Fülledt, tikkasztó időben zajlott a könyvhét Debrecenben, az érdeklődőket ez mégsem tartotta vissza, sőt, a kiválóan megválasztott helyszínnek hála a bevásárlóközpontból kiáramló emberek is meg-megálltak a könyves standok mellett, belehallgattak, becsatlakoztak egy-egy előadásba, miközben a színpadnál, a Roncsbár előtti

Angol romantika, kínai „zombiapokalipszis” és egy 21. századi amerikai családregény körvonalazódik e három cselekményszálon futó regény gyorsan pergő epizódjaiban. A méhek pusztulása évtizedek óta valóságos probléma, Maja Lunde ennek kilátásaiból kerekített egy megrázóan izgalmas történetet.

Az antológiakiadás aranykorát éli a magyar irodalomban, az utóbbi években az elmaradhatatlan versválogatások mellett a kortárs novellagyűjtemények is kitüntetett szerepet kaptak a piacon. A Móra Kiadó és a JAK gondozásában az idei könyvhétre egy vakmerő kísérlet jelent meg, hiszen

Aki énként szól, az már a nyomai felett gyámkodik, hiányokkal babrál. Aki „a hangyák életéről szóló ciklus banális terében” teszi ezt, az egyúttal a kisszerűség nagykorúsítására tett kísérleteket tudatosan korlátozva a mindennapok banalitását, saját szöveg- és a versek versszerűségét

Mezei Márk Utolsó szombat című regénye a 2018-as Ünnepi Könyvhétre jelenik meg a Kalligram Kiadó gondozásában. A szerzővel árulásról, szerelemről, zsidóságról és pusztító előítéletekről beszélgettünk.

Azt még érzékelem, hogy csukott szemmel, egyenes háttal ülök a galéria falának tövében, azonban a következő kilégzésem már az erdő talaját borító vízfelületen kelt hullámokat. Körülöttem sima kérgű fák kapcsolódnak egymáshoz gyökereik által, és lombkoronájuk történeteit vetítik a csillagos

Első pillantásra beleszerettem, minden szabad percemet vele akartam tölteni, és amikor vége lett, még sokáig a bűvöletében éltem, olyannyira rabul ejtett, hogy fanyalogva kezdtem bele újabb könyvbe. Hogy miről beszélek? Mathias Énard Mesélj nekik csatákról, királyokról és elefántokról című

Fehér Renátó idén megjelent verseskötete, a (címében korszakot jelölő) Holtidény három mottóval indul. Három európai klasszikus, egy regény-, egy drámaíró és egy költő szövegrészletével. Mindegyik a várakozás terméketlen voltára, az idő, az életidő, s így az életünk elvesztegethető természetére

Mindig izgalmas, amikor a könyvkiadás logikájának szeszélyei folytán előbb férhetünk hozzá magyarul egy-egy alkotó főművéhez, és csak később, már annak ismeretében tekinthetünk bele az előzményekbe.

Jon Fosse norvég író, költő, drámaíró színműveit több mint 50 nyelven előadták már, és számtalan elismerésben részesült drámai, prózai és lírai munkásságáért. Elnyerte többek között az Ordre National du Mérite‑t és az Ibsen‑díjat. Drámáit itthon is szívesen tűzik műsorra,