”Itt is földig érnek a házak. (…) Ha valaki teljesen szabálytalan dolgokat csinál, ami mégis jó, az nemsokára meghal.” Bólya Péter Itt nem kenődik vakolat a zakódra. Itt minden út széles. Drága Bret, itt eltűnhetsz. Nagy, nyakas hely. Az

Phillis utcára került. Pedig volt munkája, mielőtt bevitték a szanatóriumba. A kezében két koffer és egy megviselt kalitka, benne mókussal. Parkos téren lakott, közepén az író szobrával, ott állt meg dolgaival. Ahogy lenni szokás, Phillis leült a két kofferjára

Bólogató idő A homályos park ma életre kelt egy régi papot. Egy elátkozottat, amolyan módszeresen kétkedőt, legalábbis, ami az embert illeti. Meg a természetét. Csípős viszonyban a bűnös bólogatókkal, így élt, s most újra háboroghat. Nálunk fog lakni a

KIKELEK a profán, büdös rongyok közül. Mindenfelé egy őrült este maradványai hevernek. Ásványvízben tisztulok meg, jobb nem lesz tőle, de legalább látszólag kicserélem a bőröm. Az asztalon öt bankjegy nyújtózik el. harminc napig ők képezik az életemet.

Egy lépés előre, egy lépés hátra. Cindy újratölt a kávéból, majd meggondolja magát és kiönti a mosogatóba, miközben Philipp épp a pirító előtt vár, gyakran az órájára nézve. – A kicsi? – kérdezi, miközben egy tányérra ejti a feketére

Láttam leomlani. Nem azért történt, mert anyaga gyönge volt. Nem azért, mert a szerkezet nem számolt a statika elvárásaival. Ez nem volna igaz. Kedve nem volt neki. Van úgy, hogy még egy épület is rosszul érzi magát. Megépülni se

Életünk napjai Anyámra gondolok és tejport eszem, csönd van, hétvége délelőtt. Te még alszol, járkálok, az ablak mögött fehér fal, innen nézve ködnek tűnik, rántottát tervezek, abban jó vagyok, tüzet keresek, cigarettát – tejport eszem, szeretem a tejport. Ha

Via periculosa Ahogy figyelek, előttem fény veszi körbe a fal domborulatait, és beljebb mintha mélyülne lámpasoraival a fekete plafon. Felülete távolba tűnik, kitérítve alólam a padlót. Ha mozgok is, nem látok túl élesen, mégsem nyúlnék álmosan előre, úgy látszik,

Költözés Nagyot nyel, és az égre gondol, ami kielégítő ketrecként gúnyolja. Arra vár, hogy feljöjjön a májgömb, és enyhet adó fényében mind elaludjunk. Irigyli a mélyet, lenne akár férgese is a vágynak, ami meghaladja a kórtermet, ahol egybegyűjtve fekszünk,

Megiszom egy presszót Ma megiszom egy presszót. Ma Baton Rouge-ba vágyok, kézenfogott, kopó város: aki piros, azt úrként fogadja. Megiszom presszóit, óriása, ékszerésze leszek, majd én megcsillogtatom; és elvakítom, kit utánam küldenek, egy egész várost megcsiszolok neked. Vagy csak