KULTer.hu - Textilfestés növényekkel
117146
post-template-default,single,single-post,postid-117146,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Textilfestés növényekkel

Interjú Szakács Nikoletta textilművésszel

Tömött csokrokban lógnak a száradó gyógynövények, kis üvegekben várakoznak a termések, fakérgek és virágszirmok, mellettük gyönyörű selymek, vásznak fekszenek az asztalokon Szakács Nikoletta műhelyében, ahol a finom illatok, a szemet gyönyörködtető látvány és a különleges textúrák pillanatok alatt elvarázsolják az embert. Szakács textiltervezőként végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, a tanítás mellett pedig minden szabad percét a növényi alapú textilfestés tölti ki.

KULTer.hu: Azt olvastam rólad, hogy a nagypapád oltotta beléd a növények szeretetét, de hogyan képzeljük ezt el?

Igen, az apai nagypapám, aki 98 éves korában hunyt el. Az ő életét végigkísérték a növények, de a papa gyakorlatiasan viszonyult hozzájuk, semmiféle romantikus attitűd nem volt benne. Nem is volt tudatában annak, hogy ennek lehet egy erőteljes üzenete kívülről nézve. Ő Erdélyben született, ott is nőtt fel Bözödújfalun, kántor lett, és a Kis-Küküllő mentén több hektár földet birtokolt, állatokat tartott. Mindig mesélte, hogy hogyan szántott a bivalyaival, és milyen növényekből készítettek forrázatot, amikor megbetegedtek. Persze közben mindenki csinálta a maga dolgát, csak sokat beszélgettünk. A papa édesanyjának testvére bábaasszony volt, és arra emlékszem, hogy amikor elmentünk kirándulni, a papa gyakran emlegette:

„a Náni ennek a növénynek a főzetével mosta le az újszülött kisbabát”.

Én ezeket csak úgy hallgattam kislány koromban, de nem indított el bennem különösebben gondolatokat, egy kisgyereknél ez nem így megy, hanem egyszerűen csak ebbe a növénygyűjtögető, vizsgálódó életmódba nőttem bele. Elképesztő rózsabokrai voltak, folyamatosan kertészkedett. Nekem az volt a szerencsém, hogy vidéken egy olyan utcában laktunk, aminek a végén már erdő volt meg szántóföldek,

a papa naponta kijárt bogyókat, vadnövényeket gyűjtögetni meg kutyát sétáltatni, és mindig egy óriási csokor mezei virággal jött haza.

Szóval úgy nőttem föl, hogy nálunk mindig volt friss virág az asztalon. Elképesztő kreativitással és invencióval nyúlt hozzá a legegyszerűbb kis fadarabhoz is, és nekem ez volt a normális, hogy így viszonyulunk a tárgyakhoz, a környezetünkhöz: bármiből tudunk bármit csinálni. Neki volt egy nagyon szerves kapcsolódása a növényvilághoz és az állatvilághoz is, így én ezt az attitűdöt szívtam magamba.

KULTer.hu: Amikor elkezdtél a növényekkel behatóbban foglalkozni, akkor nem csengtek vissza a nagypapád szavai?

Persze, akad, ami most már felnőttként nagy hatással van rám. A papa kisgyerekként gyakran elkísérte a nagynénjét szülésekhez meg halálozásokhoz (a bábaasszonyok azzal is foglalkoztak, hogy előkészítsék a halott testet a temetésre), és azt mondogatta neki:

„na, ez az a növény, amivel születtünk és meghalunk”.

Például ilyen a cickafark, ami egy erős gyulladáscsökkentő hatású gyógynövény, vagy a csalánt is sokszor emlegette. Nagyon érdekes, hogy a papa csak néhány fajta gyógynövényt használt: kamillát, diólevelet, apróbojtorjánt, akácvirágot, citromfüvet, ezeket gyűjtögette, és mindig tartott otthon belőlük, de nem volt különösebben mélyreható ismerete vagy szofisztikált megközelítése. Szerintem neki volt egy átjárása ebbe a másik világba, amit mi most könyvekből meg kurzusokon tanulunk meg: mit jelent együtt élni a gyógynövényekkel. Ő ebbe született bele, volt valami erős tapasztalati háttere, és valahogy ezzel a tudással szólalt meg. Ritkán beszélt a növényekről, viszont ha mégis, akkor mindig lehetett érezni, hogy az egy megalapozott mondat volt.

KULTer.hu: A gyógynövényekben lévő hatóanyagok szempontjából nem mindegy, hogy mikor gyűjtjük be őket. Ugyanez igaz a festésre használt növényekre?

Igen, például a diólevélnek van szakaszos felhasználási ideje, ha színezék készítésről beszélünk. Májusig, amíg még átlátszó a dió levele, addig nagyon szép keki színűre vagy zöldesre fest, ám utána már csak barnás színeket tudunk vele festeni. Ezt a konkrét példát Kemendi Ágnestől tanultam, aki a nagyapám mellett szintén nagy hatással volt rám.

A növényi festés egy nagyon szezonális műfaj, de sok lehetőség kínálkozik,

mert megszárított vagy lefagyasztott növénnyel, bogyóval is lehet festeni, amiket az év bármely szakában fel tudunk használni.

A bogyókat érdemes inkább lefagyasztani, mert ha azok megszáradnak, színes szürkékre festenek. A bodzabogyó például lefagyasztás után gyengéden felfőzve ugyanolyan gyönyörűen fest, mint frissen. Virágoknál, leveleknél, kérgeknél abszolút működik a szárítás, sokáig megtartják a színező értéküket.

KULTer.hu: Már az egyetemen is érdekelt a növényi festés, vagy ez egy későbbi találkozás?

Amikor a textil szakon szakirányt kellett választani, akkor az egyetlen dolog, amit biztosan tudtam, hogy leginkább a színekkel és a matéria létrehozásával akarok foglalkozni, és kevésbé a szabással, ruhatervezéssel. Így választottam végül a szövő szakot, ahol textúrákkal, mintaképzéssel, különféle fonalminőségekkel, a népi és a mai szövés technikáival, műfajaival tudtunk megismerkedni. Már az egyetem alatt is taktilis, természetes alapanyagú munkáim voltak. Ekkoriban találkoztam Kemendi Ágnes festőnövényekről szóló könyvével, később személyesen is összeismerkedtünk. Sok időt töltöttünk együtt Ágival, emberi és szakmai kapcsolat is kialakult köztünk. Beszélgetéseink alkalmával egy karakteres hozzáállást is átadott, például gyűjtögetéskor mindig azt mondta:

„hagyjunk a madaraknak is a bogyókból, termésekből!”

KULTer.hu: Melyik a kedvenc növényed, amivel leginkább szeretsz festeni?

A textilfestésben is vannak trendek, meg a növényi festésnek nagyon sok ága létezik, ahol ki tudod magadnak alakítani a kis saját világodat. Nem találtam ki tudatosan, hogy majd megcélzok valamit, voltam olyan szerencsés, hogy megkerestek. Most dolgozom esküvőkre, rendezvényszervezőknek, keresnek magas szakmai színvonalon dolgozó virágosok is, akik hernyóselyem szalagokat kérnek tőlem. Más irány, de igazi boldogság, hogy más művészekkel, kalligráfusokkal is kooperálok.

Én művész vagyok, azt szeretem, hogyha természetből vett színeket hozhatok létre.

De annak a folyamatnak is egyre jobban látom a szépségét, hogy elkészítek valamit, amire neked szükséged van, és te hajlandó vagy örömmel megfizetni. A színekre visszatérve,

aktuális favoritom a finom púder és bőrszínek.

Tudom, hogy ezeket a színeket melyik növénnyel lehet előállítani, így mostanában főleg velük dolgozom. Aztán mindig jön egy szezonális növény, amit nem bírok megállni, hogy kipróbáljak, és olyan szerencsés vagyok, hogy eddig általában azoknak is sikerült gazdát találni, például az élénk narancssárga színű szalagoknak. Nagyon érdekel az etnobotanika, alapvetően ezzel a holisztikus szemlélettel közelítek a növények felé.

Mindig figyelembe veszem, hogy az adott növénynek milyen gyógyértéke van, és hogy abból milyen árnyalatot tudok előállítani.

Szerintem nagyon figyelni kell – ezt is Kemendi Ágitól tanultam –, hogy ne használjunk el erős gyógyhatással bíró növényt festéknek, mert sokkal fontosabb a belőle készült tea támogató, erősítő hatása.

KULTer.hu: A növényi alapú textilfestés mennyire őrizte meg hagyományos jellegét?

Alapvetően ugyanolyan hagyományos technikával dolgozunk, mint ötszáz vagy kétezer évvel ezelőtt. Ez egy emberigényes, lassú, odafigyelős munka, ami a fast fashion márkáknak nem éri meg. A ma használatos vegyi ruhafestékek közül sajnos többnek megkérdőjelezhető a bőrre, szervezetünkre való hatása.

KULTer.hu: Egyre keresettebbek a munkáid, gyakran dolgozol együtt más művészekkel. Legutóbb, ha jól tudom, Herbert Aniko kért tőled organikus pamutvásznat az új munkáihoz.

Tényleg őszinte öröm és izgalom, amikor más területen dolgozó művészek keresnek meg. Sokat segít ebben a közösségi média használata, bár az nagyon sok időmbe kerül. Ember Sári képzőművésznek festettem már többször, vele fantasztikus minden találkozás. Nemrég Marcio Kerber Canabarro kortárs táncművésszel festettünk selymet, aki az előadásokhoz jelmezeket is tervez. Ilyen esetekben tényleg mindig van egy nagyon inspiráló kétoldalú kommunikáció, órákat tudunk beszélgetni, és akár baráti kapcsolat is kialakulhat. Marciónak épp most zajlik egy nemzetközi projektje CARE néven, ebben én is részt veszek, a vadon gyűjthető gyógynövényeiről tartok egy workshopot a meghívott művészeknek.

Úgy látszik, a növényi festés egy olyan mikrovilág, ahol sok jó érzés koncentrálódik.

Igazi kapcsolatok jönnek létre, mert aki idejön ebbe a lassú, szerves világba, a műhelyembe, az nagyon szereti ezt az egészet és örömmel kapcsolódik.

A borítófotót Zergi Borbála készítette.

Vass Edit

szerző: Vass Edit
honlap e-mail
Vass Edit 1980-ban született Szegeden, a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarán végzett magyar nyelv és irodalom tanár szakon. Azóta folyamatosan tanít és 2006-tól rendszertelenül jelennek meg írásai: könyvajánlók, színház- és filmkritikák, esszék, álnéven pedig a mai napig kisprózákat ír. 2006 és 2009 között a prokontra.hu ismeretterjesztő oldal szerkesztője és munkatársa volt.

KULTprogramok

<< 2020. feb. >>
hkscpsv
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 1

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum