KULTer.hu - Séta az álmaink felé
118779
post-template-default,single,single-post,postid-118779,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Séta az álmaink felé

Judy

Az amerikai álom elsőre mindig elvarázsol, és eléri, hogy mindörökre vágyódjunk az elérhetetlennek tűnő szivárvány felé. Tudjuk, hogy az egész csak látszat, csillogása mégis magával ragad. A Judy című film láttán, ha nem állunk hozzá kellő empátiával, lelkesedésünk szertefoszlik.

Judy Garland karrierje egyike azon történeteknek, amelyeknek a vége oly mértékben távolodott el a tündérmeséktől, mintha nem is úgy kezdődtek volna: mintha a királykisasszonyt megmentették volna a gonosz boszorkánytól, de a sárga út megtalálása után a tornádó magával repítette volna egy rideg sivatagba, ahonnan már nincs visszaút. A játékidő első percétől kezdődően nyilvánvalóvá válik, hogy a szerencséseknek nem elég a sarkukat összeütni a siker eléréséhez, mert

a csillogás az embert kívánja feláldozni a művészet dicsőségének oltárán.

A film a színésznő utolsó tündöklését mutatja be. Karrierje második felében a vásznat elhagyva, énekesnőkét lép a közönség elé. A világszerte elismert művésznek magánéleti botrányai miatt Amerikában már nem szerveznek több fellépést.

A korábban felhalmozott vagyonát felemésztve próbál talpra állni, hogy anyaként is helytállhasson.

Mivel a hírek terjedése a 60-as években még nem ível át kontinenseket, rajongói tárt karokkal fogadják Londonban, ahol elvállal egy koncertsorozatot. A női szerepek sokszínűségének megélését kevés nő tudhatja magáénak. A karrier, a külsőségeknek való megfelelési kényszer és a család közti vívódás már sokakat válaszút elé állított. A vászonra mindig fiatal, boldog, élettel teli karakterek kellenek, hiszen ezek hozzák be a mindenkor pozitív megerősítésre vágyó nézőket. Nem volt ez máshogy az MGM-nél sem, ahol a tökéletes produkció érdekében mindent kockára tettek, ugyanis a két világháború okozta csalódások után az emberek annyira vágytak egy biztató történetre, hogy a mozijegy árát is hajlandóak voltak kifizetni érte.

A filmgyáraknak kötelességük volt olyan alkotások tömkelegét létrehozni, amelyek kielégítik a kiábrándult tömeg igényeit.

Judy Garland hangja megadta a bűvölet alapját, azonban gondosan ügyelni kellett a lázadó kamaszlány elégedetlenségének megfékezésére, hogy a vásznon a tökéletesség illúzióját keltse. A tehetség önmagában kevés, hiszen addig kell formálni a sztárjelölteket, amíg külsejük és viselkedésük átalakul a hollywoodi normák hiánytalan kielégítésére. A filmstúdió szigorú nevelők alkalmazásával, drasztikus eszközök bevonásával száguldott a hatalmas bevétel felé. A gyerekek fejlődésben lévő szervezete képtelen megfelelni a forgatások elvárásainak, de a modern orvosi eszközök kioltják az élettani szükségleteket. Az étvágycsökkentő kordában tartja a színész súlyát, a serkentő biztosítja az energiát a hosszú forgatási időre, az altató pedig segít a kellő pihenés elérésében, ha az előzőek túlságosan felborították volna az egyensúlyt.

A következmények az aktuális kasszasiker szempontjából mellékesek, azzal majd a sztárjelölt fog megküzdeni.

A Judy az életrajzi filmek azon típusába tartozik, melyben a célszemély életének egy bizonyos szakaszát láthatjuk, emiatt a gyermekkori élményekből csak egy-egy jelenetet mutat meg nekünk a rendező, hogy a jelen gyötrelmeinek megértéséhez érezhessük a múlt eseményeinek hatását. Azonban néha ez nem elég a feltétel nélküli azonosuláshoz. Rupert Goold rendező annyira objektív akar maradni, hogy képtelen átadni az életrajz összképét, amiből érthetővé válna a baljós folyamat.

Garland nem tudja kezelni a népszerűségét, sem a családját, sem az életét.

A vagyona semmivé lett, ezért gyermekeit kénytelen rábízni a volt férjére, ami magától értetődően megkérdőjelezi anyai helytállását. A sztársága megszűnőben, elfogyott a pénze, amivel azt a pompát fenntarthatná, amiben eddig lubickolt. A történet idejére egy roncs lett, aki képtelen helyén kezelni a dolgokat. Londonban úgy fogadják, mint Dorothy-t, ismét abban a luxusban lesz része, amit már hazájában elveszített. Magánéleti válsága, gyógyszerfüggősége és alkoholizmusa olyan egyveleget alkot, amiből már nem lehet jól kijönni. A filmekben lehetőség van a tökéletes pillanat megalkotására, a jelenet megismétlésére, a látszat fenntartására, de

a zenei színpadon az előadás pillanatában kell helytállni.

