Animal city  Maradtam volna otthon, szuszogom magam elé, miközben négykézláb mászok a földön. Térdemben állandósult a zsibbadtság, melyet a földre szórt szalma, dióbél és az összegyűrt papírdarabok okoznak. Üvölteni tudnék, mégsem teszem. Egy nyugodt hang narrálja az eseményeket körülöttünk,

Témazáró  A hideg csempéhez nyomja homlokát. Testében a külvilág legapróbb rezdülései is felerősödve rezonálnak, gyomra, mint csónak a viharos kikötőben, ide-oda hánykolódik. Néhány napja kezdődött, de azzal nyugtatta magát, hogy a zsírban tocsogó menzás halrudacska kavarhatta föl ennyire. Újabb

Edzés  Edzés van. Futok, fut mindenki. A negyedik körnél járunk, eddig jól bírtam, megfogadtam, hogy nem leszek megint rosszul, de már kezdenek nem racionális gondolataim lenni. Nem racionális, ezt a kifejezést pár napja hallottam, amikor rólam beszélt anya telefonon

Tizenöt*  A kolléganője az új csempét mutogatja a konyhában, ő bólogat, nagyon szép, mondja, de képtelen odafigyelni. A fürdőszobába szeretne menni, megfésülni a haját, rúzst kenni a szájára, hogy csinos legyen. Mégsem megy, lehetetlen, mit mondana, kinek sminkel? A

Egy navahó kódbeszélővel készített interjú kivonata  A 34-es szignál archívumából Az interjút készítette: JM 1943. május 14.: Egy japán tengeralattjáró elsüllyeszti a Centaur

Feküdni, mozdulatlanul  Minden este. És most is. Csak néz maga elé. A sötétben. Mindenféle hangok. Váratlan reccsenés. Kopogás a falban. Valami zizeg. Meg surrog. Ismeretlen lények. Öt éve már, hogy egyedül van. Öt éve nem tudja megszokni ezt a

Körömvágás Le kell vágni a körmét. Ezt a fia is mondta. Bejött a fia. Ide a kórházba. És szóvá tette. Hogy nincs levágva a körme. A kezén meg a lábán. Ilyen a fia, mindig is ilyen volt. Ha valami

Mennybolt, rendelésre  Nyitnak a boltok, indul a reggel. A használt ruhás drapériákat aggat ki, csíptet, nagy a szél. Az anyagok drámaian csavarodnak, lobognak, fodrozódnak, a Dunán barna hullámzásában folytatódik a nyugtalan mozgás. A villamosmegállóban ilyenkor már ott áll a

Reggeli rutin Zente bácsi ugyanolyan másnaposan ébredt, mint egyébként. Sosem szeretett emlékezni arra, hogyan aludt el, így ez a megszokása megalkuvás is volt egyben. Megszokta, bár mindig hangsúlyozta: „ez egy nagyon kemény meló, de szükségszerű”. Szürke pamutzoknija lent hevert

Mámorral akart bennünket eltüntetni  Józsi, hogy te mennyit tudsz pofázni. Mennyi baromságot. Felébreszted az embert. Csak azért nem szóltam közbe, mert megvártam, mi lesz a vége, de te egyfolytában magadat mented, meg hazudozol. Nem tök mindegy már? Kinek akarsz