Vonatozás, buszút, megállókeresés, átszállás, sietség, zötykölődés, érkezés. Csaknem két és fél órás utazás után érkeztem meg a kilencedik – számomra viszont az első – Hajdúböszörményi Írótáborba kevésbé körvonalazódott elképzelésekkel, de annál lelkesebben. Spoiler következik: nem csalódtam.

„Hatvanötben volt. Hatvanöt februárjában – szólt még vissza, és amikor huszonegy évvel később, 1986-ban Rómában újra hullani kezdett a hó, és Júlia megkapta Borka levelét, hogy a nyáron kihozza a lányokat Velencébe…” (237.) Az élet tele van különleges eseményekkel.

A prózaírás legtöbb nehézségének gyökere: a többéletűség. Erre – éppen emiatt – sok ponton vissza fogok még térni. A többéletűség nehézségének sok vetülete van. Az egyik a helyrajzi, a másik az időbeli elkülönülés. Ugyanígy adódik azonban a tudati elkülönülés

Solymosi Bálint második regényének főhőse 1994-ből, a megkeseredett művészlélek önkéntes száműzetésének állapotából tekint vissza vidéken töltött gyerek- és fiatalkorának, budapesti bohéméletének hányattatásaira.

A nyár az utazás és pancsolás mellett a táborok és fesztiválok időszaka. Mindezek a pandémia okozta korlátozások miatt veszélybe kerültek, és sokaknak le kellett mondani az egész évben várt terveket. De nem a Hajdúböszörményi Írótáborba jelentkezőknek. Idén változatlan formában,

Kisebb vita bontakozott ki a KULTer.hu-n az elmúlt hetekben. Gerőcs Péter Hogyan induljunk el a pályán? című esszéjével kapcsolatban Toroczkay András fogalmazott meg kifogásokat, majd így összegzett: „gy alapos, minden naivitástól mentes körképet szívesen olvastam volna a témában. Akár

Valamilyen perverz módon mindig is igen kedves olvasmányom volt Országh Lászlónak egy 1974-ben megjelent tanulmánya, melyben az Amerikai Egyesült Államok magyar elnevezésének kialakulásával foglalkozott. Országh professzor nem kevesebb mint 32, furcsábbnál furcsább elnevezést gyűjtött össze, melyekkel a magyar sajtó

Az első kötet (Pohárutca) után megjelent három verseskönyv már hasonlóbb líranyelvet működtet − értjük ezalatt a gondolatritmus által szervezett affirmatív mondatokat és a tematikus, motivikus kapcsolódásokat −, ami okot adhat a trilógiaként való értelmezésre. Azonban ennek ellentmond, hogy A

40-32-24 – így csökkentettem a munkaidőmet a munkahelyeimen az elmúlt 5 évben, amióta az írás egyre komolyabb helyet foglal el az életemben. Ezt a folyamatot mesélem most el az írói életpálya alakításáról szóló diskurzus harmadik írásaként, Gerőcs Péter esszéjére és

„Az igazat megvallva fogalmam sincs” – kezdi esszéjét pályatársam, Gerőcs Péter a „Hogyan induljunk el a pályán?” kérdésre válaszolva, és ez egy nagyon szimpatikus kezdés, de valahogy az írás egészén nem érzem ezt az önreflektív gondolatot. Miközben másfelől nagyon