Mindig izgalmas, amikor a könyvkiadás logikájának szeszélyei folytán előbb férhetünk hozzá magyarul egy-egy alkotó főművéhez, és csak később, már annak ismeretében tekinthetünk bele az előzményekbe.

Vajon miért kölcsönzi egy világhírű író az egyik legelcsépeltebb vicczsáner untig ismételt felütését legújabb regénye címéül? Vagy elment az esze – és a szerkesztőké is az útitársául szegődött –, vagy pedig nagyon is tudja, mit csinál. David Grossman esetében

Néhány hete, amikor a brünni Régi Városháza dísztermében faggattam Térey Jánost a város magyarjaiból verbuválódott közönség előtt arról, szerinte miért szaporodtak meg a közelmúlt kortárs magyar irodalmában a természeti-társadalmi katasztrófahelyzetekben játszódó regények, A Legkisebb Jégkorszak szerzője azt felelte: valószínűleg

Aki főz, tudja: az összetevők helyes megválasztása fél siker. Indrek Hargla gazdag éléskamrából dolgozik: Melchior-regényeinek világát matrózok, kocsmárosok, egymással vetélkedő lovag- és szerzetesrendek, ügybuzgó városbírók, szerzetesek és csavargók, gyógyítók és javasasszonyok, koldusok és kurvák, „esküdtek, katonák, toronyparancsnokok, céhtagok, városi

Andrus Kivirähk észt író Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét című regényének főhőse, Leem két korszak határán él. Az új világ hívei egyre gyarapodó számban a falvakba költöznek, hogy földművesként keressék meg – szó szoros értelemben – mindennapi

„lsősorban kérdésként találnak meg a történetek, olyan kérdésként, amire nem tudom a választ” – vallja Minden című kötetének címadó darabjában Janne Teller. Ennél tömörebben aligha foglalhatnánk össze a dán írónő látásmódjának lényegét. Teller ugyanis – legyen szó bár leghíresebb,

Kezdjük ezzel: Katri Lipson A fagylaltos című könyve igazi posztmodern regény. Ám még mielőtt az olvasók némelyike úgy döntene, ezzel véget is ért ismerkedése a művel, folytassuk egy pontosítással. A finn írónő munkája ugyanis nem tartozik azon munkák közé,