Renée Zellweger saját maga énekel a filmben, és amíg karaktere bukdácsol, ő valóban tündököl. Judy minden rezdülését gond nélkül átveszi, és megmutatja azt, hogy egy igazi előadóművész mit él át a színpadon. A közönség szeretete, ha pillanatokra is, de kárpótolja a veszteségekért, amik – a népszerűség érdekében – magánéletét érték. Ebben a krízishelyzetben feleségnek ajánlkozik egy alig ismert fiatalember számára, vagy éppen vacsorapartnernek a művészbejáró előtt várakozó rajongóinak. A szituációk mindegyikében átmeneti szeretetben lesz része, azonban az igazi tiszteletet csak a messziről, kívülállóként figyelő közönség szemében láthat.

A rendező visszatérő szimbóluma a tehetetlenség és a kiteljesedés ábrázolása: a címszereplő az ágyában forgolódva próbál elaludni, a szekrénybe bújva hiteti el gyermekeivel a tökéletes család illúzióját, később a telefonfülke korlátai között beszél velük, miközben kontinensnyi távolságok választják el őket egymástól.

Ellenpontként a bravúros operatőri munkával rögzített színpadi megjelenések állnak: Judy ahányszor színpadra áll, annyiszor bűvöli el a közönséget.

A figyelem, a szeretet és a rajongás triumvirátusa kihozza belőle azt, amire évtizedekkel azelőtt felkészítették. Az ötödik esküvőjét követő tűzijáték pedig pontosan rekonstruálja pályáját: pillanatnyi csodálatos fényárban úszó ragyogást, ami a fények elhalványodásával a semmivé válik. Olyan felejthetővé, amitől az egykor népszerű hírességek örökké rettegnek.

A forgatókönyv Peter Quilter brit drámaíró 2005-ben színpadra vitt darabja alapján készült, ami magával hozza a film egyenetlen ritmusát. A szituáció teljes átéléséhez szükség volna még több gyermekkori trauma ábrázolására.

Az előzményt megértve nem kerülünk annyira közel a főhőshöz, hogy átértékeljük alapvető megítélésünket a devianciákkal kapcsolatban.

A túlzásba vitt alkoholfogyasztás, a tabletták, a mélypont ábrázolása eltávolítja tőlünk a karaktert. Az énekesnő nem tud mit kezdeni a problémák tömegével, ami felhalmozódott benne, mert már mozdulni is képtelen. A sajnálat helyett bennünk képződő szánalom csökkenti a megértést azokban a percekben, amikor az énekesnő nem a nagyközönség előtt jelenik meg. De a színpadon azonnal megbocsáthatóvá válik minden addigi botlás. Ott beleejt minket a varázskalapba és elindulunk a sárga úton.

A film kiváltsága, hogy nem akar állást foglalni: nem emeli a magasba, de nem is taszítja a mélybe a világsztárt. Középpontba helyezi a színésznő emberi kapcsolatait, de nem festi meg a leépülés útját.

Próbál olyan nézőpontot adni, ami a nézőre bízza az ok-okozati összefüggéseket, a megítélést, a tanulságot.

Mindenki sárga úton közlekedő bájos kislánya az utolsó fellépésén a közismert slágernek, a Somewhere Over the Rainbownak is új értelmezést adott: „Ez a dal a reményről szól, arról az útról, ahogy sétálunk az álmaink felé.” Ezzel a mondattal egy szintre kerülhetünk a távolinak hitt híres színész- és énekesnővel, valamint az általa megalkotott csillogó szemű karakterekkel. Azonosulunk magával a reménnyel is, ami nap mint nap átsegít a szakadékokon, amikkel Dorothy felnőttként már képtelen volt megküzdeni. Viszont mi elhisszük, hogy nekünk sikerülhet, ami a hollywoodi álom tökéletes rekonstruálása. Még ha csak egy pillanatra is.

Judy, 2019. Rendezte: Rupert Goold. Írta: Peter Quilter színdarabja alapján Tom Edge. Szereplők: Renée Zellweger, Bella Ramsey, Jessie Buckley. Forgalmazó: Vertigo Média Kft.

Csiki-Lakatos Bernadett Ágnes

szerző: Csiki-Lakatos Bernadett Ágnes
honlap e-mail
Csiki-Lakatos Bernadett Ágnes 1985-ben született Budapesten. Az Eszterházy Károly Főiskolán végzett magyar nyelv és irodalom szakon, valamint művelődésszervező-filmes szakirányon, később ugyanitt mozgókép- és médiaismeret mesterszakon. 2012 óta általános iskolában tanít, ahol filmklub vezetése mellett rövidfilmeket készít diákjaival. Több filmfesztiválon önkéntesként dolgozik, diákvetítéseket szervez, és olykor száz gyereket is magával visz, abban bízva, hogy a filmek iránti rajongása átörökíthető a következő generációnak.

KULTprogramok

<< 2020. jan. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum