KULTer.hu - „MGP nem volt gáncs nélküli lovag”
121080
post-template-default,single,single-post,postid-121080,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

„MGP nem volt gáncs nélküli lovag”

Molnár Gál Péter Coming out című kötetének bemutatója

A színházi szakemberek és a színházkedvelők egyaránt várták annak a kötetnek a megjelenését, melyet a 20. század egyik legjelentősebb magyar színikritikusa, Molnár Gál Péter még maga jelentett be sok évvel ezelőtt. A sokféle stílusjegyet magán hordozó Coming out című könyv a Magvető Tények és tanúk sorozatában láthatott végül napvilágot. Nem csak hű kordokumentum és színháztörténeti kutatásokhoz is alapot biztosító munka, de önéletrajz, egy emberi sors ábrázolása, annak minden buktatójával együtt. 

A szövegek tükrözik a szerző komoly szakmaiságát és alapos tudását a színházi szakma legkülönfélébb rétegeiről, és mindez olyan kiváló írói tehetséggel párosul, amely egészen egyedivé teszi a könyvet. A kötetről László Ferenc kritikus és Szegő János, a kiadó szerkesztője beszélgettek, amely a Líra Könyv elnevezésű Facebook-oldalon volt követhető.

A kritikáit rendre MGP monogrammal publikáló Molnár Gál Péter színikritikus, újságíró, dramaturg és színháztörténész volt.

Kritikák mellett könyveket és forgatókönyveket is írt. Már gyermekkorától kezdve belenőtt a színház közegébe annak a révén is, hogy édesanyja Major Tamás titkárnője volt. Elvégezte a Színművészeti Főiskolát, mintegy tizenhét éven keresztül jelentek meg színházi kritikái a Népszabadság hasábjain.

Írásai mennybe emelték vagy pokolra küldték a színházi alkotókat, kegyetlen humora időnként élethossziglan sebzett embereket,

határozott meg színházi pályákat. Megosztó személyiség volt, úgy képzelem, hogy őt kedvelni vagy utálni lehetett, a skála középső része nem volt hozzá való.

Életét nagyban meghatározta ügynökmúltja, Luzsnyánszky Róbert néven jelentett. Homoszexualitása tudta őt kiszolgáltatni a rendszernek,

2004-ben ismerte be, hogy: „1963-ban valóban aláírtam egy beszervezési nyilatkozatot. Elszámolással önmagamnak tartozom a történtekért. Többet erről nem fogok mondani”. Élete további meghatározó eleme volt, hogy 1978-ban a ferihegyi repülőtéren lebukott egy, a tárcájában csempészett mikrofilmmel, melyen Kenedi János, ellenzéki író a párizsi Irodalmi Újságba szánt cikkét juttatta volna ki az országból. Az eset miatt el kellett hagynia a Népszabadság szerkesztőségét, később online felületeken, például a Színház.hu-n is publikált, illetve a Magyar Színházi Intézet tudományos főmunkatársaként tevékenykedett. Később újra megjelentek írásai a Népszabadságban. Iskolateremtő munkássága a mai napig él.

László Ferenc színház- és zenekritikus a beszélgetés elején elmondta, hogy a könyvben olyan dokumentumok is szerepelnek, amelyeket ő maga gyűjtött. Pozitívumként értékelte, hogy

a kötetben megjelentek olyan MGP által írt szövegek is, amelyek mindenféle alakítás nélkül ma is vállalhatóak,

és  azt bizonyítják, hogy a jó írások továbbélnek. Szegő János szerint a kötet szerkezete különleges, ez is egyedivé teszi. A beszélgetők kiemelték, hogy rendkívül gazdag az utókorra hagyott szövegmennyiség, amely erőteljesen jeleníti meg az ügynökmúlthoz és kritikusi énjéhez való viszonyát, és betekintést enged a mélyrétegekbe is. Élettörténetének meghatározó és sorsfordító pontjai a beszervezés, a ferihegyi lebukás, az ügynökmúlt nyilvánosságra hozatala, továbbá a II. világháború, a családi háttér, amely szociáldemokrata környezetbe ágyazódott be.

Már a Színművészetin végzett tanulmányok alatt újságíróként működött, önirónia jellemezte saját szerepével kapcsolatban.

Sokan utálták a humora miatt, személyes, egyedi stílusa humorérzékkel párosult, amelyet mások kárára használt, és ezt sokan nem tudták megbocsátani neki. László Ferenc rámutatott, hogy az a tény, hogy sértődések sora kísérte munkáját, nem volt egyedülálló, ugyanez történt már a 19. században Bajza József vagy akár Vörösmarty kritikái nyomán. MGP kritikusi működésének irányát is meghatározták ezek az emberi sértődések. A beszélgetés hangsúlyozta, hogy bár pártlapba írt, de nem pártlapszerű véleményt.

Kritikái alakították a kultúrpolitika irányát, a színészek többször fordultak magasabb fórumokhoz a róluk megjelent vélemény miatt.

Kritikái kordokumentumok és stílusérzékének erős lenyomatai is. A szépírói szándék azonban mindvégig hiányzott belőle, ezt is kiemelte a disputa.

A beszélgetők rámutattak, hogy ügynöktevékenysége során készült jelentései korántsem voltak olyan élesek, mint bíráló színházi kritikái. Érezhető, hogy küzdött az ügynökmúlt kérdésével, hosszan szemléz például a kötet a hír napvilágra kerülésének kapcsán megjelent sajtóhírekből és véleményekből. Elhangzott a beszélgetés során, hogy a fájdalom, sérelmei átütnek sorain. Kínlódott a helyzettel, hogy tulajdonképpen páriává vált egyik pillanatról a másikra. Ügynöki álnevét ő maga választotta, arról is ír a kötetben, hogy a fedőnév lebuktathatta volna őt, mert az összefüggésben van valódi nevével.

Állítása szerint jelentéseiben leginkább csak „rizsázott” és igyekezett minél kevesebbet ártani másoknak.

László Ferenc és Szegő János szerint ezt a kötet igazolja. Javaslatokat is megfogalmazott a kultúrpolitika irányába, melyek liberálisnak nevezhetőek. Hitt benne, hogy ezen írásain keresztül színházpolitikát sugalmazhat. László Ferenc kiemelte, hogy a személyközi viszonyok hatalomtechnikáját is jól leírja a kötet, hiszen a kultúrpolitika terén is majdnem minden az emberi kapcsolatokon dőlt el. Ebből a szempontból elfogult a könyv, mert olyan szemszöget kínál az olvasónak, amit máshonnan nem ismerhetne meg. 

A történelmet felidéző szövegek bepillantást engednek az ’50-es, ’60-as és ’70-es évek kulturális színtereibe, kiemelten a korszak színházi életébe. A beszélgetők szerint egy-egy rövidebb szöveg kiindulópontként szolgálhatnak a jövőbeni magyarországi színháztörténeti kutatások számára.

Színháztörténeti monográfiákat is megalapoznak a kötetben megjelent írások, valamint egész regények lennének kibonthatóak egy-egy rövidebb szövegéből.

László Ferenc szerint az olvasótól aktív közreműködést vár el a mű, mert MGP „ravaszul ír”, és egyetlen mondatba rendkívül sok információt sűrít bele. El kell merülni a korban is, mert időnként könnyedén ugrik akár tíz évet is egy adott íráson belül. Érdekes volt hallani, hogy maga

a szerző egyébként nem tartotta jónak a kötetet, nem igazán akarta a megjelenést.

Most jogörököse beleegyezésével történhetett meg a kiadás. Kiemelendő aspektusa a szerző életének az is, hogy azon kivételes helyzetű emberek közé tartozott, akik külföldre utazhattak és idegen nyelvű irodalmat olvashattak. Ez alapozta meg, hogy gyakran bizonyos kijelentéseket ex cathedra tett meg. Új helyzetet teremtett azonban, amikor az internet megjelenésével történetei, állításai utánkövethetővé váltak, már volt ellenpróba, így más véleményeket is figyelembe kellett venni. Stílusa a beszélgetők szerint egyébként Ungvári Tamás storyteller attitűdjét idézi. 

MGP erős önbizalommal rendelkezett, a melegsége miatt sem volt hajlandó szégyenkezni.

Nemi identitása ismert volt a Kádár-korszakban is, elhangzott, hogy történelmi hitelű, szociológiai értékű leírás szerepel a kötetben az emiatt a rendőrségnek való kitettségéről. MGP szól arról is, hogy a korszakban hogyan lehetett külföldön ismerkedni, rátalálni a homoszexuálisok előtt nyitva álló lehetőségekre. László Ferenc szerint MGP stratégiaként vállalta fel melegségét. A Ronyecz Máriával való házasságáról szóló rész Szegő János szerint is sebezhető, érzékeny arcát mutatja meg. Igazolja, hogy senki sem beskatulyázható, és megnyilvánul az önfeláldozásig szerelmes ember attitűdje is.

Nagy emberi szövetség volt az övék, a fiatalon elhunyt színésznő rákbetegsége idején újra összeházasodtak.

Szegő János azon kérdésére, hogy mi lenne az a két történet, amelyet kiemelne a kötetből, László Ferenc azt válaszolta, hogy az egyik az, hogy saját magával is találkozott a fülszövegben, a másik pedig az a moszkvai történet, amely során Molnár Gál Péter és Ronyecz Mária kapcsolata perfektuálódott. 

A kötetet Schmal Alexandra rendezte sajtó alá, Lakos Anna volt a szakmai tanácsadó, ő írta az előszót és jegyzetelésben is közreműködött. A könyvet a Magvető e-könyvként is forgalomba hozta. Én alig várom, hogy kézhez kapjam a hagyományos könyv változatot, amelyet a beszélgetés után nyomban megrendeltem. 

Molnár Gál Péter Coming out című kötetének bemutatója, Líra Könyv Facebook-oldal, 2020. április 16.

A borítófotó forrása a Wikipedia.

Rácz Anna

szerző: Rácz Anna
honlap e-mail
Rácz Anna 1974-ben született Budapesten. Az ELTE-n 2002-ben művelődésszervező, majd 2016-ban jogász diplomát szerzett. Szenvedélye a kultúra és az írás. Kulturális, művészeti témájú műsorokat vezet az Első Pesti Egyetemi Rádióban (EPER). Blogja mellett több fórumon is publikál, leginkább színházi, irodalmi, képzőművészeti és zenei témákban.

KULTprogramok

<< 2020. aug. >>
hkscpsv
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum