KULTer.hu - Karanténtanácsok íróktól, költőktől
120320
post-template-default,single,single-post,postid-120320,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Karanténtanácsok íróktól, költőktől

Körkérdés az otthondolgozásról nem csak koronavírus-helyzet idejére

Az irodalommal foglalkozók, akár fő-, akár mellékállásban, de azért általában otthon írnak, így megtanulhatták már azokat a trükköket, amelyek most sok kezdő otthonról dolgozónak jól jönnének. Íróknak, költőknek, műfordítóknak, irodalomkritikusoknak tettünk fel körkérdést. Lehet, hogy éjszaka dolgoznak, lehet, hogy nekik sincs a házban irodájuk, vagy ha van, hát beszaladgálnak a gyerekeik? Erre is kitérnek válaszaikban: Gács Anna, Harag Anita, Háy János, Kerber Balázs, Moskát Anita, Mucha Dorka, Nagy Hajnal Csilla és Vajna Ádám válaszolt.

Milyen tanácsokat adnál kezdő otthonról dolgozóknak (például  azoknak, akik a járvány lelassítása miatt maradtak otthon, önként vagy kényszerűen)? Hogyan lehetnek hatékonyak? Milyen kezdő hibákat kerüljenek el?

Moskát Anita író

Aki egész életében irodában ült nyolctól ötig, talán sosem tette fel magának a kérdést: hogy néz ki a számára ideális munkanap? A legfontosabb különbség az irodai és otthoni munka közt a személyre szabhatóság, így

az első napokat (heteket) szánd arra, hogy megismered az igényeidet.

Nem a kollégákét, nem a cégét. A sajátjaidat. Talán később akarsz kelni. Vagy a buszon zötykölődés helyett jógázol reggel. Vagy pizsamában dolgozol, macskával az öledben. Lehet, hogy sok zavaró tényező lesz, földrajz leckét kell írni a gyerekkel, lehányja a macska a szőnyeget, vagy sír a kétéves a konyhában (hard fokozaton mindez egyszerre), de senki nem hal bele, ha később válaszolsz a levelekre vagy kócosan ülsz le a meetingre.

A home office lényege a rugalmasság. Ez hosszútávfutás, nem sprint.

Hosszú távú kiegyensúlyozottság kell hozzá, ehhez pedig ismerned kell az igényeidet. Talán listapipáló típus leszel, talán spontán és rögtönző. Talán szeparálod magad órákra, vagy végig a családi vérkeringésben maradsz. A magadra szabott napoknak pedig része a legfontosabb is: csatlakozz le időben a szerverekről. Mert az office-nak ugyanúgy vége, és marad a home.

Vajna Ádám költő

A mai napig hajlamos vagyok minden hibát elkövetni, amit home office-ban el lehet (ágyból dolgozás, napirend nélküli élet, egy-kis-szundi-belefér-attitűd stb.), úgyhogy a következőkkel tompítok.

Először is: Todoist alkalmazás.

A telefonra és a böngészőbe is érdemes telepíteni. Beírod, mit kell megcsinálnod, kipipálod, amit megcsináltál, ha nem csináltad meg, akkor pedig ott a böngésző jobb felső sarkában egy idegesítő szám, ami a hátralevő feladatok mennyiségét mutatja.

Második: nem érdemes egész nap egy helyen ülni.

Jó esetben van a lakásban íróasztal, konyhaasztal, fotel, padló, én ezeket akár félóránként is szoktam váltogatni.

Harmadik, és talán legfontosabb: kihasználni a szégyenérzet adta lehetőségeket, azaz:

elmondani valakinek, hogy mit tervezel az adott napon véghezvinni, hogy sokkal jobban szégyelld magad, ha nem csináltad meg; olyan helyre ülni a lakáson belül, hogy néha elmenjenek melletted, és ne tudd kikerülni a szemrehányó tekinteteket a megnyitott tizenharmadik koronavíruscikk láttán.

Harag Anita író

Az a tapasztalatom, hogy az első dolog, amit csinálok reggel, behangolja az egész napomat. Ha hétvégén olvasással kezdem a napot, akkor az egy olvasós nap.

Ha ébredés után azonnal leülök a gép elé dolgozni, akár csak fél óráig is, akkor az már egy dolgozós nap,

és napközben is sokkal könnyebben térek vissza a munkához a szünetek után. Nem szoktam nagyobb szüneteket tartani, maximum húsz percet, kiszellőztetem a fejem, csinálok valami mást. Ha elkezdem nézni a Facebookot, és cuki tacskós videókat, szétfolyik a nap, ezért kell a szigorúság. Az utóbbi időben nehéz szigorúnak lenni magamhoz, de ebben a helyzetben a reggelek még fontosabbak lettek. Ha nagyon szétcsúszom napközben, nehéz lezárni időben a munkát. Erre nagyon oda szoktam figyelni, hogy betartsam a munkaidőt otthon, különben olyan, mintha sose lenne vége.

Háy János író

Amikor valaki otthon dolgozik, a lehető legtöbb idejét önmaga felügyeli. Létfontosságú, hogy strukturálni tudjuk a napjainkat, hogy legyen napirendünk, s ha eredményesek akarunk lenni, ehhez a struktúrához érdemes tartani magunkat. Fontos, hogy tudjuk meddig tart a munka, hol kezdődik a szabadidő.

Lehetőleg minden órában tartsunk szünetet, ha van módunk váltogassuk a különböző minőségű feladatokat.

Én például délelőtt írok, mert az igényli a legnagyobb koncentrációt, délután olvasok és jegyzetelek. Ne ebédeljünk a képernyő előtt. Az ebédidő nem része a munkaidőnek. Hogy valaki még dolgozik a lakásban mellettünk, ez óriási csapás. Én például egyáltalán nem bírom.

De elkerülhető a feszültség, ha tudjuk a másik is dolgozik, nem azért ül otthon, hogy szórakoztassuk, vagy szórakoztasson.

Bármit is teszel, virtuálisan be fognak úszni a lakásodba olyan munkatársak, akiket különben nem akartál vendégül látni, s a magánvilágodban is megjelennek oda nem tartozó feladatok. Az idő fölötti szabad vagy részlegesen szabad döntésnek ez az ára.

Mucha Dorka író

Én a karantén előtt nem is otthon dolgoztam, hanem Szlovákia és Magyarország között vonaton vagy buszon, aminek az lett a tanulsága, hogy igazából nem kell más, csak fegyelem és egy konnektor.

Az otthoni munkavégzés azóta igazi luxusnak tűnik, ami nekem a jó minőségű, finom kávét jelenti és a zajszűrő fejhallgató használatát.

Attila, amikor éppen nem dobol, akkor is metálzene szól, úgyhogy tényleg szükség van rá. Fontos, hogy legyen egy fix hely a térben, ahol dolgozni tudok, mivel építkezés előtt vagyunk éppen, ez most pont nincs. Jelenleg az irodám egy régi kék kosár, amiben az összes aktuális olvasnivalóm van, és egy ikeás laptoppárna íróasztal gyanánt. Szerencsére már csak pár hónap és magamra zárhatom a saját könyvtáram ajtaját, mert Woolfnak igaza van, ahhoz, hogy dolgozni tudjak, kell egy saját szoba.”

Nagy Hajnal Csilla költő

Amikor másfél évvel ezelőtt elvégeztem az egyetemet, az véletlenül éppen egybeesett azzal, hogy kiköltöztünk Isztambulba – ezért eddig sosem volt még arra módom, hogy ne itthonról, sőt távúton dolgozzak. Tavaly a Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjnak hála leginkább azon dolgoztam, hogy befejezzem a regényemet és a verseskötetemet, idén pedig a KultMinor ösztöndíjával a versregényemet szeretném megírni. Ezekbe pedig nehéz napi rendszert vinni. Mindig láttam ezeket a cikkeket a nagy írók napi rutinjairól, hogy szigorúan ettől-eddig írtak, ekkor keltek, pontos rendszerben, és ezt mindig csodáltam, de nem mindenki képes erre.

Az én tanácsom azoknak, akik hozzám hasonlóan csak csodálják, de képtelenek a szigorú rendszer kialakítására: öleljétek át a káoszt.

Csináljátok azt, amire szükségetek van, alkossatok úgy, ahogyan a legjobban tudtok, ne akarjatok semmit görcsösen megmarkolni, ami nem adja meg magát. Szabad a betűket megírni, és szabad a betűket kitörölni is. A madárcsicsergés pedig sosem árt: teraszok, nyitott ablak melletti asztalok előnyben.

Gács Anna kritikus

A kényszerű otthondolgozás kettészakította a társadalmat: gyerekesekre és gyerek nélküliekre. Az előbbieknek megoldhatatlannak tűnik a sok feladat menedzselése otthon. Ők arról álmodoznak, hogy csak egyet is végigélvezzenek a hirtelen ezerszámra hozzáférhetővé vált kulturális csemege közül. A gyermektelenek ellenben időmilliomosok, nem tudnak választani a kultúrcsemegék közül, mert egyik vonzóbb, mint a másik, ezért egyiket sincs türelmük végighallgatni – egyszóval ugyanúgy szoronganak, mint a gyerekesek.

Szorongani muszáj. Rajtam két dolog segít:

ha minden este összeírom, mit kell másnap feltétlenül megcsinálni, és másnap kihúzogatom a listáról a tételeket; és ha az egyik böngészőablakban folyamatosan megy valami csemege, amire nem figyelek, de ha észreveszem, hogy véget ért mondjuk egy koncert, egy másik, képzeletbeli listán kipipálom, hogy ez is megvolt. A listagyártás különösen erős kényszer ilyen helyzetben, és legalább olyan jó megoldásnak tűnik, mint a börtöncellák falára húzogatott rovátkák.

Kerber Balázs költő, műfordító

Doktorisként sokat dolgozom otthon, de a vírus okozta kényszerzártság plusz izoláció: nem is gondolnánk, mennyire más úgy otthon lenni, hogy bármikor elmehetünk, és mennyire más, ha nem. Ami érdekes, mert könnyen lehet, hogy egyébként sem tennénk ki a lábunk. Ilyenkor felmerül, hogy ki és mit irányít. Érdemes figyelnünk az időre, még ha a történések nem is kényszerítenek erre, mivel nincsenek.

Az is gond, hogy az ismerős környezet becsaphatja az időérzéket, és lassabbnak tűnik, ami gyorsabb.

Mivel a „menetből” bármikor kiléphetünk, néha nem lesz „menetünk” sem. Jó a pihenőszakaszoknak határt szabni, hogy se az „otthon vagyok, de mintha nem is”, se az „otthon vagyok, de nem is csináltam semmit” érzete ne alakuljon ki. Bár a folytonos önfigyelés is árthat, ezért, ha a ritmusunk már beállt, elvethetjük ezt az alapelvet.

Hallgassunk zenét, mert az kicsit olyan, mintha szüneteltetnénk a munkát, pedig nem.

Itt az Au Revoir Simone egyik, a Twin Peaksből is ismert száma:

Orbán Krisztina

szerző: Orbán Krisztina
honlap e-mail
Orbán Krisztina 1993-ban született Győrben, a Lundi Egyetem kommunikáció- és médiatudomány mesterszakán végzett, a KULTer.hu szerkesztője. Olvas metrón, trolin, járdán és lépcsőn, földlabdás facsemeték eljövendő életét próbálja elképzelni, egy macska betonba rajzolódott lábnyomaiban lépked, Pilinszkyt szaval svéd tengerpartokon.

KULTprogramok

<< 2020. jún. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 1 2 3 4 5

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum