Egy Bosch-festményhez  Mitológiai lény vagyok, halhatatlan. Nő vagyok, tudom azt, amit csakis mi tudhatunk. Azért teremtettek, hogy téged szolgáljalak. Tartsd a kezed a derekamon, csak a csípőmre figyelj, a ringásra, most ne nézz a szemembe, különben látnád tükröződni a

Álomnaplók  Berlin, a neten látott albérlet. A szobák három emeletbe rendezve. A legalsó stabil, de szűk. Arra épült két másik, mint egy hatméteres magasságig galériázott négyzet alapú hasáb. Vékony fadeszkákból, lécekből van az egész, mint a szupermarketben vett tízeurós

Vérrel álmodom  Az álmodás, az tartja bennem a lelket, testvérem. Tudod, mikről szoktam álmodni? Hogy anyámék főznek valami finom kaját, töltött káposztát. Meg van véres hurka is. Látod, vérrel álmodom. Azért nem vagyok bűnös, mert eleve nem is én

A közlekedés veszélyes üzem  Hatszor oktattak közlekedésbiztonságra. Jól felkészült kreszprofesszorok, valamint fiatal járőrök mondták meg, hogyan legyek közlekedésbiztonságos. Általában DÖK-napokon és nyári táborokban. „Ha elhagyjuk a biztonságosnak tűnő otthonunkat – persze ott is érhet súlyos baleset –, ez a

Szoszka és a Zsiguli  Szoszkának a mindene volt az az ezerhármas buhera Zsiguli, de mit mondjak, mi is bírtuk. Csóró gimnazistaként Zsigulival megérkezni a környékbeli diszkók valamelyikébe egészen más entrée, mint félrészegen levánszorogni a menetrend szerinti Volán-járatról egy félliteres

Gyermek tejlevessel  A lakásban félhomály fogad, egy órára fizettem. Nem ilyennek képzeltem a képek alapján, de mikor kinyitotta az ajtót, már majdnem mindegy volt. A hadvezér, Iulius Caesar jut eszembe, amikor ledobja a ruháit és térdre ereszkedik. Hiszek egy

Barokk állapotok  „Minden korszaknak megvan a maga barokk állapota, mely általában a hanyatlás előtt jön el.” (Bényi Árpád festőművész) Monsieur Lamarck volt az utolsó bértapsoló, mi több a „Chief de claqe”, azaz a bértapsolók vezetője. Este kiöltözött, bársony színházi

Luna  Luna minden reggele egy szertartás szerint zajlott, szigorú szabályokkal, menetrenddel. Ébredéskor először a halálra gondolt. Átélte az élet és a halál találkozásának elkerülhetetlenül bekövetkező idejét, megpróbálta elképzelni a pillanatot, amikor a Semmi kapujába érkezik. Ebből a magasztos állapotból

A pokol élővilága; képekkel A disznók előcsoszogtak a sötétségből. Viktória hívta őket, az éjszakai etető, ők pedig tették a dolgukat. Viktória a disznóól falánál állt, szorosan összehúzta magán esőkabátját. A lábánál fekete zsákok hevertek. Nem szokott hozzá a sikertelenséghez,

Éjjel megszületni  – Szedelőzködj! Elmegyünk oda, ahol némán énekelnek. Kapkodok. Egy pályaudvarnál érünk felszínt, a téren színes tömeg kavarog körülöttünk, hastáncosok, utcai árusok és tűznyelők produkálják magukat, s mi nézzük a vánszorgó villamosokat, hömpölygő tömeget. – Milyen kellemes látvány.