Az 1989-ben született Lázár Bence András 2011-ben már második kötetével rukkolt elő. A PRAE.HU és a Palimpszeszt gondozásában közel negyven – lapokból már ismerhető – verse jelent meg könyv alakban. A számos elismeréssel büszkélkedő, civilben orvostanhallgató szegedi költő A teraszról nézni végig című kötetével debütált 2010-ben. Mióta olvastuk sajátos kórtörténetét, elhisszük neki, hogy minden reggelünk egy új szerződés: „a lapát oldalra sodor, lehetőséget épít”.  

A Litera Itt van a város sorozatának legújabb estjén sok szó esett Kubiszyn Viktor egykori függőségéről, kicsit kevesebb az ebből született könyvről, és alig valami a városról, vagyis Budapestről.

A Csobánka-lírával való ismerkedésem egy rendkívül erős verssel, az Érintőkkel indult. Az ismerkedés azóta folytatódott, de az első élmény meghatározó maradt. Éppen ezért nagy kíváncsisággal és komoly elvárásokkal vettem kézbe Csobánka Zsuzsa második, Hideg bűnök című kötetét, s már a címlapnál azon töprengtem: megismétlődik-e az Érintők olvasásakor érzett szövegöröm?  

Mi történik akkor, ha egy kortárs író szembenéz a történelmi hagyománnyal és a társadalmi problémákkal? Lehet-e hiteles írói feladatvállalás a „beépülés” és a mai állapotokról való „jelentés”? Spiró György harmadik novelláskötete már címével is elgondolkodtatott, hiszen a kém nem csupán pejoratív értelemben használható főnév.  

„Ha én felnőtt volnék” − Írónő, gyerekirodalom, Kádár-korszak címmel hirdették meg a Rózsaszín Szemüveg szervezői legutóbbi estjüket. A nőírók életművét, női irodalmat középpontba helyező programsorozat keretében (Kiss Noémi szavaival élve) mindig a nagy durranást keresik. Janikovszky Éva esetében sikerült is megtalálniuk.  

Stephen King és Dosztojevszkij nem is esnek olyan messze egymástól – legalábbis Ena Lucía Portela novellája (Hurrikán) alapján. Nemcsak azért, mert egy oldalon belül mindkettőt megemlíti a halálra rémült elbeszélő, hanem mert az antológia húsz novellájának egyik közös vonása, hogy ebben a világban Stephen King és Dosztojevszkij nagyon jól megférnek egymás mellett.

Az egykori Telep-tag, Deres Kornélia Szőrapa című debütáló verseskönyve egyedülálló a maga nemében: nem pusztán a szigorú, igen bravúros szerkesztésmódja miatt, amiért Pollágh Pétert illeti dicséret, hanem annak külső megjelenésében is.  

Kondor Vilmos Budapest-ciklusának utolsó előtti darabja a II. világháború utáni romos fővárosba helyezi főszereplőjét, Gordon Zsigmondot. Az önjelölt magándetektív-újságírónak újfent nehéz dolga akad: egy különös lövöldözés hívja fel figyelmét arra, hogy valami nincs rendben az egyre inkább szovjet befolyás alá kerülő országban.  

Krusovszky Dénes harmadik kötete, Az összes nevem és az Elromlani milyen után A felesleges part címmel jelent meg, a Magvető kiadó gondozásában. A második kötethez hasonlóan ennek kapcsán is feltűnő, hogy a szerkesztői munka kiemelt fontosságot élvez a szerző költészetében, hiszen A felesleges part már első pillantásra is tudatosan és jól szerveződő egésznek látszik.  

Tehát nincs postacím, nincs pecsét, nincs vezetőség, se hivatalos tagnévsor, tagdíjbevétel pláne nem, szabályok közül csak az íratlanok – tudjuk meg Márton Lászlótól a Friss dió borítóján. A Műhely Kör a kötettel összegez, de nem lezár, az elmúlt tizenhárom évtől kapunk 24 novellát.