Az idei év hatodik Új Forrásának borítója szoc-art szitanyomatra hajaz. Mintha „vasfüggöny-layerrel” bolondították volna Warholt. A háttérben raszteres Vörös Brigád-plecsni, amit elegánsan nyomnak el a ciklámen és sárga körök. A K. Horváth Zsolt vendégszerkesztő által tető alá hozott lapban

Rakovszky Zsuzsa új regénye a magyar irodalom történetének egyik felettébb izgalmas figurájának életéről szól. Jóllehet művei nem képezik a kánon részét, mondhatni a századforduló népes „futottak még” kategóriájában helyezhetjük el, de alakja annyira problematikus, hogy még a neve sem

Ughy Szabina keres (és talál) egy emléket vagy egy élethelyzetet, amelyben el tud mélyülni az önmegértés igényével. Versei nem merészen újítóak. Klasszikus hangot hallok ki majdnem mindegyik szövegből, ami korántsem jelent korszerűtlenséget. Mert valószínűleg ma is igaz Babits megállapítása:

Trópusi hangulatban telt az idei JAK Piknik. A Mai Manó Ház Napfény műtermét hamar családiasan belehelte a szép számú közönség. Az est emiatt nyúlós lett, bódítóan párás és fülledt, de a lélegzetvételnyi szünetekkel dúsított rendezvény rendületlenül zajlott. Közönség az

A 82. Ünnepi Könyvhét debreceni programjait a Líra Könyvesbolt irodalmi estje nyitotta meg, ahol Rakovszky Zsuzsával Szirák Péter irodalomtörténész beszélgetett. A műfordítóként és költőként is tevékenykedő alkotó munkásságából ezúttal prózaírói tevékenységére került a hangsúly, mindenekelőtt pedig új regényére, a

„Aludj, a szíved legyőzhető. / Lassan lebomlik, a senkiföldjéig kúsznak / a sebes bőrizomtömlők, / valaki most is meghal odébb, belülről oldoz, / az apró sejteket a sarkon eltérítették. / Lehetnél taxi vagy teherautó, nem mindig villamos, / kialvatlan

Egyre sebesebben közeledik a tavasz vége, az időjárás napról napra hihetőbben imitálja a nyári kánikulát. Mi mást is tehetne az egyszeri irodalmár ilyen 19. századi költeményekbe illően verőfényes, szép időben, minthogy olvas, szemléz? Jelesül éppen egy folyóiratot, név szerint

Családias, vidám beszélgetésnek voltunk részesei 2011. május 28-án a Debreceni Egyetem Színláz Stúdiójában, ugyanis három, egymást látszólag jól ismerő költő beszélgetését hallgathattuk végig: Szentmártoni János és Papp Für János mesélt munkásságáról Áfra János moderálásával.

„Az orosz nő végigszimatolja a fecnit. / Hátha maradt valami nyom, / a tűnő papíron át valami valóság” – képek, bútordarabok, színek, szavak és illatok: „tárgykapcsolat” az érinthetetlennel Mestyán Ádám második kötetében.

A fák levelein tavaszi nap süt át, az arcodon érzed a kellemes melegséget. Élvezed a friss levegőt és a gondtalanságot. Ilyen alkalmakhoz illik Ugron Zsolna Úrilányok Erdélyben című könyve. Könnyen fogyasztható, fiatalos regény „álmokról, szerelemről, kastélyról…”