KULTer.hu - Képpé lényegült üzenetek
124372
post-template-default,single,single-post,postid-124372,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Képpé lényegült üzenetek

Homonna György: latinovits@ruttkai75_20

Szokás szerint megjelent egy szám a Messenger ikonnál. Ez a hétköznapi történés egy várakozáson felüli eseménysorozathoz vezetett, amely ennek a szövegnek a megírására inspirált. Homonna György festőművész – gimnáziumi rajztagozatos éveim meghatározó személyisége – invitált a július 30-án megnyílt latinovits@ruttkai75_20 című egyéni tárlatának megnyitójára.

A miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeum – Thália-ház kiállítóterében, a VII. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennálé anyagából – melyet a Magyar Küldeményművészeti Társaság, a Spanyolnátha Nemzetközi Mail Art Művésztelep, a Marcelland Nemzetközi Művészeti Gyűjtemény, a Herman Ottó Múzeum szervezésében, a Magyar Elektrográfiai Társaság együttműködésével rendeztek meg –

a fődíjas Homonna György egyéni tárlata mellett egy csoportos kiállítás is megtekinthető.

A latinovits@ruttkai75_20 című kiállítás anyaga tematikailag a díjazott munka továbbfűzéseként értelmezhető. A biennáléra készült mail art mű Schiele személyének központba helyezésével az információközlés módjaira épít, mindezt különböző médiumok időbeli viszonyának játékos összekapcsolásával teszi.

A táskaírógép és a számítógép funkciói egy hibrid folyamatban egyesülnek.

A gépelt szöveg, Schiele neve a kapocs a kifejezésformák között. Homonna György gyors- és gépírás szakos tanár feleségével sokat beszélget festészeti ötleteiről, és munkáira inspirálólag hat a szeretett nő.

Az egyéni tárlat tematikája csomópontok körül bontakozik ki. Egyrészt a festői személyiség- és karakterjegyek, másrészt a kiállítótér, a teátrum logikája vezetett Latinovits és Ruttkai levelezésének intermediális feldolgozásához. Másrészt a Schiele nevével dolgozó „írógépmunka” adta a tárlat alapötletét, az írás fogalmának széles körű értelmezését, a médiumok közti oda-visszacsatolást és a küldeményművészet eszköztárának alkalmazását.

A mail art, avagy correspondence art művészeit a postai szolgáltatás és annak kapcsolati hálózata foglalkoztatja.

A mail art kommunikációs módszerek együttese, melyben minden résztvevő a mű aktív formálója. Számos megnyilvánulási módja ismert, Homonna György első műfajhoz kötődő élménye a középiskolás évekhez nyúlik vissza. A budapesti Műcsarnokban figyelt fel egy szürreális tárgyra, egy preparált varjút tartalmazó plexi tetejű dobozra. Az élmény meghatározta festészeti törekvéseit, a küldeményművészet műfaji sokszínűsége pedig beépült munkásságába.

A postai szolgáltatás során bekövetkezett esetleges változás, az alkalmazott jelrendszerek, a véletlenszerű grafikai és nyelvtani elemek jelenléte áll érdeklődése középpontjában. A tényleges küldeményen túl a csomagolás is a mű részévé válik, felértékelődik a cselekvés és annak vizuális eredménye.

A bélyegek, pecsétek, a vonalkód és a nyomtatott matricák mellett a javítás grafikája, az áthúzás, a kézírás mind módosítják a mű jelentését.

Mint mondja, átgondolja, mely képekre milyen elemek kerüljenek, a törékeny vagy az elsőbbségi matricák felragasztásának mindig oka van. Kiemeli, hogy a kevesebb több logikája itt nem érvényes, és nincs szigorú kompozíciós elvárás. Ez a felfogás azonban nem feltételezi annak teljes kizárását sem. A kiállított munkákban több rendezőelv is érvényesül, így az aranymetszés, a síkidomok és formák összhangja, a színkontrasztok és harmóniák, a felületek és alapanyagok egyensúlya.

A vizuális médiumok jelentésadó szerepén túl a tárlat rendezőelvével kapcsolatban felmerül az intertextualitás kérdésköre is. Latinovits levele felosztásra kerül, a szöveg számozott részei montázsként jelennek meg a festett felületen. A szövegrészek befogadását árnyalják az alkalmazott vizuális és mail art elemek, a képi kompozíció, a színhasználat és az ecsetkezelés.

Megváltozik a közvetítő médium, a szöveg újraértelmeződik az adott festmény kontextusában.

Ugyanakkor a részek tartalmuknál fogva koherens egészet alkotnak – ahogy a festménysorozat vizuális összképe is egységes egész –, a számozás pedig az olvasási sorrend felállításával elősegíti a tényleges levél megismerését.

A számokkal való játék újabb kódolásként értelmezhető. A kiállítás címében szereplő számok szimbolikus hidat képeznek 1975 és 2020 között. Ruttkai Éva színésznő 1927-ben született, a levelet így 27 részre osztotta fel a művész. A Miskolci Nemzeti Színházban találkozásukkor Ruttkai harminchárom, Latinovits huszonkilenc éves. A számjegyeket összeadva tizenhetet kapunk, a tárlaton összesen ennyi festmény szerepel. A képek részévé avatott szövegekhez az adott sorszámnak megfelelő számú bélyeg tartozik, a sorozatban pontosan 153 darab szerepel. Ahogy nőnek a számok, úgy egyre gyakrabban jelennek meg a felületen írógépes bélyegek.

A régi, olykor 50 éves bélyegeket Vass Tibor költő, képzőművész barátjától kapta ajándékba Homonna,

melyeket azóta is szeretettel használ. A levél részleteit egy 1975-ös gyártású fotópapírra gépelte, és a kézirat születésének éve is ez. Az elütésből származó hibák elfedésére használt javítószalag fehér csíkja szándékosan van kiemelve. Mint mondja: „rájöttem, hogy jóleső küzdelmet folytatok az írógéppel. Úgy, mint a szobrász az agyaggal, és végül megszületik egy kompromisszum.” A szürke papírra gépelt betűk között megjelenő fehér csíkok grafikai elemmé válnak.

A tárlat a levelezés több lehetséges formáját is bemutatja, mintegy átlépve teret és időt. A kézzel és írógéppel írt szöveg felől haladunk az elektronikus levélen át a letölthető kódolt üzenetig. A festményekre tussal írt levélrészlet és screenshot is felkerül, emellett nyomtatott és felületre ragasztott QR-kód formájában is letölthetőek.

Az üzenetátadás különböző formái eltérő reakcióidőt feltételeznek, mely játékos feldolgozása az információs kultúrák közti kapcsolatnak

és a szerelmesek múltbeli és jelenlegi kommunikációs lehetőségeinek. A kézzel írt levél megírásának folyamata bensőséges és mívesen megfogalmazott, az olvasásélmény során mély kötődést érzünk. Az írógéppel való munkába is időt fektetünk, benne rejlik a hibázás lehetősége, ami látható nyomot hagy. Ennek ellenpólusa a gyorsan átdobott rövid üzenet, mely idővel személytelenné válik. „A kultúrák kezdik magukat elveszíteni”, fontossá válik az eszközök átörökítése, átmentése.

A levélben rejlő metaforák, szóképek és hasonlatok megfogják az olvasót. A nyelvi kifejezőerő egyesül a képzőművészeti eszközökkel,

melynek hatására egészen belemerülünk a festményekbe. Tudatosulnak a szavak, érezhetővé válnak a gondolatok. A tematika érzelmes mivolta egyensúlyba kerül a sokszor monokróm geometrikus formavilággal. A tárlat rávilágít a múltat és a jelent összekötő emlékezet fontosságára.

Homonna György latinovits@ruttkai75_20 című kiállítása a miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeum – Thália-ház kiállítótermében látható 2020. szeptember 27-ig.

A borítóképet Homonna György készítette.

Balogh Dóra

szerző: Balogh Dóra
honlap e-mail
Balogh Dóra 1988-ban született Miskolcon, Debrecenben él. Tanulmányait a Moholy-Nagy László Művészeti Egyetemen végezte, ahol divat- és textiltervező művész, illetve design- és vizuálisművészet-tanár MA diplomát szerzett. A Kós Károly Művészeti Szakgimnáziumban divat- és stílustervező művésztanár, a WEALL divatmárka alapító tervezője, a Debreceni Egyetem Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskola Mediális kultúratudomány alprogramjának PhD-hallgatója.

KULTprogramok

<< 2020. Sze. >>
hkscpsv
31 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 1 2 3 4

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum