Spiró György rendhagyó, de tőle nem szokatlan nyelven megírt regénnyel jelentkezett. Kőbéka című könyvének műfaji besorolását maga a szerző adta meg: „mesély”. Az elbeszélés regényes voltát, a szatirikus szöveg mibenlétét magyarázó kifejezés az elmúlt években sokszor előforduló műfajra, a

Ha egy könyvnek az a címe, hogy A fák titkos élete, az alcíme pedig az, hogy Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése, akkor az embert elfogja a gyanú, hogy egy szenzációhajhász, kétes eredményekkel alátámasztott érvvezetésű kötetet tart

Szkárosi Endre az AmbrooBook gondozásában kiadott kötete életműve legkülönfélébb alkotásait helyezi egymás mellé: a Véletlenül nem jártam itt tizenegy fejezetből álló repertoárjában helyet kapnak a lírai és konceptuális költeményei, közéleti versek, valamint kép- és hangversek, amelyek átfogó képet adnak

A legkifejezőbb Don Quijote-ábrázolást a prágai Museum Kampában láttam, mégpedig a fiatalon elhunyt Otto Gutfreundtól, aki az 1910-es évek elején még kubista stílusban alkotott. Ha a mellszobor bal profilját szemléljük, akkor egy nagyon keskeny, szikár, ám annál karakteresebb spanyolos

Nálunk épp deformálódásnak indult a jelentést fetisizáló tradíció, amikor Hartay beleszületett az új irodalmi diskurzusrendbe. Nem jött zavarba. Művein keresztül ő is a kánon átalakításán munkálkodik. A régi poétikai-nyelvszemléleti örökség eredményeire ő már úgy tekintett, mint múzeumi tárlók patinás, de

„Fuss! Menekülj!” Ez a kétségbeesett felszólítás négyszer-ötször is elhangzik Sándor Iván idei regényében, A hetedik napban. S ha nem is ilyen sűrűséggel, de kihallani vélem még jó néhány közelmúltbeli műből: a szerző korábbi regényeiből (Az éjszaka mélyén 1914-ből, A

Rakovszky Zsuzsa Történések című kötete az emberi természettel, az emberi élet általánosságaival szembesíti olvasóját. A narratív költemények a történelmi múltba belehelyezkedve napjaink társadalmi, szociális alapvetéseit is megfogalmazzák. A jelenbeli és a évszázadokkal ezelőtti történetek is hangsúlyosan morális fókusszal bírnak

Hol van a gyógyítás, a regényírói teljesítmény és a mentális betegségek okozta képzelgés közötti határ? Többek között ezt a kérdést veti fel Debreceni Boglárkának a FISZ gondozásában idén megjelent, A belső tó című könyve.

A Debrecenben élő irodalmár és egyetemi oktató tanulmány-, esszé- és recenziógyűjteménye „angyalos” kiadványainak harmadik kötete, s így együtt, ha nem születik több, egy sokoldalúan gondolkodó tollforgató trilógiájaként kap helyet a magyar művelődés- és irodalomtörténetben. A Könyvek angyalai öt fejezetbe

Valószínűleg jó néhány általános és középiskolai tanár ábrándozik néha arról, milyen jó lenne, ha az óráin megbeszélt, előadott, a közös gondolkodásban felszínre került ismeretek nemcsak a tanulók füzetében, és (a pedagógus reményei szerint) emlékezetében maradnának meg, hanem valamilyen rendszerezett,