KULTer.hu - „A Galaxisok nem lesz besztofzenekar”
119053
post-template-default,single,single-post,postid-119053,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

„A Galaxisok nem lesz besztofzenekar”

Interjú és dalmustra Szabó Benedek énekes-dalszerzővel

„Egy hónap alatt, egyedül írtam meg a számokat. Nagyon szeretem, amikor valaki más zenekarában zenész vagyok, szeretem eljátszani mások dolgait, de a dalszerzésben nem tudok másokkal együtt dolgozni” – mondja az új Szabó Benedek és a Galaxisok anyagról az énekes, dalszerző, zenekarvezető. A Cím nélküli ötödik lemez címmel megjelent albumról kérdeztük őt dalról dalra haladva.

KULTer.hu: Mesélj róla, mi inspirálta a friss lemezt és az Első számot!

Első szám

Nem megsértődtem, csak dühös lettem. Ebből lett a lemez első fele. Olvastam már olyan kritikát, hogy a lemeznek „minden szar és dögöljön meg mindenki” hangulata van, szerintem viszont az album második fele a Galaxisok eddigi legszebb, legábrándosabb anyaga. Általában nem tartok számon A- és B-oldalt, de ezen a lemezen kijön a különbség. Az albumban gondolkodás egyébként segített a lemez megírásakor is. Tudom, hogy ma inkább csak streamelnek és számokat hallgatnak az emberek, én is streamelek, de teljes albumokat hallgatok a Spotify-on, mert nagyon szeretem a lemezformát. Ha a saját munkámra gondolok, azt látom, hogy

minden lemez egy-egy életszakasz lenyomata.

Az új album első száma egyúttal az elsőként megírt szám is. Egyértelműen dühös dal. Amikor megírtam, egy kedves zenészbarátomnak mondtam, hogy olyan számot szeretnék, amiben cukormázzal öntöm le, hogy „basszátok meg”.

Sokszor találkozik az ember szemellenzősséggel, egyfajta érzelmi konzervativizmussal a közönség részéről. Ez és a Szép volt ebből a dühből és dacból született.

A többi nem, szóval a cukormázzal leöntött harag végül csak nyomokban jelent meg a lemezen. Mindig szerettem a zenei önreflexiót, amikor egy dalszöveg önmagára utal. A közönség ilyen direkt megszólítása nem volt eddig jellemző, ez nálunk új. 

Szép volt

Bármilyen furcsa, én nem gúnyt, inkább öngúnyt írtam meg ebben a számban. Ugyanis én nem vitatom el a végső győztesek érdemeit, amikor néha haragszom rájuk. Nem az zavar, hogy ők győztek, hanem az, hogy én miért nem. Sosem voltam igazán irigy, nem akartam mások sikereit,

soha nem akarnám, hogy valakinek rosszabbul menjen.

Saját sikereket akartam. Zita (Csordás Zita, a Mayberian Sanskülott énekese) a szám társszerzője, ő írta a nyitó szintitémát, a szám végén pedig a Várom című Mayberian-szám előtt tisztelgünk. Zita énekel az Első szám refrénjében is amúgy. 

Az út vége

Többek szerint szakítós szám, egyébként meg egy barátság végéről szól, ez utóbbi sokszor komolyabb, fájdalmasabb és tovább tart. Persze nem én döntöm el, hogy miről szól; ha nyilvánosságra hoztál valamit, az onnantól nem a tiéd.

Ennek a dalnak a hangszerelésére vagyok a legbüszkébb, azt gondolom, hogy ha nem kezdek el újra zongorázni, ebben a formában nem születik meg.

A zene idézi a ’90-es évek általam nagyon kedvelt kollázsesztétikáját, ami például Beck Odelay című lemezén érhető tetten. A megállások, ahogy a mellotron átveszi a zongora szerepét, vagy amikor a basszustéma magasabb fekvésben szólal meg, a kedvenc pillanataim között vannak. Élőben mondjuk elég nehéz eljátszani. 

Már megint

Az egyik kakukktojás. A lemez számai intenzíven, gyorsan készültek körülbelül egy hónap alatt, de ez a dal (és még egy másik) már 2016-ban megvolt. A Soha nem veszi fel – Olasz film kislemez bónuszdala volt, de annyira nem ismerték, hogy egyszer, mikor a turnébuszban feldobtam, Ákos (Günsberger, a zenekar gitárosa) megkérdezte, hogy mi ez. Aztán elkezdtük játszani és eljött az ideje, hogy lemezen legyen, sőt, most klipet is forgatunk hozzá.

Van, aki szerint kilóg a lemezről, hangulatilag és hangszerelésileg a lemez második felére jobban illene.

Amikor jönnek a megfordított gitárok, az egy olyan zenei megoldás, amit nagyon szeretek. Ez jó, mert a Galaxisokkal nem mindig olyan zenét játszunk, amilyet egyébként hallgatok. Ami dalszerzőként kijön az emberből és amit hallgatóként szeret, az nem mindig vág egybe. Szerencsére a Galaxisok esetében egyre gyakrabban. 

KULTer.hu: Meg kell itt kérdeznem, hogy te hallgatnál Szabó Benedek és a Galaxisokat?

A focipályás albumtól kezdve igen, de sok dal van, amit nem szívesen hallgatnék. Mondok egy példát. Az egyik kedvenc előadóm a Black Moth Super Rainbow és Tobacco néven is alkotó Tom Fec. Ezt az analógszintis bugyborékolást nagyon szeretem, de ez nem jelenik meg a mi zenénkben. Akik nem ismernek, természetesen az alapján ítélnek meg, amit a Galaxisokkal játszunk (hiszen máshogy nem is tudnak), de mindig kiderül, hogy nem, vagy csak részben olyan a zenei ízlésem (és én magam is), mint a Szabó Benedek és a Galaxisok. 

KULTer.hu: A rajongó ráadásul még mindig úgy lát, hogy a Nyár utca 20 előtt állsz a taxidra várva.

Elég kegyetlenek tudnak lenni a rajongók, még ha nem is szándékosan. Legutóbb odajött a koncert után egy srác és megkérdezte, hogy mikor fogunk megint olyan jó számokat írni, mint amilyenek a harmadik lemezen vannak. Nem akart bántani, nem ironizált, őszinte érdeklődés volt. De közben egy mondattal zárójelbe tette mindazt, amit a harmadik lemez után csináltunk.

Amikor megismer egy ember egy zenekart, szeretné időkapszulába zárni. Szeretné örökre konzerválni azt a pillanatot, a saját fiatalságát.

Megértem, de a Galaxisok nem lesz besztofzenekar. A következő turnén is csak a harmadik, a negyedik és az ötödik lemez számait játsszuk majd. A harmadik és az ötödik albumot szereti a közönség – a negyediket meg én. Nem tudom elképzelni, hogy ötvenévesen is a Felkelek, elmegyek boltba szövegét énekeljem.

KULTer.hu: Nem lesztek Szabó Benedek és a Galaxisok emlékzenekar.

Mick Jagger szerint a Satisfactiont mindig el kell játszani, mert azért jönnek az emberek. Bob Dylanről viszont azt mesélték, hogy ha az egyik koncerten nagyon szeretett a közönség egy számot, a következőn biztosan nem játszotta. Ez talán túlzás, de nekem jobban tetszik ez az irány. Ha eldöntötted, hogy valamit nem játszol, akkor ki kell tartanod a döntés mellett.

Ha hiányzik egy dal a koncertről, legfeljebb majd a közönség elénekli, ahogy az a Teljesség felé című számunkkal is megtörtént.

A felvételek megmaradnak, akinek hiányzik egy szám, bármikor meghallgathatja. Lehet, hogy legközelebb megszakítjuk a sort és a „gitároslemez–zongoráslemez–gitároslemez” hármas után írok egy science fiction alapú konceptalbumot. Ha lesz hatodik Galaxisok-lemez valamikor – nem mostanában –, valami ilyesmit képzelek el. Szeretem, ha a közönség sosem tudja, milyen lesz a következő. Mint Neil Young híres nyolcvanas évekbeli lemezei, ahol végül maga a kiadó perelte a művészt, mert szerinte nem volt eléggé Neil Youngos.

Mindent, amit akartam

Ez lett a mi LGT-számunk. Ákos nagyon szép gitártémát tett rá. A „férficsöcsök”-versszak hosszú ideje kész van, új szöveg került mellé. Egyébként is jellemző az új lemezre, hogy régóta kallódó szövegfoszlányok és témák találtak egymásra. Amúgy

körülnézek, és ezt látom: el vagyunk hízva, nem vigyázunk magunkra, a környezetünkre.

Nézz rám: én is fél literes műanyagpalackból iszom most az ásványvizet. Ez szinte paródia, annyira nyavalygós, nem is lehet igazán komolyan venni. Ez vezet át a lemez első, sötét oldaláról a második, napos oldalra. 

Nyári sláger ’14

Ez a másik kakukktojás. 2014-ben megírtam a gitártémát, a dallamot, a refrént, aztán fiókba került. A Zombie Girlfrienddel még abban az évben megcsináltam másik hangszereléssel, de a Galaxisokkal nem játszottuk. Régi demókat hallgattam a nyáron, és ez újra megtetszett, aztán gyorsan meg is lett a végleges változat.

Ez Ákos kedvenc száma; azt mondta, olyan, mintha harminckét évesen ez lenne az első lemezem.

KULTer.hu: Minden lemezre kell egy enigma? Az előzőn „Dominik, a szúnyogok királya” volt nehezen elhelyezhető egy ismert történetben, most egy mozdulat, ahogy „benyomjuk a kóláspohár tetejét”.

Ez a szám azokról az emberekről szól, akikkel már nem találkozom. Az egyikük szokása volt, hogy a mekis poharak tetején lévő kis pöcköket mindig benyomta, mondván, ha nem teszi, elpusztul a világ. Azóta is csinálom, rögzült bennem. Persze most, 2020-ban már tudjuk, hogy a világra inkább a kóláspohár teteje veszélyes. 

Vakáció!

Elmentem egy Prosectura-koncertre, és rájöttem, hogy évek óta nem voltam punkkoncerten, pedig régen elég sokat jártam. Fantasztikus volt! Hazaérve bennem maradt a lendület, ki akartam írni magamból. Fél óra alatt kész volt, nem lett bonyolult, de nagyon tetszik. Nem tudom, mennyire punk dolog, hogy otthon vagyok és fürdőköpenyben számot írok, bár lehet, hogy mostanában épp ez a punk. A szövege egy szabad asszociációs gondolatfolyam, jó a flow-ja, ami egyáltalán nem csak a hiphopban fontos. Plusz

ez a Galaxisok történetének első csordavokálja.

A szövegébe persze majd sok mindent bele lehet érteni, és ha így lesz, nem ez lesz az első eset. Felkelek, elmegyek boltba című számunknál például a közönség nagyon szereti énekelni, hogy „baszd meg a kurva anyádat”, holott a dalban pont arról van szó, hogy ezt halljuk az utcán, nekünk kiabálják. Ebben a számban van az egyik kedvenc szövegrészletem, a tritónuszos behelyettesítéssel kapcsolatos. Ákos át is küldött egy videót, amin így harmonizálta át – talán jobb is, hogy csak szöveg szintjén kerül elő ez a módszer.

Bergkamp

Az egyik legjobb szöveg, amit életemben írtam.

Eleve furcsa, hogy én, aki általában nagyon elégedetlen vagyok a szövegeimmel, az új lemezen nem találok kirívó hibát.

Ez a szám amúgy is főszereplő a lemezen. A ’98-as vb volt életem első vb-je, a nagy tornák, a világ- és Európa-bajnokságok gyerekkorom végtelen nyarainak szimbólumai. Amúgy kilencvennyolcban nem a hollandoknak, hanem a horvátoknak szurkoltam, bajaiként ez érthető. Annak az időszaknak vannak kulcsjelenetei és jellegzetes képei: a nyaralások Horvátországban, az azóta bezárt mozi előtt gyülekező tömeg, apám, aki hetilap-főszerkesztő, ül az azóta már nem létező Mini presszóban és tárgyal.

KULTer.hu: Apás dal?

Inkább gyerekkoros. De most, hogy így kérdezed, lehet apás is. Végül is már annyi idős vagyok, mint apám volt akkor, amikor én születtem.

M6

Az M6-os autópálya Baja felé megy, Pécsre tart és mindig üres. Olyan, mint egy amerikai országút, sokszor hosszú percekig nem találkozol autóval. A dalnak három különböző verziója volt, ez maradt, ez a középtempós.

Jellegzetes autózós dal, amihez ez a The Cure-os hangulat passzolt.

Ehhez is forgatunk videót, és egyébként a terv az, hogy kivétel nélkül mind a tíz számhoz lesznek klipek.

KULTer.hu: Van a dalokhoz vizuális elképzelésetek, vagy rábízzátok a rendezőre? 

Most minden számhoz vannak a fejemben képek. Nagy Balázzsal már három videót forgattunk az albumhoz, az Első szám klipjét pedig Konkol Máté rendezte. Nyáron szeretnék egyet rendezni én is. 

Ragrímek

Soma kedvenc száma, meg az enyém is. Vicces, de az elszállós hangzás miatt az volt a munkacíme, hogy Földanya. Nagyon tetszik a hangszerelése, az általam nagyon szeretett Quilt zenekar hangzásvilágát idézi. Bár épp tegnap mondta valaki, hogy „nagyon Kispálos”, ő feltehetőleg nem nagyon hallgat Quiltet.

Szeretem azokat a számokat, amik olyanok, mint egy vállrándítás egy őszi teraszon.

Nem szomorú, nem is feltétlenül kirobbanóan boldog, inkább az a rezignáltság, az élet folyásának tudomásul vétele van benne. A lemez második fele eléggé zen lett. Ezek a mi „mono no aware” számaink. 

A teljes album meghallgatható ide kattintva.

A borítófotót Scholtz Kristóf készítette.

Nagygéci Kovács József

szerző: Nagygéci Kovács József
honlap e-mail
Nagygéci Kovács József 1977-ben született Sátoraljaújhelyen. Református lelkész, amatőr futballedző, kritikus. Jelenleg Dunakeszin él, tanít, de leginkább olvas.

KULTprogramok

<< 2020. feb. >>
hkscpsv
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 1

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum