Kilégzés. Ahogy kinyitom a szemem, a közeli erdő zöld árnyalatai üdvözölnek. Mellettem egy pár szavak nélkül köszönti egymást. A Main Stage felé tartva az onnan hallatszó ütemekre lágy dallamként kezdek folyni a fesztivál főutcáján, a karneváli hangulatban. A látszólagos

Kit érdekel az eső a Sziget Fesztivál utolsó napján? Senkit. Aki az előző napokon koszos lett, az ezúttal sem fogja bánni, aki pedig nem, az éppen a zárónapra tervezgetett ilyesmit. Legalábbis nagyon így tűnt, hiszen ha nem is telt meg

Az utolsó két nap felhozatala is legalább olyan erős volt, mint az első szakaszé, különösen a nagyszínpadon, ahol sikerült belőni a tökéletes egyensúlyt a popsztárok és az underground előadók között. Ezt a hétfői line-up bizonyította legjobban.

A Sziget Fesztivál felén már túl vagyunk, mindenkin érződik a folyamatos bulizás jótékony hatása. A csillám mellett a por a második legnépszerűbb testékszer, de még ez sem tudja megfékezni a szigetlakókat és a hangulatot. Arról nem is beszélve, hogy

Nem értem. El nem tudom képzelni, mi történt tavaly óta, aminek következtében a Sziget szervezői úgy döntöttek, a The Kooks-ot, Parov Stelart és Lana Del Rey-t hívják Wiz Khalifa, Rita Ora és Dimitri Vegas helyett. Vagy valaki egészen más

Úgy tűnik, idén jött el az idő, amikor a Sziget már elsősorban nem fesztiválként, hanem ideológiai gyűjtőhelyként funkcionál. Az „Island of Freedom”, „Love Revolution” és hasonló szlogenek nagyon jól hangzanak, csak épp körülbelül 1970 óta az égvilágon semmi tartalmat

Mit lehet leírni az Ördögkatlan Fesztiválról, amit még nem írtak le soha az elmúlt tizenegy év alatt? A jelmondatként használt „Nem vagyunk normálisak!” felkiáltást, bármennyire találó, jókedvű és igaz is, talán kicsit már megtépázta a hosszú ideig tartó használat. 

Szombat van, tűz a nap, a fesztivál főbejárata előtti szökőkútban gyermekek és felnőttek. Áramlik befelé az utolsó napon is a szokásos tömeg, köztük lány- és legénybúcsús csapat. Az idén 108.000 embert megmozgató Campus Fesztivál erre is alkalmat szolgáltatott.

Péntekre teljesítőképessége határáig jutott a Campus Fesztivál, a szabadnapra halasztott kijózanodás biztonságérzetet és bátorságot adott az embereknek. A helyszín pedig visszaröpítette látogatóit a tíz vagy akár húsz évvel ezelőtt szerzett koncertélményekhez. A fesztivál az a hely, amely létrehozza, de

Szinte a kezdeteitől fogva állandó látogatója vagyok, itt ismertem meg testem tűréshatárait feszegetve a fesztiválozás alapszabályait – érthető módon nem tudok elfogultság nélkül gondolni a Campus Fesztiválra. Ebben a szellemben vágtam bele az első napba.