Migrén …légben szálló végeláthatatlan puncik tömkelegét látom, amelyek egyenként, valahol a csikló környékén, mind valós női ajkakká alakulnak át; a „cumi-cumi” szavakat formáló szájaktól, lilásan villogó stroboszkópszerű gyors fénycsóvák egymásutániságában, szinte másodpercek alatt az egész lényemet szúró, zsibbadó fájdalom

Patkánybűvölet  „Lapítotok itt prémes köpönyegben,  de nincsen egy árva javaslatotok sem,  mit tehetünk a patkány ellen!  Fel urak, kitalálni hamar valamit,  ami minket a bajtól megszabadít”  (Robert Browning: A hamelni patkányfogó) A Rendező trichotillomániás, vagyis kényszerbeteg. Ha izgatott, főképp

Kampókéz (második részlet) Anabel pohara üres. Hook kiront a konyhába. Hallom, ahogy szöszmötöl. Kézcsonkjával dübörög az asztallapon. Talán ez lesz a jel. Ideje angolosan távoznom. Megjelenik egy üveg borral. Arca egy negyvenes óvóbácsi farsangi maszkja, tekintete sötét, mint egy

Álomnaplók Filmforgatáson. Szélbalos botrányrendező, Trier arroganciája, Moore szűkagyúsága. A film az erőszakról szól. Megfejel egy premierre érkező apát, amint az épp kiszáll az autójából, látja a családja is. Be is szól neki, de nem kap választ. Majd azt mondja,

Repül a piros frizbi Sétálunk a lányommal az erdei ösvényen, hallgatjuk, ropog az avar minden lépésnél. Az úton végig lefelé nézek, a földet bámulom. Folyton azon viccelnek az anyjával, ha baj történne, nem azt kell kiabálni, „segítség”, hanem: „Papa,

Kötél Tegnap a fiam felakasztotta magát. Behozta a garázsból az apja kötelét, a nyakára kötötte, felállt egy székre, a kötelet átdobta a csilláron, és kirúgta maga alól a széket. Én mindeközben a konyhában mosogattam. Egy hatalmas puffanásra és csörgésre

Kampókéz (első részlet) Nyomok egy entert és fellélegzem. Enter Sandman or Enter the Ninja. Hook sandán pislog, mint a luzitán Hannibal Lecter. Éber tudatunkban pontok, vesszők, monomániás, kitartó hallucinációk. Torz mosoly, tyúkhús, tejföl. Tekintetében tengerkék azulejok. Az enyém csupa

Mindennek ára van Mindennek ára van, mondja az apa, közgazdász, tényleg így gondolja. Ezt mondta nekik egy professzor is az egyetemen, az, amelyikre mindenki felnézett. Példákat is hozott, általában az időt, amit éppen akkor az őt hallgatók az ő

A lényeg mindig ugyanaz  Felidézem most Pali arcát, a szomorúkék szemeit a ritkás, hosszú és egyenes szempillákkal, amilyen a betegségig szenvedélyes férfiaké. Andinak volt igaza. Nem teljesen, de a lényeget tekintve igen. Jól látta, hogy Pali zavaros alak. Néha

Pupa Ülök a lépcsőházban, bezárkózom a kockába. Merülni és menekülni is. A túltervezett semmi és a közművek morajlása között sejlek fel, és ráébredek, hogy álmodtam éjszaka. Ülök az élesen beeső korai fénytől sárgás helyiségben, ahol – kötött pályán –