A történet minden helyszíne és szereplője, az elbeszélőt is beleértve, az írói fantáziaműködés szüleménye. Bármely hasonlóság valamely élő vagy elhunyt személlyel, netán helyszínnel, kizárólag a fatális véletlennek tulajdonítható. 2024. március 7., hétfő, 12 óra 17 perc Jó hír: az

A három testőrt vetítették. Délelőtt. Arra nem emlékszem, pontosan hánytól, de úgy sejtem, alaposan körbejárhattam a tér és az idő problematikáját, miszerint ha felkelek, megtanulok és betolom az ebédet (anyám kelkáposztafőzeléket hagyott a hűtőben fasírttal), beérek-e még az első

Reményeim szerint nem patologikus az a gesztusom, hogy reggelente, amikor a tükörben az arcomat látom, barátkoznom kell a rám visszanéző tekintettel, ami néha ködös szemű pandaként (ha nem volt erőm este a szemfestéket lemosni), néha fásult pillantású sündisznóként (ha

Tizenhat évesek lehetnek, a telep és a temető közötti mezsgyén pedig, ahol anyuka vagy, kurva lesz abból a lányból, amelyik idejekorán beérik. Mikor először komolyra fordul a dolog, persze ellenkeznek, mindenki azt teszi. A pár perces menet után ledőlnek

Harminc év előtt a január egy részét a Bakonyban töltöttem. Akkor ott megtudtam több mindent, például, hogy mi a hideg. Egy szombat este, szemközt Várpalota pislogó fényeivel, apró gyalogsági ásómmal harcászati pozíciót igyekeztem kialakítani a kővé dermedt hegyoldalban. Parancsra.

A történet minden helyszíne és szereplője, az elbeszélőt is beleértve, az írói fantáziaműködés szüleménye. Bármely hasonlóság valamely élő vagy elhunyt személlyel, netán helyszínnel, kizárólag a fatális véletlennek tulajdonítható.

Hirtelen ötlettől vezérelve adtam körbe egy papírt az egyik órámon, miután a közösen megtekintett színdarab identitásmintázatait próbáltuk körüljárni a csoport tagjaival, hogy írják fel azt a tárgyat, amivel ott és akkor, gondolkodás nélkül azonosítanák magukat. A papír pár perc

Ismeri mindenki Karcsi bácsit, és Karcsi bácsi is mindenkit ismer. Itt lakik a panelban, az elsőn. Van egy pad a lépcsőház előtt, rögtön az után tette oda, hogy beköltözött ide, a városba. Fából van, formás darab, amit a biztonság

Ebben az utcában csak botorkálni lehet. Az öregek már tudják ezt, és okulva fiatalságuk botlásain, vállukat a falnak vetve közlekednek. Rövid utca ez, arra, felfelé van a kocsma, még Barna, a kilencven éves, hajdani robbantómester is odaér egy fél

Hosszú a közös történetünk. Sóvárgástól, szenvedélyektől és érzelmi viharoktól sem mentes viszony fűz hozzá. Még nem voltam gimnazista, amikor 1981 júniusában először megvásároltam az Alföld folyóiratot.