„Hetek óta arcokat keresel, mintha valamiféle önigazolást találnál bennük.” Ezzel a mondattal kezdődik Szöllősi Mátyás Simon Péter című könyve, amelyben a „keresel”-re és az „önigazolás”-ra kulcsszavakként is tekinthetünk, köréjük szerveződik az egész regény. Ahogy a fülszövegben is olvasható, a

A verseskötet címe és alcíme közti kapcsolat első pillanatra nyilvánvalónak tűnik, pedig nem is annyira kézenfekvő. Az, aki visszatér a múlthoz, már nem gyerek, gyakran nem biztos abban, hogy pontosan emlékszik-e arra, amit hol a kisfiú bőrébe bújva, hol

Az emlékezet versei – olvasható Jenei Gyula legújabb, Mindig más kötetének alcíme, mely összevetve a verseskönyv fülszövegével, valamint a borítóképhez felhasznált Verebes György-olajfestmények egyikének elnevezésével (Ifjú emlékező), markánsan kijelöli azt a koncepciót, melyet a versfüzér darabjai következetesen megvalósítanak. Jenei

Lanczkor Gábor tizennegyedik könyve, a Monolit tavaly ősszel jelent meg. Versesköteteinek sorában ez az ötödik, s mivel régi és új verseket egyaránt tartalmazó válogatás, alkalmat ad Lanczkor lírai életművének áttekintésére.

Sötétlő erdőben nem járunk, Vergilius pedig véletlenül sem érkezik Nicole Krauss új regényében, viszont újraolvashatjuk a szerző A szerelem története című kötetének néhány epizódját. A mese ugyanaz, a szereplők mások. Továbbá van még egy adag misztika, csodaszép tájak, referencialitás

A Ransmayr-rajongók most örülhetnek, ugyanis egy évtizeddel A repülő hegy című verses eposz után ismét magyar fordításban olvashatunk az osztrák íróóriástól, akinek a Cox vagy az idő múlása című regénye nem is olyan rég jelent meg a Kalligram gondozásában.

Terézia Mora szövegeit már első novelláskötete (Különös anyag) megjelenésekor is kiforrott stílus jellemezte. Az azóta napvilágot látott három regény és a magyarul 2018-ban megjelent legújabb elbeszéléskötet, a Szerelmes ufók között a kontinuitást elsősorban a határhelyzetek és különbözőféle identitásproblémák körüljárása

Kedvelem az olyan irodalmi „felfedezőtúrákat”, amikor először találkozom egy szerző művészetével. Géczi János legújabb verseskötetének szövegei közt barangolva a mediterrán miliő versről versre mindinkább magával ragad.

Mécs Anna Gyerekzár című debütáló kötete az utóbbi hónapokban magára irányította az irodalom berkeiben bóklászók figyelmét, a nyitómondatok „kötelező” kliséinek egyikével élve, lapjain ugyan még alig száradt meg a nyomdafesték, a tavalyi Margó-díjjal máris sikerült kivívnia a szakma elismerését.

Kálmán Gábor legújabb könyvének már a fedőlapja is zavarba ejtő. A borítókép és a kötetcím feszültsége bár valamit sejtet belőle, mégsem készíti fel a szövegek hangoltságára a leendő olvasót.