Nemcsak az aula egyedi ólomüveg ablakát csodálhatták meg szeptember 12-én a Debreceni Egyetemre látogatók, hanem találkozhattak a mai orosz irodalom egyik legnagyobb alakjával, Ljudmila Ulickajával is, aki a 25. Pécsi Íróprogram vendégeként érkezett Magyarországra regénye megjelenése alkalmából. Beszélgetőtársa Goretity

„Soha nem hallgattuk meg eléggé figyelmesen azokat, akik húszévesen öregemberek lettek, pedig tanúvallomásuk lehetővé tenné, hogy feltárjuk a borzalom útjait” – kevés ennél fontosabb felismerésre jut az elbeszélő Jean Rouaud regényében, talán csak a címben található kifejezés leghitelesebb jelentésének

Az idei Könyvhétre két olyan lírikus – Deres Kornélia és Szabó Marcell – első kötete is megjelent, akiket korábban a Telep-csoport tagjaként tartottunk számon. Talán nincs ez így jól, de az, hogy egy „(ex)telepes” sorait olvasom, egyfajta irányt szabott

„Úton lenni boldogság…” – a Jack Kerouac-idézet a Műút folyóirat aktuális számának mottója. Majd belelapozva kezdetét veszi a barangolás egy vég nélküli labirintusban, melynek hangulatát az Olajos György által megálmodott borító is biztosítja a sárga „folyamból” kimeredő fehér „szigetek”

A ballada aranygerinces, pókhálós, vastag kötetét emelte le a polcról Babiczky Tibor jelen könyvének megírása előtt. Meghintette némi lírai személyességgel, adott hozzá egy kis gyermekkori lidérces-kellemes borzongást, belenyúlt a mélabús metafizika porába is, közben végig figyelt arra, hogy a

A napokban jelent meg Nemes Z. Márió szlovák nyelvű válogatáskötete Ruka v stene (Kéz a falban) címmel a pozsonyi Ars poetica kiadónál. A kötet összeállítójával és fordítójával, Macsovszky Péterrel Szegő János beszélgetett.

Hogy jártam a dánokkal? Mit takarnak a gazdasági mutatók a svéd társadalomból? Feltámadhat-e csak úgy ukmukfukk egy norvég horror főgonosza? Kérdések, amikre a szemlész mind választ kapott a Prizma hatodik, kortárs skandináv filmet célkeresztjébe állító lapszámából.

Posztmodern kerámiapingvin. Ujjal belénk Csobánka Zsuzsi mentén, másnap beleolvastatnak minket a szigligeti titkos naplókba, hittan a kriptában és a záróbuli előtt egy kis Kozsós szomorú szamuráj csendül fel Kele Fodor darabjában. Utolsó tudósításunk a 2011-es JAK-táborról.

Fél nyolckor kikapcsolják a fülsiketítő zenét, és csörömpölések közepette vonulnak be a konyhás nénik a bulikönyvtárba rendet rakni. Pénzes Olivér horkolja alá a basszust, ilyenkor kellene felolvasásokat tartani. Harmadik napi tudósítás a szigligeti JAK-táborból.

„Mindannyian kurva szépek vagyunk.” – Ezzel a biztatással indul a szerdai napom Kukorelly Endre versszemináriumán. A hangulatra megint nincs panasz.