Az utóbbi években az ünnepi időszak összefonódik a kortárs költemények és az irodalmi folyóiratok (újra)olvasásával. Egy-egy költeménybe különböző időpillanatokban ereszkedem bele, éjjeli félálomban, inszomniás hajnalokon, dartsmeccsek szüneteiben, kávé mellett, békésen vagy dühtelítetten, hason fekve, fejen állva. Van olyan vers,

Bár irodalmi művek esetében évek óta rogyásig vagyunk toplistákkal, short- és longlistekkel, legyen bár szó elsőkönyvesekről (Margó-díj), novellistákról vagy épp versekről, nem emlékszem olyasmire, hogy bárkinek is eszébe jutott volna, hogy rangsorolja az év legjobb kritikáit.

A paródia műfaja az utóbbi évek kortárs magyar irodalmában egyre inkább előtérbe került. Gondoljunk csak a Hévíz folyóirat idén megjelent A másik forradalom – Alternatív ötvenhat című antológiájának több szövegére vagy a Hévízben megjelenő Bödőcs-írásokra.

Borbély Szilárd korai halálát megrendülten gyászolta és gyászolja az irodalmi közvélemény. A mi gyászunk, akik ismertük őt személyesen, akik együtt dolgoztunk, beszélgettünk, barátkoztunk, együtt fiatalkodtunk és öregedtünk vele, a mi gyászunk persze más.

A MúzeumCafé szerkesztősége merész és egyben teljes mértékben érthető döntést hozott, amikor az 51. lapszámmal a korábban megszokott, a képzőművészeti tárgyú magazinoknál jellegzetesen alkalmazott albumjellegű formátumot radikálisan megváltoztatva kézikönyv hatású formában tervezte újra a lapot. 

Kulturális utcalap – a Csillagszálló sajátos önmegnevezése a közterületen való árusításra vonatkozó szabályok miatt ma már csak a folyóirat régi értékesítési közegére utalhat. Manapság e két szó sokkal inkább a kiadvány célkitűzéseit foglalja magába, hiszen egy olyan lapról van

A folyóirat Hévíz fürdővárosáról kapta a nevét, s a lapszámokat záró rovatban rendre helyi kötődésű írásokat olvashatunk, ám a Hévíz korántsem tekinthető provinciális, kizárólag helyi érdekeltségű lapnak; a szerkesztők mindig figyelnek arra, hogy a zalai vonatkozású, gasztronómiai témájú, illetve

A 2000 már csak jókora tervezett késéssel képes kiküszöbölni azokat a financiális nehézségeket, amelyek az NKA körüli bonyodalmakkal szaporodtak meg a kulturális folyóiratok háza táján. A novemberi szám kényszerű decemberre csúsztatása viszont megnövelte az aktualitását, hiszen jelenünk vallásossága és

A SiópArt néven útjára indult folyóirat első lapszáma novemberben jelent meg. A Siófok irodalmi-kulturális hagyományát bemutató történeti áttekintések és visszaemlékezések mellett olyan írásokat is olvashatunk, amelyek túlmutatnak a helyi értékek számbavételén.

Az őszi Eső központi témája a fény, melynek értelmezése köré szerveződnek a szépirodalmi szövegek. A metafizikai implikációktól sem idegenkedő versek és elbeszélések mellett persze recenziókat is olvashatunk, illetve a Magyarországon élő jemeni származású íróval, Ahmed Amrannal készült izgalmas interjú