Láttam leomlani. Nem azért történt, mert anyaga gyönge volt. Nem azért, mert a szerkezet nem számolt a statika elvárásaival. Ez nem volna igaz. Kedve nem volt neki. Van úgy, hogy még egy épület is rosszul érzi magát. Megépülni se

Életünk napjai Anyámra gondolok és tejport eszem, csönd van, hétvége délelőtt. Te még alszol, járkálok, az ablak mögött fehér fal, innen nézve ködnek tűnik, rántottát tervezek, abban jó vagyok, tüzet keresek, cigarettát – tejport eszem, szeretem a tejport. Ha

Via periculosa Ahogy figyelek, előttem fény veszi körbe a fal domborulatait, és beljebb mintha mélyülne lámpasoraival a fekete plafon. Felülete távolba tűnik, kitérítve alólam a padlót. Ha mozgok is, nem látok túl élesen, mégsem nyúlnék álmosan előre, úgy látszik,

Költözés Nagyot nyel, és az égre gondol, ami kielégítő ketrecként gúnyolja. Arra vár, hogy feljöjjön a májgömb, és enyhet adó fényében mind elaludjunk. Irigyli a mélyet, lenne akár férgese is a vágynak, ami meghaladja a kórtermet, ahol egybegyűjtve fekszünk,

Megiszom egy presszót Ma megiszom egy presszót. Ma Baton Rouge-ba vágyok, kézenfogott, kopó város: aki piros, azt úrként fogadja. Megiszom presszóit, óriása, ékszerésze leszek, majd én megcsillogtatom; és elvakítom, kit utánam küldenek, egy egész várost megcsiszolok neked. Vagy csak

Tompa fájdalmat éreztem a lapockám alatt, és az orvos beutalót adott a hármas számú szűrőállomásra. Apám, sorozótiszt egy budai laktanyában, azt mondta, protekció. Ő intézte el. Órákon át várakoztam, bár nem volt előttem senki. Hallottam egy írógép kopogását. Köhögtem.

Vers rácsain szüremlik kábult magánya át az ajtón fehér ágak mutatnak ujj görcse tétova takarásban ágy ülőhely formálja testem bíbor ikervonók az ajkak ki- és belehellek nézd atomok ütközése kifáraszt rákok másznak belém gondolatnak gyomor szív szem kivágásai rám

Hétfő délután elhatároztam, hogy meghallgatok minden fontos albumot 1967-ből. Ledarálom őket még aznap. Persze felsejlett előttem, hogy kemény dió lesz – még csak a másodiknál tartottam – közben a nap rohamosan bukott a horizont alá – és egyre-másra fedeztem

ÁLLAPOTOK (3.) INDIGNATIO Az rossz volna, ha csendben kéne ülni. Ha minden terv vagy indulat csupán beszűkült hunyorgás maradna. Az egyedüllét nem kívánt, de megszokott vedlése, korrodálódott malasztja azonban összeszorít legbelül. S baráti társaságban is szavak kényszere, mi árnyékként

Puzzle