KULTer.hu - könyvkritika
17
archive,paged,category,category-konyvkritika,category-17,paged-44,category-paged-44,ajax_updown_fade,page_not_loaded

könyvkritika

  • Herczeg Ákos:
    Öröklött idegenség

    Ayhan Gökhan első verseskönyvében kívül-belül sötét tónusok uralkodnak, amelyet – ahogy a borítón látható Nádas-fotón is látszik – azért át-átjár a napfény: benne az elmúlásra, a hiányra hol a hit, hol a szeretet kínál alternatívát. A remény ugyanakkor csalóka

  • Vass Norbert:
    Ha betoppan Marianne

    2002-ben találkoztam először a norvég Erlend Loe nevével, illetve Naiv. Szuper című regényével. Szimpla könyvesbolti lődörgésnek indult, a szokásos fülszöveg-olvasgatással. Aztán kezembe került egy almazöld árnyalatú apró könyv, s széles mosollyal a kasszához léptem. A pénztáros hölgy viszontmosolya biztosított:

  • Kiss Boglárka:
    Ketten vagyunk, én és a testem

    „Évi szereti Noémit, Noémi szereti Évit, Évi szereti Tibort, Tibor nem szereti Évit.” Tibor azonban Noémit sem szereti, és ez nem azért baj, mert így kevésbé érdekes a látszólagos szerelmi háromszög, hanem mert Tibor és Noémi ugyanaz a személy.

  • Áfra János:
    A szöveg imádott térideje

    Képversekbe kódolt mágia? Ez lenne a Textolátria? A címlapon látható vizuális költemény, vagy még inkább Petőcz András hátlapon olvasható kör alakúra tördelt ajánlója ilyesmit sejtet, valójában azonban Kele Fodor Ákos „szövegimádata” ettől sokkal szerteágazóbb formában ölt verstestet.

  • Farkas Evelin:
    Recept az énről

    Az írónő első, szikár kötetét tartja kezében az olvasó, melynek címe Eggyétörve. Tiszta, minimalizmusba redukált egység. Ennyi biztosan tudható, de ami utána jön, az már csupa talány. Talán egy csepp női mágia…

  • Kovács Béla Lóránt:
    A néma I

    Pollágh Péter Vörösróka című kötete az ifjabb lírikusok alkotásai között azáltal hívhatja föl magára a figyelmet, hogy olyan hagyományok megújítását vállalja magára, amelyek generációjának többi tagja számára nem bizonyulnak kiemelkedően jelentősnek.  A kötet sikere éppen ezért azon múlik, hogy

  • Braun Barna:
    Yorick, te szemét!

    A kötet nem vicces. Nem az, a jelző „sztendapos” jelentésében. Csasztuskák, cikizők és gúnyversek helyett ez „inkább gúnyrajz, vagy karikatúra” . Keserű poénkodást olvashatunk a kimondhatón és a kimondhatatlanon, illetve saját magunk és mások nyomorán. A folyamatos kiszólásokkal össze-összekacsint

  • Ureczky Eszter:
    Asszonyhús, bűbáj, lullabáj

    Kis puha, piros könyv. A borítón fekete cipellőbe bújtatott, piros harisnyás, kicsit csámpás lábak. Tallér Edina első könyvének elbeszélője egy meghatározhatatlan korú, szép, hosszú fekete hajú nő, aki töredékes, naplószerű formában idézi fel gyermek- és fiatal felnőttkora meghatározó emlékeit.

  • Szántó Renáta:
    A téboly léptei téged is utolérnek?

    Mit rejteget Szibéria az arra tévedőnek? Medvét? Vodkát? Mínusz fokokat? Hát ezúttal egyiket sem. A téboly könnyed lépteiben gyilkosságokkal, babakocsiba helyezett bombával, méreginjekcióval, álruhás pszichiáterrel és korrupt milliárdos világgal találhatja szembe magát az óvatlan olvasó.

  • Jován Katalin:
    Emlékközegben

    Emlékek hálójával átszőtt közegként tárul fel Halmosi Sándor Gileád című kötete, melyben egyfelől az irodalom emlékezetbe vésett lenyomatai elevenítődnek meg, másfelől pedig a személyes lét intim, bensőséges tapasztalatai. S e burjánzó szálak között van valami kifejthetetlen, megragadhatatlan világ, mely

KULTprogramok

<< 2018. feb. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 1 2 3 4

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum