A brit szerző érdeklődése sokrétű, figyelme mindenre kiterjed, de fókuszpontja mindig az ember marad. A Kilátás az erkélyről című kötetében megközelítése részről részre változik, hol az emberiség egészéről beszél, esetenként kiragadott csoportokról, máshol barátairól és ismerőseiről oszt meg egy-egy történetet.

Pauer Emánuel áprilisban jelentette meg első kisregényét Magamon kívül címmel. A fiatal író munkája egy nemzedék céltalan énkereséséről, fásultságáról ad hírt. Egészen magával ragadó, hömpölygő elbeszélői technikával vall a termékenység és tétlenség mint a kint és a bent, a

Ritka, elsőre talán érthetetlennek tűnő vállalkozás magyarul kritikát írni egy fordításban még meg nem jelent német nyelvű műről. Kalász Orsolya Das Eine című verseskötete azonban a német és a magyar irodalmi allúziókon keresztül olyan sajátos kulturális transzferhelyzetet teremt, hogy

Toni Morrison 2008-ban megjelent regénye a születő Egyesült Államok idejébe, a 17. századba vezeti az olvasót. Az irodalmi Nobel-díjas szerző ebben a műben egyrészt azt boncolgatja, hogy mit jelent a (rab)szolgaság – tekintet nélkül bőrszínre és nemre –, milyen

Neil Gaiman új kötetében a skandináv mitológia történeteit meséli el, ahogyan ő látja. Irodalmi krédóját érvényesíti, értéket ment és ad tovább. Ezúttal ez a kitétel nem marketinghúzás, hanem irodalmi fokmérő.

Hiába visszatérő motívum Szöllősi Mátyás Váltóáram című elbeszéléskötetében a vakító fehér fény, mégis a szürke a leginkább rá jellemző szín. Az egész könyvre ráülepedő monotonitás eredetét valószínűleg elsősorban a túl hosszúra nyújtott elbeszélések szétfolyó, széteső szerkezetében érdemes keresni.

Az idei könyvhétre jelent meg Rakovszky Zsuzsa új regénye, a Célia. Mint minden Rakovszky-regényben, ebben is pillanatok alatt elmerülhetünk és elnyúlhatunk, miként az elbeszélő, Ádám „öreg, néhai macskák szagát őrző szürke fotelében”. A regény lírai szavakkal szőtt, mégis nagyon

Perjéssy-Horváth Barnabás Határsáv című dokumentumregénye alcíme szerint A debreceni Calandra zenekarról és koráról szól. Magában, egyetlen címmel nemigen lehetne meghatározni, pontosan mit is kínál az olvasójának, ezért a szerző alcímmel és műfaji megjelöléssel segít, milyen megközelítéssel vegyük kézbe könyvét.

Gaiman és Reaves párosa egy laza, izgalmakkal teli, pörgős young adult regényt írt. Azonban a szórakoztató tartalom minden esetlegesen szárba szökkenő többletjelentést háttérbe szorít, holott nem kellene mindenképpen így lennie.

Az irodalom adomány, amelyből mindenki egyformán részesülhet. Papp-Für János költő, zenész irodalomszervező nemcsak tudja mindezt, hanem tanúsítja is – Árnyékapa címmel tavaly jelent meg új verseskötete, valamint az Akik gyerekek maradnak című, korlátozott értelmi képességűek számára készült, oktatási segédanyagként