Papírváros szilánkok  Mintha lassított filmen látta volna magukat, ahogy araszoltak az esőben a fesztiválbüfé felé, hogy a lány egyen valamit, mert ennie kellett, így mondta, mindegy, mi történik velem, de most ennem kell valamit, különben meghalok, és a fesztiválbüfé

Kicsi gyíkocskák napoznak a lövészárokban (1999-2001) A szobám szinte ugyanúgy találtam, ahogyan itt hagytam. A könyveim, ruháim a helyükön, csak a port törölték le a polcokról. Semmi, de semmi nem változott az elmúlt három hónap alatt. Lehet, még a

Mocskos dög és rémes bor Ott állt előttem, a kutyáról beszélt, megnevelhetetlen német juhász, feltúrta zsebkendőnyi, ápolt kertjüket, tövestül kiforgatta, kikaparta vagy lehugyozta a növényeket, a maradéknak meg lerágta a virágát. Szecskává csócsálta a kerítést, az ajtók sarkát, mancsával

Szürkepolisz Hideg és nyirkos volt mélyen a föld alatt. Nem volt sok lámpás, és fáklyából is keveset helyeztek el, a só mégis világossá tett mindent. A főútvonal nyílegyenesen haladt előre, számos helyen leágazások nyíltak belőle. Jobbra és balra földalatti

Kádár hét napja Tavasz volt. Verőfényes áprilisi nap, öt évvel ezelőtt. Már régóta a Cserje utcában laktak, sőt az úszómedence is elkészült a villa épülete mögött. Hófehér bárányfelhők úsztak a ragyogó és tiszta kék égen. Béke volt és nyugalom.

Mint amikor szúnyog téved a szobába Az első komolyabb veszekedésük Bocika miatt robbant ki. Az még hagyján, hogy Bocika nem aludta végig az éjszakát, és időnként, ha ő kibotladozott hugyozni, majdnem átesett rajta, vagy a fürdőszobaszőnyegről világítottak rá ördögi

Nem vívta ki És ha mégis lesz kémiadolgozat? Isten neki, eddig úgy volt, hogy nem, amúgy is iskolai ünnep. Ki találhatna ki ennél hülyébb alkalmat rá? E gondolatokkal aludtak el. Korán reggel a Világlegjobb Gimnáziumba siettek. Cilke az úton

Millennium Expressz – A tudósító Amikor Szike a telihold hideg fényében megpillantotta a tükörsimára fagyott Bajkál-tó csillámló felszínét, ugyanolyan gyomorgörcs fogta el, mint nagyapja könyörtelen számonkérései előtt. Az utóbbi hetekben a szibériai lapok beszámolóit olvasva és a helyiekkel beszélgetve többször

Szabadesés A régi börtön az óváros közepén állt, így gyalog mentem az irodából. Átvágtam a Hauptsrassén, nagy ívben kikerültem a mongol utcazenészeket, elsiettem az elszántan fotózó turisták mellett, és a mellékutcákon közelítettem meg a várhegyet. A zömök, vörös téglás

Égéstermék Papbőgésre ébredek, vasárnap reggel fél tizenegy, a templom körüli póznákra aggatott hangfalakból üvölt a mise, elárasztja a lakótelepet. Nem emlékszem, hány éve vittem utoljára haza valakit, be akarom mutatni Nikkát, kispolgári szokás, mondta, de legyen, viszont én hozzánk