KULTer.hu - Bánfai Zsolt versei
124751
post-template-default,single,single-post,postid-124751,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Bánfai Zsolt versei

Áldozás 

gyerekkoromban elképzeltem
hogy tűzoltó leszek és a megáradt folyókat
csendben izzó vörösinges bárányokkal
itatom fel

az ébredés minden álomfoszlányt felseper

a gejzírek akkor bugyognak leginkább
ha a hűsölni vágyó turisták enyhülés reményében
átlépik a kénkapuk bűzös árnyát

máskor azt láttam hogy a folyami
hálókban csak a szentelt halak akadnak fenn
oltárok ezüst gyertyatartói
a medervíz az utolsó fénytörés emlékét is kimossa
üvegszemükből

végül azért lettem pap mert álmomban
megértettem hogy áldozáskor is ugyanez történik

az ima átmossa a lelket és kioldja a kishitűség
fénytelen maradványait

Néma vihar 

ez továbbra sem az Armageddon
mondanád de hangszálaid pattannak
mint ajzott ideg az íjon

hangodat gyűjtöd csak kosárba
lopott kavics lebeg mint tükrön
drótokon a sodrott álmok valósága

kertemben évekig neveltem egy perzsafát
levelei perzsa levelek tehát
rájuk Montesquieu írt korábban

(de nevében inkább Üzbek és Rika)
krisztustövist fon a vihar susog a vér
mozdul reped a látótavak csarnoka

Borítófotó: Pxhere

Bánfai Zsolt

szerző: Bánfai Zsolt
honlap e-mail
Bánfai Zsolt 1965-ben született Mohácson. Költő, fordító, nyelvtanár. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Társadalomtudományi Karának Idegennyelvi Tanszékén szerzett német nyelv és irodalom szakos tanári diplomát. Debrecenben és Hajdúböszörményben él.

KULTprogramok

<< 2020. Sze. >>
hkscpsv
31 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 1 2 3 4

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum