Az ágy közös Az ágy közös és egyre több a párna. Tíz év magány múlva hány párna lesz, hány ágy alattunk, testnek faliszőnyegek, hátam mögött, közöttünk? Nem tudom, nem tudod, ez így szép, ez így jó, s pénzt adok,

Első előtti fejezet KEZDET Felébred egy köhögés hatására, tekintetét a kilátásra veti Vasárnap van, hajnal, nyugalmat érzek magamban. Apám felköhög a szomszéd szobában, kinyitom a szemem. Minden látszik, a sarkokban a por, a mennyezeten a pókháló. Itt van, fény,

úton-útfélen rikítósárga nejlonzsákokba dobáltuk bácsikám ruhagyűjteményét még akkor is bolyhosszürke mellényeket meg kinyúlt melegítőket hurcolt haza amikor már elment a kedve a rituális reggeli borotválkozástól és mákostészta-szerű szakálla nőtt aztán betették egy dobozba a felpüffedt nejlonzsákokat pedig máltába vagy

Randevú Csökkenő pulzusszám, növekvő félelmek: amint bemutatkozom, már kevésbé vagyok izgalmas. Elég egyetlen kézfogás vagy ismerős a Facebookon, hogy ne legyek jogosult tovább az orvosi titoktartásra. Gyengéim adatlapon, elintéznek néhány levéllel, jól kezdődik a kezelés, amíg nem vállalok rizikót…

Az illemhely Bemenni a mosdóba. Az illemhely kínál nekem nyugalmat. Itt nem kell megfejteni semmit. Itt elég európai vagyok. Itt kereshetsz meg, ha hátat fordítok neked. Mielőtt betérek az illemhelyre, az utolsó jel, amit találok, az ajtó fáján, vagy

Találkozás egy meglett emberrel Valami idézettel próbálkozott, Pofon vertem. Borjúszemmel nézett rám, hogy meghasson, Pofon vertem. Újabb idézet – félre akar vinni, Ezt nem hagyom. A kalapját már rég elvitte a szél, Fütyörészne, Nem tudja eldönteni, merre indul: Fülkefénybe,

köd csak ülj és figyeld a ködből kiforduló tárgyakat a távolból kibomló csöndet lassan sarkosra kopik körülöttünk a világ kirajzolódnak ölelésünk finom élei s valamelyik formába majd csak beleillünk sokkal inkább bizonytalan lesz ha tisztul a köd mindig maradjon

Nem emlékszem pontosan, hány éves lehettem, talán nyolc, tíz, amikor az egyik esti áhítat megváltoztatta az életemet. Ez nem vicc, tényleg. Megkergettem a szomszéd néni gyöngytyúkjait, nem azért, ami aztán valójában sikerült, hogy halálra ijesszem őket. Meg akartam szeretgetni

RUSH „A fölébredés – igaz – elviselhetetlen szenvedéseket okoz. És a szenvedések soká tartanak.” (Csáth Géza: Ópium) 1. Feltépte a női vécé ajtaját, belökött rajta, aztán ránkzárta a fülkét. Hozzámpréselte magát és kis kitérővel a zsebembe nyúlt. Kihalászta és