Mielőtt rátérnék Tamás Zsuzsa első verseskötetének bemutatására, hadd fogalmazzak meg néhány gondolatot a Magvető Kiadó új lírai sorozatáról, a kortárs magyar és világirodalmat egyaránt közlő Időmértékről, hiszen a szóban forgó kötet ennek második darabjaként jelent meg.

Az utazás kultúránk legősibb toposzai közé tartozik – gondoljunk csak a messze elhajózó Odüsszeuszra, a pusztában vándorló zsidó népre, az Alvilágba leereszkedő Gilgamesre. Mindeközben a gyorsaság és a mobilitás korábban elképzelhetetlen lehetőségei, az idegenség mindent behálózó képei, a migrációs

Vajon miért kölcsönzi egy világhírű író az egyik legelcsépeltebb vicczsáner untig ismételt felütését legújabb regénye címéül? Vagy elment az esze – és a szerkesztőké is az útitársául szegődött –, vagy pedig nagyon is tudja, mit csinál. David Grossman esetében

A MODEM éppen zajló GÉM/GAMEkapocs II. című kiállításához kapcsolódva, a József Attila Kör jóvoltából valósult meg A vizuális költészet új útjai című beszélgetés. Mivel az egyik meghívott, Magolcsay Nagy Gábor betegség miatt nem tudott részt venni az eseményen, Papp Sándor

Aki a Szabadság vagy a Javítások elolvasása után vált Franzen hívévé, de a tavaly megjelent Tisztaságot vagy a korábbi Erős rengést olvasva már messze nem élte át azt az élményt, amit a két főmű adott neki, az jó, ha

„»Tessék mondani, mi az, hogy sor«? A sor igazi szovjet jelenség: a bolsevik hatalomátvétel előtt ilyesmi nem létezett Oroszországban. Előtörténete azonban az orosz történelem három eseményéig nyúlik vissza” – olvashatjuk az orosz irodalom máig egyik legnagyobb „fenegyerekének”, Vlagyimir Szorokinnak

A fesztivál utolsó napján, azon belül is az utolsó órákban került elő néhány komolyabb – többek között az én szakterületemet is érintő – szakmai kérdés. Miközben már szemmel láthatóan elkezdődött a standok lebontása, mi azért traumafeldolgozásról, múlttal való szembenézésről beszélgettünk.

A személyes veszteség felfoghatatlan és szavakba nehezen önthető élménye árnyékolja be a szombati napot a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, miközben végre igazi fesztiválhangulat kezd kialakulni, nem kis részben a Millenáris parkjában zajló gasztronómiai rendezvénynek köszönhetően.

Amikor Ishiguro 2005 táján megmutatta feleségének Az eltemetett óriás első kéziratának részletét, az asszony így válaszolt az író elmondása szerint: „Ezt felejtsd el. Nem úgy értem, hogy húzd meg a szöveget, hanem teljesen elölről kell kezdened. Senki nem láthat

Péntekre végre kisüt a nap, de még nem az igazi. Egy kicsit ráillik ez a rendezvényre is, nem tudom megfogalmazni, hogy mi, de valami esszenciális elem hiányzik számomra belőle.