KULTer.hu - Az elmúlt tíz év legjobb hazai lemezei (TOP 10)
117864
post-template-default,single,single-post,postid-117864,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Az elmúlt tíz év legjobb hazai lemezei (TOP 10)

A 2010-es évek kihagyhatatlanul eredeti magyar albumai

Tíz év legjobbjait semmilyen tekintetben nem könnyű összeválogatni, mégpedig a túl nagy merítés miatt. Ezen a listán egytől egyig olyan albumok szerepelnek, amelyek különböző módokon, de mind azt üzenik: a magyar könnyűzene egyáltalán nem merül ki a kereskedelmi rádiók által ránk öntött végletekig hazug közhelyekben. Van tíz érvünk amellett, hogy ugyanazt a minőséget itthon is megtalálhatjuk, amit külföldön, csak talán kicsit jobban kell keresni.

10. I Am Soyuz – Whipple (2019)

Bozóky Felícia Lili, azaz I Am Soyuz Whipple című albuma nem különösebben grandiózus, nem vállal nagyot, és nem is igazán extravagáns. Nem túlvállalósan komplexek a dalok és a szövegek, a hangszerelés pedig egészen minimalista. Mégis egy kiváló munka, köszönhetően annak a dinamikának, amelyet a keserédes szövegek és a remek érzékkel megírt, fülbemászó énekdallamok kettőse okoz. Jó döntés volt a körítést nem túlbonyolítva hagyni, hogy az angyali hang angyali dallamon nagyon is földi dolgokról meséljen nekünk.

9. Platon Karataev – For Her (2017)

A For Her kicsit olyan, mintha négy srác csinálta volna meg a Whipple-t. Ennek az albumnak is a tartalomhoz és hangszínekhez remekül illeszkedő dalszerzés a legfőbb erőssége, igen átfogó koncepcióval, visszatérő motívumokkal, valamint tiszta elképzelésekkel arról, hogy kik ők és mit akarnak átadni. Rengetegen esnek abba a hibába, hogy bár erős gondolatiság és/vagy zeneiség áll a munkájuk mögött, valahol a gyártási folyamat során elvesztik a fonalat, így egészen más lesz az album, mint kéne. A Platon Karataev nemcsak hogy nem esik ebbe a hibába, hanem módszeresen utaztat körbe a szerelem és hit különböző tematikái és kapcsolódási pontjai között. Az pedig csak pont az i-n, hogy különlegesen jól működik esetükben a fő énekszólam és a vokál cserélgetésével való játék.

8. Beckek – bezzegakurvabeckek (2013)

A Beckek saját bevallásuk szerint a testvérpár terápiája. Nem tudom, hatásos-e, nekünk bevált. Lecsupaszított, pőre hangzások, még inkább a kétezres évek dalszerzése. Aki hiányolja a zúzósabb, rockerebb 30Y-t, annak íme, megcsinálták kettesben. Minden, amit szeretni lehet az együttesben, és semmi, amit nem. Minden bizonnyal egy egyszeri kísérlet, ami bár sajnálatos, mégiscsak érthető, valahol talán épp ez a varázsa. Az tűnik ki ebből az albumból, mintha valójában ilyen zenét akarnának csinálni, ez azon a borzasztóan kevés koncerten is kiderült, amelyet a duó adott. Érezhetően itt a leginkább önazonosak.

7. Rímbiózis – Nyelvcsalád (2014)

Nehéz a rapről mint zenei műfajról beszélni, olyannyira a szövegen van a hangsúly, inkább az irodalom és a zene ötvözete. Jó esetben, ez pedig az egyik legjobb ilyen eset. Ha nem lenne elég, hogy kőkemény kritikákat fogalmaz meg minden egyes szám olyan nyelvi formában, amely megértése komoly koncentrációt igényel, márpedig ez nem mindig elég, akkor vegyük azt mellé, hogy igen jó MC-zésnek lehetünk fültanúi – a tagok közötti meglepően erős kémiával. A beatek főként klasszikus hip-hop hangulatokat idéznek, ami korántsem baj, meg sem akarják kockáztatni, hogy elvonja a figyelmünket a szövegről. Sok hallgatásos album, de ha egyszer összeáll, annál nagyobbat üt.

6. hiperkarma – Konyharegény (2013)

A Konyharegényben rengeteg van a régi hiperkarmából, különösen az abszurd képek terén. Az album szövegei – ahogy az elődei esetében – mintha csak idézeteknek íródtak volna. Jóval teltebb és komplexebb zeneiséget kaptak a dalok, ami néha működik, néha talán érdemesebb lett volna a jól bevált receptnél maradni. Ennek ellenére ez az album a 2010-es évekbeli hazai alter szcéna egyik legerősebb munkája, főként a konzisztenciájának köszönhetően. Nincsenek amondói, vagy felejtői magasságok, de ne is ez legyen a léc, minden mást megugrik a Konyharegény, ami még egyszer, utoljára elhozta azt az autentikus, kétezres évek eleji élményt, amely számunkra olyan sokat jelent.

5. Imitation – The Original (2018)

Írtam már korábban, hogy nem értem az Imitationt. Ez még mindig áll, de mostanra nem is akarom érteni, elég, ha elfogadom, hogy ez bizony egy nagyon tartalmas és a szó legjobb értelmében fura projekt. Mégis helyesbítem magam: nem igaz, hogy „a hangsúly minden esetben a kitűnően megalkotott kísérletező elektronikáé, amelyhez szinte aláfestés az egyébként szintén minden elismerést megérdemlő vokál”. Sokkal inkább egy kiegyensúlyozott párbeszéd alakul ki, amelyet, ha érdeklődve figyelünk, észre sem vesszük, és részévé válunk. Bizony, azok a kiszólások nekünk és rólunk is szólnak.

4. Rájátszás Szívemhez szorítom (2015)

Kiváló szövegekkel rendelkező albumról van szó, de ez nem olyan meglepő, ha tudjuk, hogy igen jó költők dolgoztak rajtuk. És ezek a szövegek szinte kivétel nélkül ötletesen lettek megzenésítve, ami szintén nem olyan meglepő, ha tudjuk, hogy igen jó zenészek dolgoztak rajtuk. A Rájátszás egy izgalmas és fontos projekt, a Szívemhez szorítom pedig egy sokkal szervesebben egész munka, mint a projekttel azonos című korábbi lemezük. A szerzők és szerzőpárosok közti stílusbeli különbségek pedig olyan dinamikát eredményeznek, amely hatása alatt lehetetlen unatkozni.

3. The Qualitons – Tomorrow’s News (2014)

Sokak szerint a tavalyi Echoes Calling című album volt az együttes legerősebbike, én nem tartozom közéjük. A Tomorrow’s News talán kicsit kevésbé experimentális, de olyan erővel egyesíti a pszichedelikus rockot jazzes betétekkel és harmóniákkal, egy kevés blues-zal és egy csipetnyi soullal, hogy az egyszerre lesz nagyon is hallgatóbarát és bátor művészi koncepció. Ritka együttállása a csillagoknak. Mondhatnám, hogy a Qualitons az egyik legígéretesebb magyar banda, de nem mondom, mert akár észrevesszük, akár nem, már megérkeztek a fősodorba, és ez nagyon jól van így.

2. A.K.K.E.Z.D.E.T.P.H.I.A.I. – Kottazűr (2010)

Saiid és Újonc a kiváló 2005-ös Akkezdet után még tudtak szintet lépni, a Kottazűr hallgatása során ugyanis folyamatosan érik a hallgatót az erősebbnél erősebb sorok, gondolatok, dalok. Ezt egy tízszámos LP-n is nehéz kivitelezni, de itt harmincról beszélünk. Az AKPH legnagyobb erőssége a két MC egymáson túltenni igyekvő, de közben egymást ki is egészítő szövegein kívül a zeneiségben érezhető. Szó szerint fülbemászó dallamokkal operál például a Hangerő vagy a Kottazűr, és nem tudok nem ütemre mozogni beat-ekkel rendelkezik a Zenebuddhizmus vagy a Budapesmód. Talán a valaha volt legjobb magyar nyelvű hip-hop album.

 1. Szabó Benedek és a Galaxisok – Focipályákon sétálsz át éjszaka (2017)

Két éve azt írtam, hogy ez az album lehet a 2010-es évek Naphoz Holddalja vagy hiperkarmája. Most már biztos vagyok benne, hogy az. Épp azáltal, hogy nem tudták fenntartani ezt a szintet a 2018-as Lehet, hogy rólad álmodtam formájában. Majdnem bármelyik dal egy másik album legjobbja lenne és végighallgatva olyan érzés fog el, mintha én is pont ezeket a dalokat akartam volna megírni, akkor is, ha nem írtam dalokat. A mi problémáinkról, a mi szorongásainkról, a mi mikroszenvedéseinkről szól minden sor, és nem tudunk úgy tenni, mintha nem így lenne. Mintha kérnénk, hogy segítsenek, mikor nekünk sem fontos, mi lesz velünk. Mintha nekünk nem lenne mindig sokkal biztosabb messziről nézni, és nem volnánk mindig távolról boldogabbak. Ezzel együtt, az apró zenei tökéletlenségekkel lesz ez az album tökéletes nekünk.

Ruzsonyi Gergely

szerző: Ruzsonyi Gergely
honlap e-mail
Ruzsonyi Gergely 1996-ban született Budapesten. 2014-től az ELTE BTK kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatója, önjelölt kritikus, a zene, a sport, valamint a főváros szerelmese.

1 archív hozzászólás

KULTprogramok

<< 2020. aug. >>
hkscpsv
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum