Kezdjük az egészet abból az alapállásból, hogy az egész világ a véletlen műve. Úgymond. Véletlenül ősrobbantunk, vagy Isten véletlenül teremtett meg mindent, mert minden szándékot megelőz úgyis egy gondolatfolyam, és semmilyen gondolatfolyam sem a teljes szándékoltság következménye. Gondolt egyet,

Egy ajtó becsukódik – egy másik kinyílik. Jó esetben. De nem föltétlenül. Jobban kéne vigyázni az ajtóinkkal? Tóth Krisztina új novelláskötete, a Fehér farkas elolvasása után ragadtattam magam a fenti okoskodásra, és ha a történetek liftjeire, levegőtlen lépcsőházaira, tapétázott

Milyen egy író születése, ha a rocksztárarcú északi fenegyerek, Karl Ove Knausgård írja meg? Pont olyan, mint tőle megszokhattuk: 80-as évekbeli new wave és alternatív rock szól, a táj kíméletlen, északi kisvárosokból, fjordokból, hegyekből és a tengerből áll. Karl

Tavaly nyáron láthattuk a Petőfi Irodalmi Múzeumban azt a dokumentumkiállítást, amely zömmel fotókon mutatta be, hogyan nyaraltak az írók, költők a Balatonnál a múlt század 50-es, 60-as, 70-es éveiben. Akkor megjelent egy remekül tipografizált kiadvány Kovács Ida szerkesztésében. A

Bodor Ádám megbízható író. Csak tökéletesen kidolgozott szövegeket ad ki a kezéből. Igaz ez a Sehol című, új novelláskötetének hét elbeszélésére is, jóllehet szerzőjük csupán megszokást, időtöltést emleget a megírás indítékaként.

Várady Szabolcsnak idén új verseskötete jelent meg a Magvetőnél, a sorban a negyedik. Négy kötet – egy 50-60 éves költői pályán szerény produktumnak tűnik, még jó, hogy az irodalomtörténet nem mennyisége, hanem minősége alapján értékeli a lírai teljesítményt. Márpedig

Ez itt a tét. Azonban ha Karl Ove Knausgårdról, a kínosság, a szorongás és az ördögnek gyónás mesteréről van szó, biztosak lehetünk benne, hogy nem labdázás és hétvégi családi kirándulások megszépített emlékei töltik meg a bő négyszáz oldalt. Újabb

„Hetek óta arcokat keresel, mintha valamiféle önigazolást találnál bennük.” Ezzel a mondattal kezdődik Szöllősi Mátyás Simon Péter című könyve, amelyben a „keresel”-re és az „önigazolás”-ra kulcsszavakként is tekinthetünk, köréjük szerveződik az egész regény. Ahogy a fülszövegben is olvasható, a

A verseskötet címe és alcíme közti kapcsolat első pillanatra nyilvánvalónak tűnik, pedig nem is annyira kézenfekvő. Az, aki visszatér a múlthoz, már nem gyerek, gyakran nem biztos abban, hogy pontosan emlékszik-e arra, amit hol a kisfiú bőrébe bújva, hol

Az emlékezet versei – olvasható Jenei Gyula legújabb, Mindig más kötetének alcíme, mely összevetve a verseskönyv fülszövegével, valamint a borítóképhez felhasznált Verebes György-olajfestmények egyikének elnevezésével (Ifjú emlékező), markánsan kijelöli azt a koncepciót, melyet a versfüzér darabjai következetesen megvalósítanak. Jenei