Képzőművészet és irodalom találkozása a szívem csücske, ezért amikor megláttam Herbert Aniko új kiállításának meghívóját, egyértelmű volt számomra, hogy megnézem. Az pedig különösen üdítő élmény, hogy itt a képek nem illusztrálják a szöveget (Simon Márton verstöredékeit), nem egymástól különálló

A legkifejezőbb Don Quijote-ábrázolást a prágai Museum Kampában láttam, mégpedig a fiatalon elhunyt Otto Gutfreundtól, aki az 1910-es évek elején még kubista stílusban alkotott. Ha a mellszobor bal profilját szemléljük, akkor egy nagyon keskeny, szikár, ám annál karakteresebb spanyolos

A debreceni b24 Galéria megalakulása óta tárt kapukkal fogadja a progresszív magyar képzőművészeket, szeptember 14-től pedig egy újabb izgalmas kortárs kiállításnak ad teret: Ráskai Szabolcs Nyitott víziók című anyagának.

Első pillantásra beleszerettem, minden szabad percemet vele akartam tölteni, és amikor vége lett, még sokáig a bűvöletében éltem, olyannyira rabul ejtett, hogy fanyalogva kezdtem bele újabb könyvbe. Hogy miről beszélek? Mathias Énard Mesélj nekik csatákról, királyokról és elefántokról című

Ha csak a könyv külleme alapján kellene választanom, akkor Venko Andonovszki Boszorkány című regényét le sem emeltem volna a polcról: borzasztó kényelmetlen ebben a terjedelemben a ragasztott kiadás, a borítón pedig rettenetesen hatásvadász a cím betűtípusa, háttérben a tűz

Egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés, hogy vajon mi lehet a művészet szerepe, amikor a pazarló és elkényelmesedett életmód hatására napról napra közelebb kerülünk a globális, ökológiai összeomláshoz? Milyen szerepet vállalhat magára a művész, meddig terjed a felelősség?

Mi másról is írhatna egy író, mint arról, amit a legjobban ismer? A Magvető Caféban megrendezett könyvbemutatón Cserna-Szabó Andrásról megtudhattuk, hogy a pacalról már korábban is legendásan hosszasan tudott mesélni a hallgatóság nagy örömére vagy éppen gyötrelmére – attól

A Double Erasure Szegedi-Varga Zsuzsanna műalkotása, amiből összesen nyolc darab készült. Ugyanolyanok, ám az alig észrevehető, apró változtatásoknak köszönhetően mindegyik egyedi darab. A Double Erasure egy interjúkat és szépirodalmi szövegeket egyaránt tartalmazó könyv, amelyben a Bostonban élő képzőművész az

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Győrffy Ákos A hegyi füzet című kötetét nem a párnáim kényelmében vagy a nagyvárosi forgatag kellős közepén olvastam el, hanem mindentől messze, egy vízparti tanyán, ahol csak a Nap ébresztett, ha a csillagos

Kinyitom a könyvet, és egy galériába toppanok. A bejáratnál Tandori Dezső szavai fogadnak: „Eddig a kép. Vagy éppen innen, / Innen a kép, mert eddig – eljut. / A pontos formában, a színben / oly némaság, hogy szinte halljuk.”