KULTer.hu - Rozsályi Anna prózája
120844
post-template-default,single,single-post,postid-120844,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Rozsályi Anna prózája

A bezártság stációi 

1. nap

Rengeteg nyugdíjast látni az utcákon, mintha nem fognák fel, hogy őket akarjuk védeni. Hogy a vírus ne lássa őket. Keringenek körbe-körbe elszánt makacssággal, ősi magyar akarattal a szemükben, hiszen mind jól tudják, az országot ŐK építették fel vérrel-verítékkel. Tehát most joguk van annak a tyúkszemére taposni, aki elállja az utat az utolsó meggyes rétes felé.

8. nap

Ma voltam a Rossmannban. Először láttam, hogy két ember megütötte egymást WC-papírért. Komikus jelenet lett volna, ha mindenki nevet, de az emberek csak álltak ott. Meredten, félelemmel a szemükben bámultak előre. Mikor a küzdők egyike elejtette a nála levő csomagot, az egyikük kivált a körből, felmarkolta, és rohanni kezdett a pénztár felé. Azzal nyugtatom magam, hogy mások kosarába csempészek bébiételt. Az mégiscsak az élet szimbóluma, vagy mi.

15. nap

Ma hívtak meg az első koronapartyra, olyanok lettünk, mint a hippik, tombol a szabad szerelem. Örök élet, ingyen sör. Ki hitte volna, hogy eljön ennek is az ideje? Hamarosan a rendőrség felszámolja a medencés bulit, de azért még előtte koccintanak a házigazdával, és beveszik őrizetbe szegény Lakatos Pityut, aki elköhögte magát előttük. Hiába, ilyen időket élünk. Köhögni is csak titokban, lopva lehet. Meg ne lincseljenek a nyugdíjasok.

19. nap

Ma a porszívónk sikoltozni kezdett takarítás közben. Több tipp is érkezett, miért. Anya makacsul állította, hogy valami a csőben ragadt, de többszöri ellenőrzés után sem talált semmit, szóval inkább hagyta az egészet. Apa szerint a felszívott porcicák vernyákolását halljuk, jómagam egy sirató asszonykórusra voksolok, ami megszállta a gépet. Az öcsém csak legyintett, aztán bement a szobájába. Még lehet operálni a karanténon belüli karantén lehetőségével. Vagy ez, vagy az éhezők viadala.

25. nap

Az értelmiség is elvesztette az eszét, konzerv-, WC-papír- és lisztfelhalmozásba kezdett. Mi nem vagyunk ilyenek. Jó, elismerem, anya vett biztonságképpen 8 kg cukrot meg 13 élesztőt, megfejelve egy ládányi babkonzervvel, de ezt csak a biztonság miatt. Meg azért, mert szeretjük a Bud Spencer-filmeket. Ha az angyaloknak bejött, nekünk miért ne menne?

38. nap

A YouTube-videók előtt már nem lehet átugrani Győrfi Pál fejét, mindig meg kell hallgatni az egész szöveget, amit eltol. Elég komoly hangon beszél, de nem túl öreg ő már, hogy folyton kijárjon felvételeket készíteni? Mármint, neki nem kellene otthon maradnia?

41. nap

Ma jutott eszembe, hogy mekkora szerencsénk van, amiért még egy politikus sem betegedett meg. Mi lenne akkor az országgal? Megmondom én. Egy büdös kupicányi, frissen főzött pálinkát sem érne akkor az életünk. Mama szomszédjában lakott egy néni, kedvenc politikusának a képét a WC-ben tartotta kiakasztva. Emlékszem, hogy sírt, mikor a rosszakaró falusiak egyszer elhitették vele, hogy meghalt a kedvenc politikusa. Csak meredt maga elé, és hüppögte: „Csak nem?! Az a drága, szegény ember. Az úgy tudott beszélni, örökké kellett volna élnie.”

56. nap

Ma a panyolaiak piacra dobták a Moss kezet, maradj otthon! pálinkájukat, szolid 70 fokkal. Külső és belső használatra is alkalmas. Ez az igazi magyar népszellem, ha megöl az alkoholmérgezés, más már nem ölhet meg, nem igaz? A jó szatmári ember amúgy sem hisz ilyen kótyavetyélt, denevér a disznóval fajtalankodó, pendelyszuttyogtató kórságokban. Nagyapáink ezt elhordták lábon, és még felszántottak 5 hektár földet, mielőtt ledőltek volna aludni.

91. nap

Ma a keresztény világ kérést intézett a pápához, hogy a Miatyánkba vegye bele az alábbiakat: „Mindennapi kenyerünket és egy doboz szájmaszkot adj meg nékünk ma.” Az ember sosem lehet elég óvatos.

146. nap

A kormány bedőlt, fosztogató nyugdíjasok az utcán. Budapesten átvette az uralmat a magát Nagymamának nevező maffiafőnök, szilvalekvárba rejtik a drogot, eddig még nem buktak le. Banyatankokkal verik halálra, aki köpni mer a zsaruknak. Mindenki az otthonkájuk zsebébe van varrva. Mindig tudtam, hogy jó házi süteménnyel bárkit meg lehet venni.

202. nap

Ma minden gyerek múmiának öltözött Halloweenkor, tudtam én, hogy jó lesz valamire a nagy bevásárlás. Kár, hogy lassan mind meghalunk, persze nem a koronában. Most Amerika dobott össze egy jó kis koktélt az immunrendszerünknek. Nem meglepő módon, nem tudtak gyógymódot kitalálni, mint a filmekben.

256. nap

Így ér hát véget, kérdezhetném. Egy részeg estén megnyaltam a korlátot a pályaudvaron. Hiába, a hülyeségbe is bele lehet halni.

Borítófotó: Pexels

Rozsályi Anna

szerző: Rozsályi Anna
honlap e-mail
Rozsályi Anna Fehérgyarmaton született 1996-ban. Jelenleg a Debreceni Egyetem magyar nyelv és irodalom szakos hallgatója. Első versei a Mind magazinban, az Amúgy online irodalmi folyóiratban és a KULTer.hu-n jelentek meg. Kritikái a Vörös Postakocsiban olvashatók.

KULTprogramok

<< 2020. jún. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 1 2 3 4 5

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum