KULTer.hu - Egy és oszthatatlan
119638
post-template-default,single,single-post,postid-119638,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Egy és oszthatatlan

KULTopik: Borbély Szilárd

Hat. Ennyi éve rejtőzködik Borbély Szilárd emléke a Debreceni Egyetem falain belül és kívül. A hat négyféleképpen osztható. Viszont négyféleképpen tűntek megoszthatatlannak azok az emlékek, amelyek Borbély Szilárddal hozhatók kapcsolatba. Ennek ellenére nyitányként igyekeztek felidézni egy-egy személyes mozzanatot a KULTopik sorozat emlékestjének meghívottjai – Bodrogi Ferenc Máté, Mészáros Sándor és Valastyán Tamás, valamint Bényei Péter, aki moderátorként foglalt helyet.

Az első megszólaló egy különös találkozást mesélt el a jelenlévőknek. Nem is a találkozás, inkább a körülmények voltak különösek, ugyanis Borbély Szilárd egy este meglátogatta Valastyán Tamást, érdeklődve az eladóban lévő lakása iránt. Mint kiderült, valójában nem a temetőre néző nyolcadik emeleti garzon miatt kereste fel, hanem mert személyesen szerette volna megköszönni vendéglátója Hosszú nap el című kötetértől írt kritikáját.

Mészáros Sándor is beszámolt egy nála tett látogatásról, amit a tragikus halála előtti napokban ejtett meg, amikor többek között depressziójáról is beszélt.

Mészáros tisztelendő őszinteséggel mesélte el, hogy ő ezt nem vette komolyan, nem gondolta volna, hogy ezt a bekövetkezett események előjeleként lehet értelmezni. Sokkal erősebbnek hitte az embert, aki túlélte szülei gyilkosságának feldolgozhatatlan körülményeit. Látszólag nehéz volt ezekről az emlékekről szót ejtenie, hiszen a következőkben nem szívesen folytatta a múlt felidézését. Bodrogi Ferenc Máté utolsó Borbély Szilárdhoz köthető emléke a közös irodájukban hagyott, lejárt könyvtári kölcsönzésekből álló könyvkupac és a mellette maradt golyóstoll az asztalán. Azért is volt ez számára különös, mert Borbély Szilárd akkor már jó ideje könnyedén törölhető grafittal írta jegyzeteit és dedikálta könyveit.

A beszélgetőtársak hangjában érezhető volt, hogy nehéz szívvel adnak hangot emlékeiknek.

Bényei Péter, érezve ezt, nem feszegette tovább a személyes múltidézést, helyette a szakmai megemlékezésre helyezte a fókuszt. Borbély Szilárd egyszerre volt elismert irodalomtörténész és szépíró. Szinte minden műfajban megmutatta tehetségét,

a költői nyelvet a „legutolsó sóhajig ismerte”.

A következő kérdés arra vonatkozott, az elmúlt hat év recepciójában kirajzolódik-e az a fajta sokszínűség, mely az életművet jellemezte. Valastyán Tamás szerint azért nehéz erről írni, mert egyrészt nincs kellő időbeli távolság az objektivitáshoz, sem mód a korpusz egységben látásra. Számos műve ugyanis még kiadatlan, befejezetlenül maradt hátra, ezek feldolgozása is fontos volna egy koherens kép felvázolásához. Mészáros Sándor ezt azzal egészítette ki, hogy az egyben látás azért is nehéz, mert

Borbély Szilárd innovativitása, folytonos fejlődése és a különböző műnemekben, műfajokban való jártassága miatt nehéz megragadni egy írói hangot.

De épp emiatt a költői sokszínűség miatt nagyon inspiráló példakép lehet, és arra buzdította a fiatalabb nemzedéket, hogy merítsenek ebből a gazdagságból. Ehhez kapcsolódva Bényei Péter azt a kérdést tette fel, vajon olvassák-e, ismerik-e elegen és van-e arra törekvés a Kalligram részéről, hogy akár újabb kiadások által szélesebb körben ismertté tegyék Borbély Szilárd írásművészetét. A főszerkesztő részleteket kerülve elárulta, hogy bár bizonyos tényezők lassítják a munkálatokat, folyamatban vannak a szöveggondozások.

A következőkben az est moderátora Valastyán Tamást kérdezte a készülő Borbély-monográfiájáról.

Célul tűzte ki, hogy az író sokszínűségét kívánja középpontba helyezni, és nem feltétlenül a teljességre törekszik, hiszen az a már korábban említettek okán sem feltétlenül lehetséges. Kiemelt figyelmet fog kapni például Borbély ritkán említett publicisztikája és a Halotti pompa című kötete, mely fordulatot jelentett az életműben. Különös hangsúly helyeződik továbbá a Hosszú nap el című alkotásra is, mely szerinte a Mint. Minden. Alkalom. nyitányaként is értelmezhető. Ez a megközelítés Valastyán szerint hiánypótló lehet, hiszen bizonyos formai különbségek ezt a fajta olvasatot ellehetetlenítették, kiadói döntések miatt is alakulhattak ezek ki, melyek állítólag nem estek egybe a szerzői szándékkal. Ezzel szembeszállva kisebb vita alakult ki közte és Mészáros Sándor között, melyben végül nem jutottak egyezségre.

Bényei Péter, megszakítva a végeérhetetlennek tűnő polémiát, Bodrogi Ferenc Mátéhoz fordult, aki tanítványa, később pedig munkatársa volt a megemlékezettnek.

Borbély Szilárd irodalomtörténészi munkássága került ekkor a középpontba, ami szépírói tevékenységével ellentétben nem különösebben szerteágazó, viszont sokkal letisztultabb és átláthatóbb. Érdekesség, hogy Csokonai Vitéz Mihály a „kezdetet és véget” jelentette Borbély Szilárd munkásságában: mind a szakdolgozatának, mind habilitációs dolgozatának a debreceni költő volt a témája.

Csokonain kívül más felvilágosodás kori életművekkel is foglalkozott, és az alkalmi költészettel kapcsolatban szintén írt kimagasló tanulmányokat.

Bodrogi kiemelte azt, hogy soha nem használt bonyolult szakkifejezéseket írásaiban, saját értekezői nyelvet dolgozott ki, ami miatt irodalomtörténészi munkái könnyen olvashatók, érthetők és átláthatók. Bár tapasztalható különbség az irodalomtörténész és a szépíró Borbély Szilárd között, ez a két identitás kölcsönösen kiegészítette egymást. Az „esztétikai ítéleterő textusba manifesztálódását” Valastyán Tamás a kanti reflexív ítéleterőhöz hasonlította. Ez a fajta ítélőerő és kritika nemcsak másokkal szemben volt jelen, hanem önmagával szemben is, ami a maximalizmusát táplálta.

Az estét Edelényi Vivien versfelolvasásai keretezték,

melyek a beszélgetéssel egyetemben hozzájárultak ahhoz, hogy azok számára is kialakuljon egy kép Borbély Szilárdról és munkásságáról, akik nem találkozhattak vele életében. Az átélt trauma ellenére a mindig mosolygós szempár telve volt ötletekkel, a megújítás és megújulás vágyával, ami azt sejteti,

küzdött a benne megbúvó szomorúsággal.

Egy. Az egy prímszám: nem osztható, csak önmagával. Borbély Szilárd szerteágazó életműve befejezetlenül lett befejezett. Valastyán Tamás készülő monográfiája, ha pontot nem is tesz a befejezetlen mondat végére, e sokrétű életművet oszthatatlan egységben igyekszik majd láttatni. Hiszen Borbély Szilárd egy és oszthatatlan.

KULTopik: Borbély Szilárd, Debreceni Egyetem, Főépület, XI, Debrecen, 2020. február 25.

A fotókat Áfra János készítette.

Nagy Zsófia

szerző: Nagy Zsófia
honlap e-mail
Nagy Zsófia 1997-ben született Vásárosnaményban, jelenleg a Debreceni Egyetem másodéves magyar-etika tanárszakos hallgatója. Első publikációja a KULTer.hu-n jelent meg.

KULTprogramok

<< 2020. ápr. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum