Fantomfájdalom Anyám ugyanazzal a nyugodt arckifejezéssel feküdt, amivel a halat pucolta. Hozzáképzeltem a mozgást is, hogyan indul el egy mozdulat, és a szálkák anatómiájáról eszembe jutott, mennyit olvastam akkoriban az étkezési zavarokról, az emésztés metódusáról, foglalkoztatott a test működése,

A mutatvány Ha anya meglátogatott, már az álmomban is parfüm- és kávészag terjengett, és a fotelben ott volt a piros bőrönd rózsaszín királylány-hálóinggel a tetején. Amikor tényleg benyitott a szobába, gyorsan becsuktam a szememet. Visszafojtott lélegzettel vártam, hogy fölém

Tápszer – Nem vagy normális, Szeva. Ilyet nem lehet. Még itt se. – Te ne mondjad meg nekem, mit lehet, meg mit nem. Lehet. Pénzér mindent lehet! – Ezt nem, ezt akkor se. – Ha Pesten nem, Miskolcon vagy

Távoli vidékek felé Falusi utca. Valahonnét rádiós híreket hallani, a közeli villanyoszlop magasából gólyakelepelés tompa sorozata indul útnak, hogy a környező utcákat átjárva belecsendesedjen a tavaszi táj békéjébe. A keskeny, felezővonal nélküli főúton gyér forgalom, néhány kerékpáros, autó félóránként.

Dohos randevúk Kellemes női hangon hallom ezeket a szavakat. Nagyon jól tudom, hogy mennyire utálatos dolog másnak a panaszkodását és a méltatlankodását elviselni, pláne élvezni. Márpedig a zsémbesség és a zsörtölődés annyira belénk van kódolva, hogy ha nem találták

Cserje Egyik télen támadt az ötlete, hogy növényt ültet magába. Órákig böngészett az interneten, végül az anagyris latifolia nevű mediterrán cserjét választotta, mert imádta a Földközi-tenger vidékét, és mindenképp komolyabbat akart, nem valami egyszerű virágot, egy fa viszont már

Budapesten A lány és a fiú egy budapesti partin döbbentek rá, hogy az ember istenigazából csak önmagát képes utálni, és amikor fiatal, szeretni sem tud mást. Nem volt jó az a parti, a lány nem lepődött meg, hogy egymás

Boszorkány Megrúgtam a Lehoczki Tamást az óvodában, mert azt mondta, boszorkány vagyok. Igazából szerelmes volt belém, de nem vettem észre, és belerúgtam a lábába. Kék lett neki. Behívták anyámat, hogy baj van a kislánnyal. Aztán pár évre rá én

Nem szerettem azt a várost. Állandó mozgásban volt benne minden, a tenger felszíne pedig szélcsendben is úgy változott, mint egy élénken gesztikuláló ember arca. Az itteniek hamar észrevették, hogy nem értem a nyelvüket, viszont egyáltalán nem zavartatták magukat, tovább

Apás A fekete aktatáska fülével babrált. A múlthéten vette, amikor Nórának végre sikerült elráncigálnia a plázába. Szerette ezt a táskát, a kötegnyi szerződés mellett a laptopja is kényelmesen elfért benne, ráadásul a tollaknak volt egy külön kis rekesz, így