KULTer.hu - Margóra kerül Debrecenben a képzőművészet?
119889
post-template-default,single,single-post,postid-119889,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Margóra kerül Debrecenben a képzőművészet?

Interjú Szoboszlai Lillával és Vincze Ottóval, a b24 Galéria és a Sesztina Galéria volt vezetőivel

Új költségvetést fogadott el Debrecen önkormányzata február 13-án – idén 74 millióval kevesebb pénzből gazdálkodhat a b24 Galériát és a Sesztina Galériát is üzemeltető Modem Kft. A két szatellitintézményt pénzhiányra és műszaki okokra hivatkozva bezárják. A MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ igazgatója, Koroknai Edit, valamint Puskás István kulturális alpolgármester után az érintett galériák egykori vezetőivel beszélgettünk a bezárt vagy átalakuló intézmények jelentőségéről, eddigi helyzetéről, és arról a jövőről is, amit az újrapozicionálás hozhat.

KULTer.hu: Az új költségvetést február 13-án szavazták meg, de már ennél korábban lehetett arról pletykákat hallani, hogy nagy elbocsátások következnek.

Vincze Ottó (a Sesztina Galéria egykori vezetője): A döntéshozói szint szakmai hozzáértésének hiányossága, amely a mostani helyzet kialakulását is szeizmikusan előre jelezte, bennem már korábban gyanút keltett.

Puskás István alpolgármester úr még a Római Magyar Akadémia igazgatói székét foglalta el, amikor tavaly ősszel, a rendszerváltás harmincadik évfordulóján pazar külsőségekkel ünneplő kiállítást nyitottak meg az akadémián. A tárlat a Tiltott és tűrt művészet a Kádár-korszakban címet viselte, a névsorban olyan művészekkel, akik nem hogy tiltottak nem voltak, hanem (például Szántó Piroska esetében) egyenesen Aczél György legszorosabb baráti köréhez tartoztak, és ennek minden előnyét élvezték. (Szántó pl. Munkácsy-díjat kapott 1958-ban és 1971-ben, Kossuth-díjat 1983-ban.)

Egyszóval védhetetlen szarvashibák voltak több mű esetében is az RMA-s kiállításon, amitől megbicsaklott az alapkoncepció.

Ami a Sesztina Galériát sújtó döntést illeti, éves programjának törlését követően továbbra sincs világos elképzelés a kiállítóhely jövőjéről.

A „rendezvénytér” gumifogalma lényegében koncepciófüggetlen, bármire kiterjeszthető, főleg szakmai vezetés nélkül.

Sejtettük, hogy leépítések várhatóak, mégis abban reménykedtünk, hogy a két galéria szakmailag megalapozott és előkészített, január elejére kért és leadott kiállításterve nem a papírkosárban végzi. Tévedtünk.

Mint a feloszlatott művészeti tanács tagja, el kell mondanom azt is, hogy

a MODEM kiállításterve is nagyban sérült, így csökkenteni kellett az éves programot,

az igazgatónőre és a megmaradt dolgozókra pedig a többszörös munka nyomása vár. A legfőbb baj azonban az, hogy a MODEM a regionális és hazai művészeti térképről fokozatosan visszakerül majd a fenntartói megrendelést is kiszolgáló lokalitásba.

KULTer.hu: A kulturális alpolgármester úr úgy fogalmazott a Debrecen Televízióban: „a Sesztina télen egyébként is zárva szokott lenni, így aztán könnyű most azt mondani, hogy bezárták.”

V. O.: Egy kiállítás létrehozása nem a megnyitó napján kezdődik. Nagyobb tárlatok esetén az előkészületek már egy évvel a tervezett megnyitó előtt elkezdődnek, a részleteket illetően is. Rövidebb intervallumokkal ez kisebb léptékben is igaz. A Sesztinába tervezett kiállítások esetében a technikai, logisztikai, kommunikációs munkák már hónapokkal korábban megindultak.

KULTer.hu: Debrecen költségvetésében idén 10 milliárdot szánnak a kultúrára. Mi indokolhatja akkor a két intézmény bezárását?

V. O.: Ezzel kapcsolatban inkább a döntéshozókat kellene megkérdezni, én arra tudnék válaszolni, miért kellene, miért lenne érdemes megtartani a két kiállítóhelyet. A MODEM támogatáscsökkentéséről érkezett hírek végül igaznak bizonyultak, a kezdeti magyarázkodások és értelmezési zavarok elültével ez ma már nem titok. Az ismert számadatok kiegészítéseként szeretném megjegyezni, hogy a Sesztina költségvetésében a tárlatokra 3 millió forint jutott egész évre, ehhez jön még az épület rezsiköltsége és a dolgozók bére (kulturális közfoglalkoztatotti bér, tehát itt sem húzós milliókra kell gondolni).

A műszaki okok csak ürügyként szolgálnak a bezárásra.

Eddig is működtünk. Valóban lehetne mit javítani a tetőn, aminek problémás része nem annyira a kiállítótér, mint inkább a raktár fölött van, de ezt két kiállítás között is meg lehetne javítani. Az ezzel kapcsolatos felmérések, árajánlatkérés több mint egy éve megtörtént, az elvégzendő munkálatok összege 1 millió körül alakult volna. Az olvasóra bízom annak megítélését, mi ez ma Debrecennek éves szinten.

KULTer.hu: Koroknai Edit azt mondta a b24 Galériával kapcsolatban, hogy bizonyos rendezvények továbbra is Szoboszlai Lilla hatáskörébe tartoznak. Erről vannak már konkrétumok?

Szoboszlai Lilla (a b24 Galéria egykori vezetője): Ami biztos, Varga Tamás Időszámításom szerint című kiállítását még megnyithattuk, és ez március 7-ig volt látogatható. Ezzel tulajdonképpen az a program és koncepció, ami alapján a b24 Galéria az elmúlt három évben működött, véget ér, és egy egészen más rendszerben üzemel tovább a hely. Annyit tudok, hogy fiatalok pályázhatnak majd projektekre. Ha a tapasztalataimra szükség van, szívesen segítem a munkát.

Elhangzott: cél a debreceniség és a fiatal művészek támogatása. Ezt, őszintén szólva, nem nagyon értem: a b24 profilja eddig is ez volt.

KULTer.hu: Hogyan jelent meg a két galériában a debreceniség?

Sz. L.: 2017 márciusa óta markáns arculatot sikerült kiépítenem – az egyes szám első személy azért indokolt, mert a b24, ahogy a Sesztina is, „egyszemélyes” intézményként működött.

Három pillére volt a b24-nek. Az első a Debreceni Egyetem különböző kutatóműhelyeinek a bemutatása.

Ebben az jelentette a kihívást, hogy miként lehet tudományos kutatásokat egy képzőművészeti térben látvánnyá alakítani, és a debreceni témájú munkákat a város lakói elé tárni. Így volt az építészmérnöki és a szociológia tanszéknek kiállítása, és bemutattuk a Debreceni Egyetemi Színház történetét is.

A második pillér az Új hullám néven indított tehetséggondozó program:

kétévente csoportos kiállítási lehetőséget kaptak a művészeti egyetemeken tanuló debreceni fiatalok, akik így már tanulmányaik alatt is intézményesen kötődhetnek a városhoz. A következő lépcsőfok egy alkotótábor lett volna a hallgatóknak, ami szintén erősítette volna a kapcsolatukat Debrecennel. Ha ezeknek a fiataloknak a pályakezdésénél ott bábáskodik a város, ahonnan származnak, az a város és a leendő művészek számára is jó befektetés. Mindenki nyer rajta.

A harmadik pillér: rendszeres kiállítási lehetőséget biztosított a b24 a Debrecenben élő, középgenerációhoz tartozó képzőművészeknek is.

Az ország második legnagyobb városában nagyon hiányzott egy ilyen hely. Ezért egy-egy év tervezetében 2-3 olyan művész is szerepelt, akinek hosszú ideje, vagy még soha nem volt lehetősége Debrecenben kiállítani, mint például Szabó Károlynak, Kővári Attilának vagy Komlódi Juditnak. És volt tárlata Magyar Ádámnak és Miskolczi Emesének is – mindketten külföldön élnek, és ott már jelentős sikereket értek el, de szülővárosukban még nem volt kiállításuk.

Már tavaly ősszel elkészült a 2020-as év kiállítási terve ugyanezen koncepció szerint. Csalódás, hogy ez már nem valósulhat meg.

V. O.: A két galéria közül a b24 fókuszában állt inkább a debreceni művészet következetes és jól strukturált reprezentációja. Ettől függetlenül

a Sesztinában is volt több debreceni kiállítónk, de itt inkább a helyszín inspirálta experimentálisabb elképzeléseknek nyílt szabad terük,

valamint fontosabb évfordulókhoz kapcsolódó, kiemelt jelentőségű tárlatok kaptak még helyet. Ilyen volt Ludman Éva térinstallációja, vagy az a kiállítás, amit Debrecen nagy formátumú mecénása, Sesztina Jenő születésének 150. évfordulóján rendeztünk, továbbá a Tamus István életművét bemutató nagy sikerű tárlatunk. Debreceni kiállítónk volt még Molnár Dóra Eszter, és az idei tervek között szerepelt Váczi Lilla, Szabó Károly is. Ez az egykori ipari tér a maga sajátos karakterével magnetikusan vonzotta az installáció műfajában is alkotó művészeket.

A Sesztina egyszerűen predesztinálva van a bátor művészeti kezdeményezésekre és a magas színvonalon megjelenő vizualitásra.

Ez illik a hely szelleméhez és a névadó szellemi örökségéhez.

KULTer.hu: Ez mind képzőművészeti tárlat. Debrecenben interaktívabb, fiatalosabb programokra lenne szükség.

Sz. L.: A b24 kiállításainak többségére valóban igaz ez, de az egyetem műhelyeivel a közös munka például tágabban értelmezte a lokális kultúra bemutatásának lehetőségeit.

Idén két nem képzőművészeti kiállításnak is a helyi identitás állt volna a középpontjában.

Az egyik az épített cívis örökséggel, annak változásaival és eltűnésével foglalkozott volna, a másik egy családtörténeti témát dolgozott volna fel. Bízom benne, hogy ezek a projektek valahová átmenthetők lesznek. Apropó interaktivitás, fiatalosság: a tárlatok megnyitói ünnepek és valódi közösségi események voltak, a kiállítások ideje alatt – a szűkös anyagi lehetőségek ellenére is – volt tárlatvezetés, múzeumpedagógiai foglalkozás, jöttek „művészosztályok” a Medgyessy Ferenc Gimnáziumból és a Kós Károly Művészeti Szakközépiskolából is. Szívesen emlékszem a programok közül a Hajdu Szabolcs-estekre – volt filmvetítés, beszélgetés, kiállítás. A b24 nemcsak az említettek tekintetében volt nyitott a város felé, hanem a PAD (Picnic and Art Debrecen) Utcafesztivállal is, aminek az ötlete Koroknai Edittől származott.

A PAD második és harmadik „kiadása” már markánsan debreceni volt.

Nem csupán az itt szerepelt zenészek többsége helyi fiatal, de a színjátszók, irodalmi felolvasók, slammerek, táncosok, vagy a Szólj be a papnak! beszélgetői, a helytörténeti séták vezetői is mind-mind debreceniek, vagy a városhoz kötődők voltak.

Egy városi galériának feszegetnie kell a határait, másrészt a lokalitásnak és a minőségnek egymást kell erősítenie.

A művészek között ez a koncepció megértésre és érdeklődésre talált, támogató és baráti volt a légkör. A b24 e tekintetben közösséget teremtett, és mindennek közönsége is volt.

V. O.: Február 8-án Puskás alpolgármester úrtól rövid meghallgatás céljából időpontot kértem, amelyet később sem kaptam meg. Szerettem volna egy koncentrált beszámolót adni neki az általam vezetett Sesztina elmúlt két évének programjairól, azok szerepéről és megjelenéséről az országos művészeti színtér palettáján. Ezzel

megnyugtatóan cáfolhattam volna a „passzív kiállítóhely” szkepszisét is,

mivel számos rendezvényünk alulról szerveződő, széles tömegeket mozgató program volt, mint a zene területéről a Sofar Sound Debrecen, vagy irodalomi részről a DebreSlam, melyet egy játékkal kötöttünk össze, és a díjazottak éves belépőt nyerhettek a MODEM minden kiállítására és programjaira.

KULTer.hu: A szakma számára milyen jelentőséggel bírt a két galéria?

Sz. L.: Ahhoz, hogy egy-egy kiállítás értékként maradjon meg az utókor és a művész számára, arra is szükség van, hogy a média, és különösen a szaksajtó erre felfigyeljen. Minden évben jó pár olyan tárlat született, amiről a helyi sajtón túl az Új Művészet, az Artmagazin, az ArtPortal, a Balkon vagy az Élet és Irodalom is jelentetett meg írásokat.

Ezek a cikkek szakmai elismerést jelentenek – a városnak is!

De legalább ilyen fontos, hogy a helyi szakmai közösség formálódásának helyszíne lehetett a b24 Galéria az elmúlt három évben.

V. O.: Szerettem volna elérni és

mostanra el is értem, hogy a Sesztina név ismerősen csengjen Budapesten,

a művészek itt kiállított munkáinak további pozitív hozadékai legyenek. Csak egy példát hadd említsek a tavalyelőtti évből: Oberfrank Luca fiatal grafikusművésznek a Sesztinában rendeztük meg az első önálló tárlatát. Nagyrészt az itt kiállított munkái alapján nyerte el a Magyar Művészeti Akadémia három évre szóló ösztöndíját és a Künstlerhaus Salzburg ösztöndíját is, valamint felkérést kapott két további kiállításra Győrött és Vácott.

Részben az idei év előkészítettsége, részben talán az utolsó szó jogán még megkaphattuk egy országos szervezet, az FFS (Fiatal Fotóművészek Stúdiója) vezetőségével együttműködve a tavaszi, első kiállításunk rendezésének jogát. (kiállítók: Piti Marcell, Váczi Lilla, kurátor: Erdősi Eszter.) Mivel ez a tárlat nem önmagában, hanem másik nyolc, fővárosi helyszínű kiállítással kontextusban jön létre, sikerült elérnünk, hogy ez még a Sesztinában nyílhasson meg a művek helyszínhez igazodó karaktere (helyspecifikussága) okán. Ennek a kiállítássorozatnak a kommunikációját időközben meg is kezdte az FFS, a kiállításokat ismertető leporellót is kiadták.

A Sesztina Galéria részévé vált az országos kortárs művészeti diskurzusnak.

Eddig. Aktuálisan egy amatőröknek kiírt pályázat olvasható a b24 Galéria Facebook-oldalán. Ezen már nem csodálkozom, hiszen az alpolgármester úr maga is amatőr fényképész. További kérdésként vetődik fel bennem, hogy a város két művészeti gimnáziumának tanulói számára milyen perspektívát nyit az új irány.

A borítókép Czeglédi Zsolt és Schmögner Kinga fotóinak felhasználásával készült.

Tölli Szofia

szerző: Tölli Szofia
honlap e-mail
Tölli Szofia (Rukmini Sofia) 1992-ben született Debrecenben. A Debreceni Egyetem magyar-orosz szakos hallgatója volt, jelenleg pedig a Károli Gáspár Református Egyetemen tanul. Tagja a Bán Imre Kultúratudományi Szakkollégium diákvezetőségének. Indiai klasszikus tánccal foglalkozik, tanulmányait Bhubaneswarban, Indiában végezte. A Padmini Táncegyüttes művészeti vezetője.

KULTprogramok

<< 2020. Júl. >>
hkscpsv
29 30 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum