KULTer.hu - Szabó Dárió verse
123892
post-template-default,single,single-post,postid-123892,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Szabó Dárió verse

El nem készült, el nem olvasott versek 

A természet nehéz, sűrű elfojtásai a
bárányfelhők mozgását nézve válnak
tetten érhetővé. Gépies
közönyük alatt
a madarak mintha kihullott
alkatrészek
lennének, mégis
céllal zuhannak. Az égbolt hullámai mozgatják
őket; partot
sosem mosnak.

Távolságuk
a jobban tudás látszata,
testeik
a természet vasreszelékei –
sosem találkoztak mágnessel.

A felismeréssel együtt
lehunyja mindenhol jelenlévő szemét a tér, az idő
megvakul – megrekedek az
ok és az okozat közti résben, ahol én
csak zavarok, mert itt a valóságon kívül
nem lehet más alany.
A fák, amik korábban
a külvilágot jelentették,
a legismerősebbet,
most a madarak számára is idegenek. Helyette
hozzám jönnének élelemért; egy olyan
territóriumba tévednének, amelyben érzem
magam,

mégis hiányzom onnan.

Érkeznek; az est is velük hullik – földet ér.
Helyemen csillagok vernek gyökeret –
elvétik a becsapódást.

Borítófotó: Kunsan.af.mil

Szabó Dárió

szerző: Szabó Dárió
honlap e-mail
Szabó Dárió 1996-ban született Bonyhádon. A Pécsi Tudományegyetem bölcsészkarán végzett magyar és filozófia szakon. Két évig szerkesztette az Új Bekezdés online kulturális felületen megjelenő szépírásokat. Számos laphoz ír film- és sorozatkritikákat, a Filmválasz blog társalapítója. Verseit többek között a Hévíz és a Tiszatáj folyóiratok publikálták. Labdarúgással kapcsolatos taktikai elemzéseket is készít. 

KULTprogramok

<< 2020. Sze. >>
hkscpsv
31 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 1 2 3 4

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum