KULTer.hu - Nyirán Ferenc
236
archive,author,author-nyiranferenc,author-236,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Nyirán Ferenc cikkei

  • Nyirán Ferenc:
    Nyirán Ferenc versei

    Végül  Hiába hatolsz egyre mélyebben a városi dzsungel sűrűjébe, csak mind magányosabb leszel, mert elkerülnek az emberszabásúak, hisz homlokodon hordozod a rád égett jelet, már nem törsz utat magadnak bozótvágó késsel, hagyod, hogy ágbogak ejtsenek új sebeket rajtad, hagyod,

  • Nyirán Ferenc:
    10+1 kérdés az idei Sziveri János-díjashoz

    Március végén adták át az idei Sziveri János-díjat, immár huszonnyolcadik alkalommal. A díjazott Kabai Lóránt (másutt k. kabai lóránt, kabai lóránt, Spiegelmann Laura) kisbetűs költő, szerkesztő, pultos, sokoldalú alkotó lett – nem méltatlanul.

  • Nyirán Ferenc:
    Nyirán Ferenc versei

    az örök visszatérés aesz-nak amikor költői képet keres az ember, de mindhiába, és csupán toposzok tolulnak elé, hogy egy árnyékot véltem átsuhanni arcodon és más közhelyek, pedig rád ennél jellemzőbb nemigen ötlik most fel előttem, jó, talán némi mosolyféle,

  • Nyirán Ferenc:
    Nyirán Ferenc versei

    ikrek K nem kedvelte hogy vonzódom a deviáns alakokhoz hogy iszákos szifiliszes költők állnak előttem példaként mert ő két lábbal állt a földön akárcsak E bár míg K igen gyakorlatias volt E-ről ez nem mondható el lassú és szétszórt

  • Nyirán Ferenc:
    Meztelen

    Mire ez a rövidke írás – nevezzük fellengzősen esszé(kísérlet)nek –  a KULTer.hu nyilvánossága elé kerül, talán már megjelenik verseskötetem, túl leszünk pár tervezett könyvbemutatón, dedikáláson, az Írók Boltjában és az Ünnepi Könyvhéten neves pályatársakkal együtt a Liszt Ferenc téren. Kissé

  • Nyirán Ferenc:
    Nyirán Ferenc verse

    Posztumusz elégia                                                                      „Csak most az egyszer szólhatnék veled,                                                                        kit úgy szerettem.” (Pilinszky János) Mint kivágott, beteg vén fa, melynek gyökere emlékszik a múltra, olyan vagyok. Már nem lázadok, csak örülök a napfénynek, ha hulló leveleimre rásüt, s még

  • Nyirán Ferenc:
    Nyirán Ferenc kisprózája

    A festő árvája Azt álmodta, hogy lelke mélyén ugyanolyan lassú, megfontolt és bizalmatlan, mint a lány, akibe sokáig szerelmes volt. Aztán amikor felébredt, az álom ébren is tovább kísértette. Bosszúsan próbálta elhessegetni a lány kék szemét. A mélybarna tekintetű,

  • Nyirán Ferenc:
    Nyirán Ferenc versei

    Kentaur, a perzsa Aiszkhüloszt olvasott ifjúkorában, nem akart soha megfelelni; tanárai már a sírban, ő pedig itt úszik és meditál naponta, hegyeket hág és nem nőket, patakban mossa arcát hajnalonta, beéri már kevéssel, pár egyszerű falat és forrásvíz, tiszta,

  • Nyirán Ferenc:
    Nyirán Ferenc verse

    Az olvasás éjszakáján Hátrahagyva a könyvesbolti kávézó zsivaját, igyekeztem a belvárosba, miközben mosolyogtam, hogy lassan mindennek lesz éjszakája; fázósan siettem a templom előtt várakozó kocsimhoz, bekapcsoltam a fűtést, a bal lábammal lenyomtam a kuplungot, sebességbe tettem a járművet, a

  • Nyirán Ferenc:
    Nyirán Ferenc versei

    tartozik… …ez az élet jócskán egy sor beváltatlan ígérettel csöndesülvén a zajlás már tisztul az elme s nem hullámzik a lélek de lágyul az akarat és halkul a bírvágy is a tovatűnő számonkérés csúcsai már nem fontosak maradt a

KULTprogramok

<< 2019. jún. >>
hkscpsv
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum