Nálunk épp deformálódásnak indult a jelentést fetisizáló tradíció, amikor Hartay beleszületett az új irodalmi diskurzusrendbe. Nem jött zavarba. Művein keresztül ő is a kánon átalakításán munkálkodik. A régi poétikai-nyelvszemléleti örökség eredményeire ő már úgy tekintett, mint múzeumi tárlók patinás, de

Akinek a Hullamosó a kocsmája, rossz ember nem lehet! Mándy Iván tagadta, hogy halálfélelme lett volna. Azt híresztelte magáról, hogy életfélelme van. Azután a Darling presszó is előjött. S a kulcsfigura: presszós nő. S ott ül Kaló Flórián, Vidor

Az ég vérkeringése (rezonancia, zúgás) A lenyugvó nap színei, akár az oktávok. Eggyel magasabb szinten énekli a rigó a reggelt, fejhangon sikolt az ablakon a páracsepp. Mint egy picike bárányfelhő, olyan az esély a jóra. Ugyan? Nemcsak költészetből áll

December 8-án, épp öt hónap múlva lesz 80 éves TD. Megelőlegezem számára a köszöntést egy régebbi írásának felidézésével. Ő indított el engem az írói pályán, 1980-ban a Magyar Ifjúság hasábjain, öt zsengém közölte a Szót Kér rovat vezetőjeként. A debütálás

A tócsa mint indigó  Mint az avar kori tűtartó a múzeumi tárló alján, a konstelláció újszerű keretek közé pottyant. Nem az agy konfigurálta a láthatatlanból kinövő képeket, hanem a granulált múlt. S ebben a szeszélyes napban csörgő szarka matatott,