KULTer.hu - könyvkritika
17
archive,paged,category,category-konyvkritika,category-17,paged-46,category-paged-46,ajax_updown_fade,page_not_loaded

könyvkritika

  • Papp Sándor:
    A dögnyúzás mesterfoka

    A Cartaphilus kiadó jóvoltából Mindenkit megnyúzunk! címmel magyar nyelven először jelent meg Boris Vian négy drámája. E hiánypótló kötet nem csak a frankofón olvasók és a Vian-fanatikusok számára jelentős. A színművek remélhetőleg amellett, hogy újabb irányokat jelölnek ki a

  • Vass Norbert:
    “Lássuk csak!” – beszámoló egy képeskönyvről

    Mi a különbség Botticelli születő Vénuszának szeme, és egy XXI. századi értelmiségi depressziós tekintete között? Hogy kerül egy Brueghel-kép dramaturgiája egy opera színpadára? Mely festők fényei határozzák meg az Oscar-díjas Szabó István filmjeit? Csupán néhány kérdés, melyekre feltétlenül választ

  • Reichert Gábor:
    A játékelbeszélés nehézségei

    Elképesztő fejlődésen ment keresztül a szórakoztató elektronika az elmúlt öt évtizedben. Öt évtized?! Bizony-bizony, az első videojátékok már az 1950-es években napvilágot láttak – tudjuk meg Beregi Tamás Pixelhősök című művéből. Meg sok minden mást is, például hogy milyen

  • Áfra János:
    Mert „a szó csak beszédképtelenségből fakadhat”

    Miért fordítja elménk a vizualitás tárgyát szöveggé, majd miképp teremt újra képeket az írásból? Hogyan szalad át a létezés egy testen, és lép át aztán egy másikba? Jász Attila Alvó szalmakutyák – avagy áldozati ének című kötetének szövegvilágát –

  • Herczeg Ákos:
    Öröklött idegenség

    Ayhan Gökhan első verseskönyvében kívül-belül sötét tónusok uralkodnak, amelyet – ahogy a borítón látható Nádas-fotón is látszik – azért át-átjár a napfény: benne az elmúlásra, a hiányra hol a hit, hol a szeretet kínál alternatívát. A remény ugyanakkor csalóka

  • Vass Norbert:
    Ha betoppan Marianne

    2002-ben találkoztam először a norvég Erlend Loe nevével, illetve Naiv. Szuper című regényével. Szimpla könyvesbolti lődörgésnek indult, a szokásos fülszöveg-olvasgatással. Aztán kezembe került egy almazöld árnyalatú apró könyv, s széles mosollyal a kasszához léptem. A pénztáros hölgy viszontmosolya biztosított:

  • Kiss Boglárka:
    Ketten vagyunk, én és a testem

    „Évi szereti Noémit, Noémi szereti Évit, Évi szereti Tibort, Tibor nem szereti Évit.” Tibor azonban Noémit sem szereti, és ez nem azért baj, mert így kevésbé érdekes a látszólagos szerelmi háromszög, hanem mert Tibor és Noémi ugyanaz a személy.

  • Áfra János:
    A szöveg imádott térideje

    Képversekbe kódolt mágia? Ez lenne a Textolátria? A címlapon látható vizuális költemény, vagy még inkább Petőcz András hátlapon olvasható kör alakúra tördelt ajánlója ilyesmit sejtet, valójában azonban Kele Fodor Ákos „szövegimádata” ettől sokkal szerteágazóbb formában ölt verstestet.

  • Farkas Evelin:
    Recept az énről

    Az írónő első, szikár kötetét tartja kezében az olvasó, melynek címe Eggyétörve. Tiszta, minimalizmusba redukált egység. Ennyi biztosan tudható, de ami utána jön, az már csupa talány. Talán egy csepp női mágia…

  • Kovács Béla Lóránt:
    A néma I

    Pollágh Péter Vörösróka című kötete az ifjabb lírikusok alkotásai között azáltal hívhatja föl magára a figyelmet, hogy olyan hagyományok megújítását vállalja magára, amelyek generációjának többi tagja számára nem bizonyulnak kiemelkedően jelentősnek. A kötet sikere éppen ezért azon múlik, hogy

KULTprogramok

<< 2018. aug. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum