KULTer.hu - Kamasz belviszály
116658
post-template-default,single,single-post,postid-116658,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Kamasz belviszály

Monos

Kolumbia Oscar-nevezettje egy frappáns A legyek ura-parafrázis, mely Golding művének téziseit egy katonai hadműveletben résztvevő nomád gerillatábor közegébe ülteti át.

A kolumbiai polgárháborúból ihletődött történetet térből és időből is kiszakította Alejandro Landes rendező: a tinédzserekből álló félkatonai alakulatot az úgynevezett „Szervezet” működteti, a közeli településre pedig csak „város”-ként hivatkoznak a szereplők, és bár a technika jelenkorinak tűnik (adóvevők, automata fegyverek, füstgránátok), sokszor az az érzésünk, hogy a Monos inkább egy alternatív jövőt fest le, a készítők pedig politikai parabolában gondolkodtak. A hegyekben állomásozó csapat két feladatot kap marcona vezetőjüktől: vigyázzanak egy Shakira nevű tehénre, illetve tartsák életben az általuk csak doktornőként emlegetett túszt (az Én, Tonyából vagy az Augusztus Oklahomában-ból ismert Julianne Nicholson). Ez a két, egyszerűnek tűnő küldetés végül a sajátos szabályok szerint működő mikroközösség rendjének felbomlásához vezet, és ahogy az egy A legyek ura-parafrázisban lenni szokott,

kíméletlenül felszínre kerül a hatalomvágy, a törékeny idill pedig hamar az ösztönök martalékává válik.

A Monos különös szerkesztésű film: Landes a csoportdinamikára fókuszál, így aztán nincs is egyetlen igazi főszereplője a történetnek, a kamaszok között szerelmi sokszögek bonyolódnak, a hatalmi machinációk mindenkit érintenek. Hamar megtudjuk, kik a csapat erősebb, kik a gyengébb tagjai. Az alkotók kezdettől fogva érzékeltetik, hogy

az első néhány jelenetben tapasztalt idill egyfelől törékeny, másrészt pedig alapból problémás egy szakadár, fegyveres gerillaalakulat esetében bármiféle idillről beszélni.

A hegyek közé zárt fiatalokban féktelenül tombolnak a hormonok: a szerelmi viszonyok folyamatos összekuszálódása mellett a közösség alapeleme az erőszak, a születésnapos fiatal katonákat például egy nomád rituálé keretében szíjjal verik el a többiek. A hatalom iránti vágy és az ebből fakadó önzés azonban csak fokozatosan üti fel a fejét a csapatban, és ez az a vonulat, melyben igazán erős a Monos:

a fiatal gerillák mikroközössége szép lassan egy teljes társadalom szimbólumává válik.

Konfliktusaikat megmutatva Landes a polgárháború eredendően abszurd természetére világít rá, valamint lesújtó, általános érvényű téziseket fogalmaz meg a hatalom megszerzéséért és megtartásáért bármire képes emberről.

A Monos azonban nemcsak a szabálytalanul ide-oda burjánzó narratíva miatt emlékezetes, hanem technikai szempontból is kimagasló színvonalat képvisel. Jasper Wolf operatőr letaglózó erejű képei a film első felében a hegycsúcsok ködös, kopár környezetét és az onnan nyíló gyönyörű panorámát, a későbbiekben pedig a dzsungel labirintusát és a vízmosások, erős sodrású folyók egzotikumát adják vissza érzékletesen, a főként hosszú beállításokban a közelik és a nagytotálok is szemkápráztatóak.

Mica Levi éteri filmzenéje hatékonyan asszisztál a képek által megteremtett különös atmoszférához,

de a hangvágás és a hangkeverés is kiemelendő. Utóbbiaknak hála a szél zúgása, az erdő hangjai és a folyó robaja is fontos hangulatfokozó elemekké válnak.

A Monos így egyszerre építkezik a modern film, valamint a háborús dráma formanyelvi eszköztárából, és sikerrel pakolja egymásra ezeket a paneleket. A fiatal, jórészt tapasztalatlan szereplőgárda pedig zsigeri, minimalista színészi játékot mutat fel a Hannah Montanából indult Moises Ariasszal az élen, aki a hatalomra jutó és azzal párhuzamosan korrumpálódó vezért, Nagylábat alakítja karizmatikusan. Rajta kívül az eleinte betonkemény, később esendővé váló Rambót játszó Sofia Buenaventura, valamint Lady szerepében Karen Quintero a népes cast legjobbjai,

ám leginkább mégis a csoportdinamika működik köztük, melyen a narratíva működőképessége múlott.

Alejandro Landes a katartikus, negyedik falat lebontó zárósnittel nyomatékosítja, hogy filmjének nem célja megválaszolni a kérdéseket,

a Monos figyelemfelhívó, kiáltvány jellegű mű.

A következtetések levonása így a néző feladata, és ahogy a rendező az idei CineFest közönségének címzett üzenetében hangsúlyozta: el kell dönteni, hogyan tovább.

Monos, 2019. Rendezte: Alejandro Landes. Írta: Alejandro Landes, Alexis Dos Santos. Szereplők: Sofia Buenaventura, Moises Arias, Karen Quintero, Julianne Nicholson. Forgalmazó: magyarhangya.

Varga Ákos

szerző: Varga Ákos
honlap e-mail
Varga Ákos 1991-ben született, a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar, valamint filmelmélet-filmtörténet alapszakon 2014-ben, majd pedig ugyanott vizuális kultúratudomány mesterszakon 2016-ban. Rövid ideig televíziós műsorszerkesztőként dolgozott, jelenleg pedig a Viacom egyik csatornájának (RTL SPIKE) programszerkesztőjeként tevékenykedik. Szabadidejében a KULTer.hu portál állandó szerzője, és elhivatott szabadúszó filmforgalmazó. Mindezek mellett ő a KULTer stART díj első nyertese.

KULTprogramok

<< 2020. jan. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum