KULTer.hu - A munkád értéke: „egyenlő nullával”
124028
post-template-default,single,single-post,postid-124028,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

A munkád értéke: „egyenlő nullával”

Körkérdés az NKA-támogatás nélkül maradt felületek főszerkesztőinek

Méltánytalan módon: ezt a címet viseli a tatabányai folyóirat, az Új Forrás nyílt levele, amely a Nemzeti Kulturális Alap Szépirodalom Kollégiuma júliusi döntését követte. Arról, hogy milyen összegekből, forrásokból működik a színtér, és hogy ez milyen lapminőségre (lett volna) elég, azokat a szerkesztőségeket kérdeztük, akik (az egyik vagy egyetlen sajtótermékükkel) kimaradtak a nyerteseket listázó táblázatból. Kérdéseinkre Jász Attila (Új Forrás), Balogh Endre (prae.hu), Nyerges Gábor Ádám (Apokrif), valamint Bozsik Péter és Ladányi István (Ex Symposion) válaszoltak.

Az NKA 2020-ra az Új Forrásnak kizárólag online tevékenységre ítélt meg 2 millió forint támogatást, mely döntés év közepi kihirdetése segítségkérő levelük szerint akár a lap végét is jelentheti. A nyílt levélt leközlő Litera és prae.hu egyúttal utaltak saját forráshiányukra – a előbbi lapunkhoz hasonlóan 3 millió, utóbbi nulla forint NKA-támogatásból gazdálkodhat idén. A nyomtatott Apokrifnak szintén nem ítélt a testület pénzt, ők közleményükben azt ígérik, legalább év végéig szeretnék fenntartani a jelenlegi megjelenési formát, bár ezúttal csak online felületük kapott támogatást. A történtekre és a szerkesztőségi állásfoglalásokra reagáló Magyar Narancs a Narancsblog véleménycikkében sarkosan így fogalmaz: „Azt mindenesetre most is lehet látni, hogy erősen be van árazva a terep. Vannak a kiemelt lapok, ők kiemelt támogatást is kapnak, némelyik megérdemelten, némelyik kevésbé – ízlés és szakmai kompetencia kérdése. Vannak aztán a középutasok, meg vannak a lélegeztetőn tartottak, akiknek épp annyi jut, hogy ne szűnjenek meg, de ne is legyen elég ezen felül semmi másra. Mindenki tudhatja, mennyit ér.” És ezeken túl, ott az Új Forrás, az Apokrif, a prae.hu és az Ex Symposion. A végkövetkeztetés: „A vicc az, hogy ez itt ráadásul tényleg csak a maradék. Tulajdonképpen a lúzerek marakodnak itt a fillérekért, a valódi buli már rég ki van szervezve az NKA-n kívülre.” Az Előretolt Helyőrséget például nem azért nem találjuk a listán, mert az olvasói és hirdetői tartják el, ugye.

A Nemzeti Kulturális Alap Szépirodalmi Kollégiuma tagjai, tehát a döntéshozók listája az NKA honlapján olvasható. Az érintett lapok főszerkesztőihez körkérdéseket intéztünk, ezekre adott válaszaik azonban az egész szakmáról vagy irodalmi lappiacról, az idén támogatott folyóiratok, online magazinok helyzetéről is sokat elárulhatnak.

„Meglehet, a magyar szerzők akkor lepődnek meg inkább, ha kapnak honoráriumot”

Az Új Forrás online tevékenységre vonatkozó pályázatára igen, lapkiadásra egyáltalán nem kapott pénzt. Nyílt levelüket szimbolikusan a folyóirat életkorával megegyezően 51-en írták alá. A főszerkesztő Jász Attilát kerestük meg.

KULTer.hu: Megosztaná, hogy milyen tevékenységre, mekkora összegre pályázott az Új Forrás a Nemzeti Kulturális Alap 2020-as pályázatán?

Nincs mit titkoljunk, annyit kértünk, amennyiből a rendszerváltás után készült az Új Forrás, és amennyi az elmúlt évtizedekben ritkán jött össze, de a nyomtatott folyóirathoz 10 millió forint kellene, hogy nagyjából rendben legyen az év.

KULTer.hu: Hogy alakultak az elnyert NKA-támogatások az előző években (az egyes éveken belül is a megpályázott összeghez képest)? Milyen súllyal esett a latba az NKA-támogatás az előző évek költségvetésében?

Nem látok tendenciát abban, ahogy a támogatás alakult, bár nyilvánvalóan az elmúlt három évben egyre kevesebbet kaptunk, de nem volt radikális a csökkenés. Előtte pedig hol kevesebbet, hol többet kaptunk – rapszodikusan. Tavaly a kért támogatás felét. Az utóbbi időszakban, tíz éve, mióta főszerkesztő vagyok, mindig az NKA-támogatás volt a legmeghatározóbb bázis. Tatabánya a minimális támogatást lassan emelgette, de ezt rendezvényekre, könyvekre, kiadványokra, honlapra is kaptuk. És

volt három boldog évünk, amikor kaptunk egy NMI-s támogatást is.

KULTer.hu: A kései pályázati kiírás és július közepi eredményhirdetés hogyan befolyásolta az év tervezhetőségét anyagi szempontból?

Már a múlt év végén gondban voltunk, láttuk, hogy baj lesz. Az év elején próbálkoztunk segítségkéréssel, aminek következtében barátok minimálisan segítettek, és Tatabánya város is vette az üzenetet, hogy most tényleg közeleg a vég, az NKA-döntésig se bírjuk ki. És rendkívüli módon kaptunk támogatást, amire nincs garancia, hogy jövőre is rendelkezésre fog állni. Abból fizettük és fizetjük a nyomdát és a tördelőt. De rendezvényre, könyvre, kiadványra nem lesz keret.

KULTer.hu: Mire költötte volna az Új Forrás a pénzt? Mire (nem) jut most így elég?

A legfontosabb dologra, a szerzők és szerkesztők, munkatársak megbecsülésére, minimális honoráriumra se fog jutni. Ahogy a múlt év vége óta ez már tendencia. Meglehet, a magyar szerzők akkor lepődnek meg inkább, ha kapnak honoráriumot, de ez nagyon nincs rendben.

KULTer.hu: Mit jelenthet mindez a 2020-on túli jövőre nézve?

Az év végéig ki kell húznunk a nyomtatott verzióval valahogy a szerződések miatt.

A Könyvtárellátóval (NKA-s támogatás) és a terjesztőkkel. A jelen kondíciókkal 2021-ben nem tud megjelenni a nyomtatott lap, és amennyiben az NKA-pályázat ismét ennyit késik, akkor esély sem lesz majd újraindítani a nyomtatott Új Forrást. Az online-támogatások összege pedig nem tesz lehetővé egy normális áttérést a világhálóra. Mellesleg az online és a nyomtatott megjelenés teljesen más típusú struktúrákat kíván meg, és a funkciója is teljesen eltér.

„Mi vagyunk a szegénylegények” – a minőség megteremtésére költötték volna

A nyomtatott Prae kiadására adtak támogatást, a prae.hu pályázatának viszont egyáltalán nem ítélt meg összeget az NKA Szépirodalmi Kollégiuma. Erről ebben a cikkben számoltak be, a helyzetről a főszerkesztőt (aki a szintén érintett Apokrif felelős kiadója is), Balogh Endrét kérdeztük.

KULTer.hu: Megosztaná, hogy milyen tevékenységre, mekkora összegre pályázott a prae.hu a Nemzeti Kulturális Alap 2020-as pályázatán?

Demokráciában természetesnek tartom, hogy pályázni kell a fennmaradáshoz szükséges pénzhez, és nincs hitbizomány. Az más kérdés, hogy milyen (hatalmi) technikák vannak arra, hogy demokráciában kapj pénzt, és milyen arra, hogy nem demokratikus keretek közt juss forrásokhoz.

A prae.hu kapcsán befizettünk 102.108 forintot mint nevezési díjat, hogy egyáltalán pályázhassunk a 8.040.000 forintra, mikor pontosan tudom, hogy egy fityingünk sincs,

és kb. 30 millió forint lenne az az összeg, amit alsó hangon el kellene költeni a prae.hu művészeti portál 2020-as megjelentetésére, ha olyannak akarnám látni, amit csinálni szeretnék. Már régóta nem az általam vágyott, hanem egy másik típusú, egy hikomatos portál működik, de sok jó ember akarata adódik legalább össze, és nincsenek tehetségtelen, műmájer, hányingerkeltő szerencselovagok a közelünkben.

KULTer.hu: Hogy alakultak az elnyert NKA-támogatások az előző években (az egyes éveken belül is a megpályázott összeghez képest)? Milyen súllyal esett a latba az NKA-támogatás az előző évek költségvetésében?

Mindeddig egyetlen időszak volt, amikor ezen a szakterületen értelmes koncepciót lehetett felfedezni a kollégiumoknál, és ez az önálló folyóiratkollégium meglétéhez kötődik, 2010-11-12 környékéről beszélünk. Leginkább az jellemezte őket, hogy adtak lehetőséget a kitörésre, és  adtak a folyamatos építkezésre. Tehát ha jó ötletekkel új lapot indítottál, és bírtad a gyűrődést, akkor megtapadtál, ha pedig már működő orgánumod volt, jó koncepcióval és szerkesztő-, valamint szerzőgárdával, akkor dolgozhattál kiszámíthatóan. Megélni sosem lehetett ebből, de ha már olyan körülmények vannak, amelyekről tudod, hogy jövőre is lesznek, akkor megnyert magának az NKA.

A bizonytalanság a legrosszabb, a kiszámíthatóság a legjobb, ami a periodikákkal történhet.

Ha azt akarod, hogy ne legyenek a művészetekkel foglalkozó embereknek szellemi közösségei, mind elküldöd a francba, ha pedig azt, hogy legyen Csontvári, Bartók, Márai, és ne külföldön éljen, akkor engeded, hogy legyenek szabadon működő művészeti folyóiratok, mert általuk lesz megtartó közönsége, közössége a művésznek.

KULTer.hu: A kései pályázati kiírás és július közepi eredményhirdetés hogyan befolyásolta az év tervezhetőségét anyagi szempontból?

Embereket, kapcsolatokat, családokat tett tönkre: ha 2020-ra pályázol, akkor legelőször is előkészülsz, majd 2020. január elsejétől dolgozol rajta, nem egyedül. Mindenkinek van szerelme, férje, felesége, esetleg gyereke, és valamiből biztosítja a megélhetését. Sok-sok ember munkálkodik úgy, hogy van egy szellemi cél, amire ráadásul még költeni is kell. Hiszen a nyomtatott médiát senki nem csinálja meg (korrektúra, tördelés, nyomda) ingyen, de az online is pénzbe kerül.

Ha író, költő vagy kritikus-irodalomtudós vagy, és ingyen adod a terméked, akkor gyakorlatilag szembeköpöd magad, leírod a munkád értékét: „egyenlő nullával”.

Nézd, az addig oké, hogy az ember mindig beletesz egy csomó ingyenmunkát, időt, energiát abba, ha valamilyen szellemi termékkel akar célt elérni – legyen ez egy kórus, egy párt, egy költői vagy festői életmű, etc. Így. működik a kultúra, valakik ki kell, hogy izzadják a sikert – de az nem megy, hogy ide-oda rángatjuk az embereket, nem a tudás dönt, nem a meglévő, tudást birtokló közösségek maradnak fenn, etc. Mikor épp ez lenne a (neo)konzervativizmus lényege, hogy a meglévő értékekre építünk, azokat gondoljuk tovább.

KULTer.hu: Mire költötte volna a prae.hu a pénzt? Mire (nem) jut most így elég?

Ez nagyon egyszerű, és a válasz mindkét kérdésre: a minőségre.

KULTer.hu: Milyen más forrásokra tud támaszkodni ebben az éles helyzetben az oldal?

Nyolc-tíz éve elkezdtem foglalkozni küzdősportokkal, harcművészetekkel is, és ezeket a legnagyobb alázattal tanulom. Ami ebből következik, az az, hogy amíg élek, mozogni kell, ki kell mozogni a vert helyzetből, és tudni kell, ki van veled: azok, akik csinálják, mindegy, milyen oldalon, és hagyják, hogy te is legyél, és van egy jó szavuk hozzád, ahogy neked is van minden szakmabélihez. Azt tanultam meg: fel kell fogni, hogy csak a megtett kilométerek számítanak, az, hogy mennyi van a lábadban, az eredmény a munkában meglesz.

Mi vagyunk a szegénylegények, mégis rengetegen szeretnének nálunk publikálni, sikk lett valamiért.

Ám ha színvonaltalan agyvelő jön hozzánk, „csodaszép” CV-vel, üres retorikai vagy politikai panelekkel a szövegben, a szabad gondolkodás mindenféle eredménye nélkül, akkor nem engedjük meg neki, hogy cikkei megjelenjenek, elküldjük oda, ahol sok pénzt fizetnek neki…

KULTer.hu: Mit jelenthet mindez a 2020-on túli jövőre nézve?

Előreláthatólag sajnos semmi nem változik.

„Az idei évfolyam közreműködőinek, sajnálatosan, nem áll majd módunkban egy petákot sem adni”

Az ELTE-hez kötődő Apokrif az Új Forráshoz hasonlóan érintett a támogatások elosztásának aránytalanságaiban, hiányosságaiban: nyomtatott kiadásra nem, csupán online-ra kapott pénzt. Ez azonban nem pusztán másik platformot, de elkülönülő szerkesztőséget is jelent. Közleményük a kialakult helyzetről, terveikről itt olvasható, ezzel kapcsolatban Nyerges Gábor Ádám főszerkesztőt kérdeztük. Az öt kérdésre egyetlen, összefüggő választ adott.

Idén, mint rendszerint, 1,5 millió forintra pályázott az Apokrif (nyomtatott változata) az NKA-nál – az utóbbi években rendre ekkora összegre szoktuk benyújtani a pályázatot. Ebből tavaly például 1 millió forintot ítélt meg a kuratórium, mely azelőtt is minden évben támogatott minket, mióta csak pályázunk. Az NKA még a „legnehezebb” években is megítélt pár százezer forintot számunkra. Az Apokrif a kisebb lapok mezőnyében is kicsinek számít, lévén egy önszerveződő egyetemi csoport kiadványaként indult, és soha nem volt (anyagi, infrastrukturális) lehetőségünk olyan körülményeket kialakítani, amelyek mellett könnyebben végezhető lenne a munkánk, legalábbis azon a magas színvonalon, amit elvárunk magunktól. Az NKA támogatása nem az egyetlen forrásunk, az ELTE BTK Hallgatói Önkormányzata alapításunk óta rendszeresen támogat minket – többnyire szerény – lehetőségeihez mérten, amennyire méltányosan csak képes lehet rá az adott évben-hónapban). Értelemszerűen azonban ahhoz, hogy huzamosan és színvonalasan fenn lehessen tartani egy országosan megjelenő, kívül-belül igényes kiadványt, számunkra elengedhetetlen az NKA támogatása.

Az Apokrif már így is igencsak költséghatékony lap, évi négy száma jelenik meg, az országos terjesztéshez szükséges példányszám minimumában

(200 példányt adunk át aktuális számainkból a terjesztőknek). Még a karantén időszaka alatt a szerkesztőség kidolgozott egy vészforgatókönyvet arra az esetre, ha a különleges helyzetre való tekintettel idén ki sem írták volna az NKA aktuális pályázatát, most ehhez a spórolós kényszerköltségvetéshez térünk vissza az év második felére, melynek elsődleges, lényegi pontja, amelynek mindent alárendelünk, az évfolyamból hátralevő két lapszámunk (a téli lesz kereken az ötvenedik) megjelentetése. Ilyen esetekben nincs más hátra, ahhoz kell nyúlni, ott kell átrendezni, ami még van (volt): „megszorításokkal”, újratervezéssel próbáljuk biztosítani az évfolyamunk befejezhetőségét. Abban bízunk, hogy amennyiben fekete-fehér kivitelezésben készül ez a két szám, ki fogjuk tudni hozni őket a büdzsénkből – minden egyebet, a jövőnkre vonatkozóan is, majd meglátunk.

Honoráriumkeretünk nemcsak szerzőink, hanem munkatársaink esetében is jelképes, és utóbbi jelző inkább csak eufemizmus a méltatlanra,

annyiból mégis fontos lélektani tényező, hogy bár rendszerinti költségvetésünkből sosincs lehetőségünk megfelelő mértékben, érdemben honorálni senki hozzájárulását, legalább ki tudjuk fejezni az erre való szándékot e „jelképes összegek” által – a minap egyik fiatal szerzőnknek, mikor a honorárium felől érdeklődött, szégyenszemre meg kellett írnom, hogy az idei évfolyam közreműködőinek, sajnálatosan, nem áll majd módunkban egy petákot sem adni.

Huzamosan NKA-támogatás nélkül fenntartani és üzemeltetni a lapot a mi esetünkben, jelen helyzetben lehetetlenség,

de ameddig csak lehet, ötletelünk, igyekszünk, próbálkozunk; nem szeretnénk megszűnni, és végképp nem ilyen prózai okokból, külső hatásra. Kevés folyóiratot leszámítva az Apokrif is azok közé tartozik, amelyeknek nem adatik meg a több évre tervezés luxusa: évről évre dől el a fennmaradásunk. Az, hogy eddig az NKA lapunk támogatásában folytonosságot képviselt, valamelyest árnyalta ezt a helyzetet: sejthettük, hogy a szervezet is értékesnek találja a munkánkat, kiváltképp annak fényében, hogy az Apokrif mind a mindenkori fiatalok felfedezésének, felkarolásának programjával, mind a korábban általunk felfedezett tehetségek irodalmi pályájának hosszabb távú segítésével (gondoljunk itt akár az Apokrif Könyvek sorozatra) unikális szerepet tölt be a magyar folyóiratpalettán és irodalmi műhelyek közt. Ebben a megnyugtató hitben ingatott meg most minket a Nemzeti Kulturális Alap döntése, mely leginkább annak sugalmazásaként értelmezhető, hogy lehetőleg térjünk át a (kizárólag) online megjelenésre, a papíralapút pedig hagyjuk a fenébe. Számunkra ez mint opció nem elfogadható, nem véletlenül üzemeltetjük az évek során egyre látványosabban elkülönülő, egymástól sok szempontból egyre eltérőbb, egyre inkább más funkciókat betöltő orgánumokként a nyomtatott és online felületeinket.

„Türelmesen várunk” – forráshiányban

A történetüket Jugoszláviából eredeztető, mára veszprémi székhelyűvé vált Ex Symposion ezúttal kimaradt az NKA-pályázat győzteseit listázó táblázatból. Évi három-négy lapszámuk kiadására 2020-ra Veszprém városától sem kaptak támogatást, így azok költségeit nem tudták volna miből fedezni. Az eddig biztosnak tűnő alap elvesztéséről Bozsik Péter főszerkesztőt és Ladányi István alapító szerkesztőt kérdeztük.

KULTer.hu: Megosztanák, hogy milyen tevékenységre, mekkora összegre pályázott az Ex Symposion a Nemzeti Kulturális Alap 2020-as pályázatán?

3 millió forintra, és a következő tematikus számokat szerettük volna kiadni: Trianon, Irodalmi növényhatározó, Hullámhossz és Cholnoky Jenő.

KULTer.hu: Hogy alakultak az elnyert NKA-támogatások az előző években (az egyes éveken belül is a megpályázott összeghez képest)? Milyen súllyal esett a latba az NKA-támogatás az előző évek költségvetésében?

Az utóbbi években 3 millió forintra pályáztunk, és 1,5 millió forintot nyertünk az NKA-nál. Ezenkívül 2017 óta Veszprém városa is támogatta a folyóiratot évi 2 millió forinttal. Így évi 3,5 millió forinttal tudtunk működni.

Ebből 2017-ben még nagyon szűkösen ki tudtunk hozni négy számot, 2018-ban és 2019-ben már csak hármat.

A pályázatban szereplő költségvetéshez képest jóval kisebb összegű támogatás miatt módosítást kértünk az NKA-tól (hisz a kiírásban minimum négy számra lehet pályázni), hogy évi három számot jelentethessünk meg, amelyet mindig helyben hagytak.

KULTer.hu: A kései pályázati kiírás és július közepi eredményhirdetés hogyan befolyásolta az év tervezhetőségét anyagi szempontból?

A kései kiírás nem lett volna gond, ha Veszprém városától megkapjuk a költségvetésből az évek óta szokásos 2 millió forintot. De nem kaptuk meg. Írtunk egy levelet Porga Gyula polgármester úrnak, azt a választ kaptuk, hogy

a költségvetés módosult, nem lehet tudni, mit mennyiben érint, kéri a türelmünket. Azóta türelmesen várunk.

Ugyanakkor azt is hallottuk, hogy a város az összes kulturális pályázatot áttette az Európa Kulturális Főváros (EKF) projektbe, így a miénket is. Nem tudjuk, hogy ez így történt-e, mindenesetre mindeddig nem kaptunk ezzel kapcsolatban semmilyen visszajelzést.

KULTer.hu: Mire költötte volna az Ex Symposion a pénzt? Mire (nem) jut most így elég?

A fenti négy (vagy három) szám megjelentetésére.

KULTer.hu: Milyen más forrásokra tud támaszkodni ebben az éles helyzetben a lap?

Most már semmilyenre.

KULTer.hu: Mit jelenthet mindez a 2020-on túli jövőre nézve?

Nem tudjuk. Már öregek vagyunk bohócnak. Majd az alapítók eldöntik.

Orbán Krisztina

szerző: Orbán Krisztina
honlap e-mail
Orbán Krisztina 1993-ban született Győrben, a Lundi Egyetem kommunikáció- és médiatudomány mesterszakán végzett, a KULTer.hu szerkesztője. Olvas metrón, trolin, járdán és lépcsőn, földlabdás facsemeték eljövendő életét próbálja elképzelni, egy macska betonba rajzolódott lábnyomaiban lépked, Pilinszkyt szaval svéd tengerpartokon.

KULTprogramok

<< 2020. Sze. >>
hkscpsv
31 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 1 2 3 4

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum