John Williams amerikai írót mostanában kezdi a magyar olvasóközönség felfedezni, köszönhetően a Park Könyvkiadónak, amely a Stoner 2015-ös megjelenését követően tavaly Williams 1972-ben írott regényével, az Augustusszal jelentkezett, ismét Gy. Horváth László kiváló fordításában. Egy feledésbe merült hang újra hallható, és

Szabó T. Anna költőként szerzett hírnevet, de a tavaly kiadott Senki madara című kisregénnyel/felnőtt mesével, a szintén 2015-ben megjelent A Fűszermadár című meseregényével és új novelláskötetével, mely már egyértelműen felnőttek számára íródott, a kortárs prózában is helyet követel magának.

Fekete I. Alfonz első, kisprózákat tartalmazó kötete differens világokat jelenít meg, szövegeit mégis koherens kompozícióvá szervezi az egyes novellák és a különböző kulturális tradíciók között feszülő összetett kapcsolat. A mosolygó zsonglőr (nyelvi, esztétikai, irodalmi) teljesítményét hagyományszintetizáló és -újraértelmező jellegében

Háy János legújabb kötete sok tekintetben más, mint a szerző eddigi művei. Ezúttal országokról, városokról olvasunk, de a táj nem elképzelt, mint a csodálatos, burjánzó Xanadu, hanem valós, legalábbis bizonyos értelemben.

A Kun Árpádot eddig esetleg kevésbé ismerő érdeklődő talán azt gondolhatná a könyv címe láttán, a „megint” miatt, hogy valaminek a folytatásáról lehet szó. Igaza is lenne, meg nem is. Majd belekezdve a fikciót illetően ébredhet fel hasonló ambivalens

Ha a krónikás úgy dönt, hogy témájának a falut, mégpedig a magyar falut választja, sok tényezőt figyelembe kell vennie. Például azt, hogy a történeti hűség mint olyan nem szempont többé, hogy az eldöntetlen kérdésekben igazságot tenni sem kötelező, és

Ljudmila Ulickaja ebben a nagyszabású regényében jó néhány korábbi alkotása motívumait elegyíti: a Jákob lajtorjájában ismét egy, a Médea és gyermekei vagy a Kukockij esetei című regényekből már ismert családtörténet tárul elénk, miközben az, hogy az írónő a saját családi archívumában

Egy családi fotóalbum nézegetése általában csak az érintettek számára érdekes. Hacsak nem bújik meg az optika mögött egy művészi vénával megáldott hozzátartozó vagy az album nem tartalmaz pár kockát a tortájuk mellett viccesen eltorzult fejjel bömbölő kisgyerekekről, akkor a

2016-ban nem győztem kapkodni a fejem az újabbnál újabb, kreatívabbnál kreatívabb gyerekkönyvek után. Sok szempontból volt gazdag ez az év a gyerekirodalom számára. Aminek rendkívül örültem, hogy a gyerekek vizuális nevelése igencsak fontos szerepet kapott.

A 2016-os könyvhétre jelent meg Kollár Árpád legújabb kötete A Völgy, írta Tárkony címmel, amely a szerző első prózai munkája, valamint második gyerekkönyve.