Torna Szalvétába csomagolom az ujjaim, pont amikor reggel sietnél, a körmök mind kilógnak. Mint bepólyált babák, az asztalon féregmozgással közelítenek, a kezedet akarják, vagy legalább valami esélyt, hogy velem légy, de inkább hülyéskedek. Eljátszom a levágott ujjperc nagy halálát,

Csigolyák háncsból hánccsá kérgesedek szorító leváló kezek alatt töredezek a rossz támaszon a saját súly az ami megtart pőrén állok – ígéretem a merő meztelenség megtartom arcom a maszkok között megtörök a napfényben: magára talál az egyszerűségében nemes kristályjáték

Csillagvégen Charles, Christine és én a Csillagvégen, a csillagok végén, hol agyő a Tejútnak, és száz más galaxis nő az elválasztó mélység után ― legyen lába, esze, legyen rejtegetett, elfojtott szerelme, és a nyúló-nyiladozó térben is megmaradó formája az

Létlenyomat Nézzük a kora tavaszi hóesést. Közelebb bújsz, a lustán aláhulló hópehelyseregbe bámulsz, egészen a havazás mélyére, mintha közelségem élesítené a fókuszpontodat. Azt mondod, már gyerekként is versenyeztél önmagaddal, mikor, hogyan tudsz egy havazásban legmesszebb látni, legmesszebbről tudni benézni

Este fekete felhő közeledik Etiópia rádió hangjára Feküdjön az ölembe Dysart doktor, Átlőjük a mellét! Jól állt neki a hasított bőr és az eső. Szintet csúsztak az anyagok. Közben megtanultuk, mert nem lehet másképp, Hogyan kell csontosítani az álmot,

Ká-európai ismerős Engem öregen ér a feltámadás reggele. Vasárnap lesz és hazafelé tartok majd, a bevásárlás elmarad, lassú séta. Biztosíték a pályaudvar szabványkerítése. ­ …az bakterház, s a bakter a dédnagyapám. Tartalékos honvéd. Kétszer járt a vonatrendezőben. Nincs benne

Szankció Nem büntetni, megbeszélni. A rend kerek, mint a labda, Könnyen elszáll, s hopp, Akárki elveheti, Máris mások rúgják vele a port. Szavam, akár a hullócsillag, A meg nem értés űrébe hull, Kilincsre zárom az ajtót, Megyek tennivalóim után.

A törpék ígérete A halak szemében hajókorlát forog. Ormótlan kézfej hajlítja spirálba. Vezényel közöttük, gazdája nem bukik fel a víz alól. Gályafúráskor a halak megdöglenek, majd a kíváncsi hajótöröttek az elúszó kézfej után erednek, de hogy a közelében is

Kiindulás Végigfut a testen, majd az ujjak hegyében elveszik. Számtalan régi emlék idézi fel vélt-valós tapasztalatát az egykori naivságról. Elemi rettegés és újonnan jött gondolatok az éjfél körüli órákban. Ha biztos lehetnék a hallottakban, melyek váratlanul lepnek meg buszok

tér4 itt sincs csönd. a magába málló anyag, a nedves vakolatpép hallatszik. a vizes pépben kavics csikorog, kő kopik a falban. bent mélyen szűköl a város, tágul a tér. a térről többen mennek a házba. mint ki a házból,