Ima A kilencvenedik évem előtt, de még egyre reménykedve: sikerül valamit kifejeznem, kimondanom vagy kidadognom, ha nem az embereknek, legalább Neked, ki életemben ürömmel s mézzel etettél. Szégyellem, de hiszem: úgy vezettél s védtél, mintha mindezt kiérdemeltem volna tőled.