pedig tudott ő játszani. Mesélj még. Meséld el, mikor a trópusokon, mikor bedobták a bugyit a zongorába. Vége a műsornak. Lehúzták a rolót. Néha még mindig tengeribeteg. Rozsdásodik a szakáll. A másik pedig Afrikában is járt, aztán letépte a körmüket. Szigorú rendszer volt az. Persze, hiszi a piszi. Alkoholba fojtom bánatom. Kukori és Kotkoda, belőlük lesz vacsora. Kérhetek egy cigit? Tudom, hogy nem etikus minden alkalommal kunyerálni, de mégis, hátha, légy szíves. Jól van, aranyapám, remek gyerek vagy te. Imádlak, megcsókolom a talpad nyomát. Mégis, összehugyoztam magam, de nem az én hibám. Részegen ki visz majd haza. Te, jó gyerek vagy, támogass már haza. Jól jön a támogatás minden téren. Szotyi az asztalon, le ne verd a terítőt. Rózsa néni háklis. Én is az lennék. Szórakoztató kis este volt, köszönöm, kérek még.

Ne is menjünk messzire. Másik késdobáló, be nem tenném a lábam. Kidobtak valakit. Unalmas. Az óratorony lábánál található. Egyszer. Biliárd. Nem a legjobb társaság. Mit keresel itt, ez az én bulim. Biliárd. Ez az én csajom. Sznúker. Labda a lyukban. Beletrafált. Cipőpatkoló a szomszédban. Szerencsére már bezárták. Ohne. Fájront. Ábécé a helyén, előtte cigiztünk. Húsvét hétfőn. Hajnyírás. Patika. Szép este volt, kár, hogy korábban jöttem félórával. Szeret, nem szeret. Nem messze tőle ott a Talléros, hajnal kettőig nyitva. Helyi béeszosztag. Drága és dohos. Tupírka a pult mögött, olvasd már fel nekem az árakat, kedvesem. Mindjárt, de előtte ráütök a seggemre. Rendezvény lesz, jön az egész família, alig férnek el, össze kell tolni az asztalokat. Ballagás volt talán. Üljetek odébb kérlek, te, ugye nem a foglalósok közül vagy? Kislányom, viselkedj, ne köpködd le a tányérokat. Pálinkalap. Ezen különleges főzetek a szatmárcsekei hármashegység lábánál lettek párolva, mindegyik a méz édességével bizsergeti a torkot. Csak hétszázötven forint négy centje. Koktélt is lehet keverni, van az is, de most nem olvasom fel. Nem érdekel. Női ital. Még mindig duruzsolnak. Nagy a család, nagy az ünnep. Ballagás. Vagy halotti tor? Lejla, ne szökj el, maradj itt, én megjártam Öszterrájkot. Beszélgetünk. Hórihorgas, kefehajú. De hiszen én ismerem a bátyádat. Fölém járt eggyel gimnáziumba. Sosem volt ki mind a négy kereke, elkezdett dobolni a falon a dobverőivel, pedig nem is értett hozzá. Azt mondta, majd ha meglesz mindene, pénz, nők, külföldi munka, akkor visszajön és megveri a tanári kart. Bokszerrel. Széttrancsírozza a fejüket. Betöri az igazgató kocsijának a szélvédőjét. Persze, sosem merné megtenni. Szerencsétlen flótás. Soha semmi lehetőség, nulla. Csak beszél. A pofája nagy. De te jó arc vagy, maradj meg ilyennek. Nem baj, nem mindenkinek kell papír róla. Igyunk még egyet, maradj már te is. A következő kört én állom. Hétszázötven forint négy centje? Inkább egy főnikszet. Hogy az itt nem. Ez túl jó hely. Ennek szaga van. Messziről érezni. Tévéműsor itt is. Halott csatorna. Tehetségkutató. Nálam mindig kétforint ez a dal. Messze még a hajnal, három óra húsz. Tupírka felírja a számlát, ennyivel jössz a sörért. Vedd ki a hűtőből. Büdös a szád, már megint rágyújtottál. A helyi béeszek nincsenek nagy számban jelen. Szerencse. A család még mindig karattyol. Bőségtálat esznek, kedvencük a csülkös csülök. Ballagás, temetés, előléptetés, válás, esküvő? A hátsó rész túlságosan dohos. Kár, ott jobban szeretek inni. Sötét van, el lehet bújni a tekintetek elől a kabátokban.

Borítófotó: Marjai János

Rudolf Dániel

szerző: Rudolf Dániel
honlap e-mail
Rudolf Dániel 1987-ben született Budapesten. 2012-ben végzett az ELTE filmtudomány mesterszakán. Írásai megjelentek többek között a Filmkultúra, a Filmtett, a Filmvilág hasábjain, illetve több kötetben (Jean-Luc Godard dicsérete, Sára Sándor 80) is. Jelenleg a filmgyártásban dolgozik, illetve szabadúszó filmes újságíróként tevékenykedik. Ez az első szépirodalmi megjelenése.

KULTprogramok

<< 2019. nov. >>
hkscpsv
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum