KULTer.hu - tárca
13491
archive,paged,category,category-tarca,category-13491,paged-2,category-paged-2,ajax_updown_fade,page_not_loaded

tárca

  • Seres Lili Hanna:
    Auschwitz

    Aludtam Auschwitz felé. Az átellenben ülő ázsiai fiúval a hangos franciákra ébredtem. De a kényelmetlenségtől fájó tagjaim és a meghökkentően rémítő hangú lengyel vonatkürt is ébresztgetett. Egy argentin nő csapódik hozzánk. Egyedül jött, kedves, tud angolul. Egyikünk sem biztos

  • Izsó Zita:
    Átjáró

    Nem szerettem azt a várost. Állandó mozgásban volt benne minden, a tenger felszíne pedig szélcsendben is úgy változott, mint egy élénken gesztikuláló ember arca. Az itteniek hamar észrevették, hogy nem értem a nyelvüket, viszont egyáltalán nem zavartatták magukat, tovább

  • Szénási Miklós:
    Amire nincs magyarázat a Völgyben

    Alig néhány nap alatt már a negyedik durva, cserbenhagyásos baleset történt ezen az alig két-háromszáz méteres szakaszon. A Völgyben, a Jégcsarnok utáni második letérő folytatásában, a szervizúton. Az talán szerencsétlen véletlen, hogy szemtanúk nem voltak, csak áldozatok. Akik közül

  • Bódi Katalin:
    Tatjána nem fázik

    Az önsajnálaton kívül kevés taktikám van a tél elviselésére, az egyik, talán nem túl bölcs módszerem az irodalmi szövegekben való keresgélés a tél nyomait kutatva. Az Anyeginben a tél nyilván hideg, de a szavak és a szívek mindig hidegebbek,

  • Marno János:
    Levélesszé Tőzsér Jánosnak

    Első (ÉS-beli) reagálásom óta kiújult a már-már kórosnak mondható J. A.-megszállottságom, ezt tehát most Önnek köszönhetem, így azt is, hogy végre az Eszmélet is bekerült a nem csekély számú kedvencem közé. 

  • Lapis József:
    Egy egyszeri tanársegéd naplója

    A történet minden helyszíne és szereplője, az elbeszélőt is beleértve, az írói fantáziaműködés szüleménye. Bármely hasonlóság valamely élő vagy elhunyt személlyel, netán helyszínnel, kizárólag a fatális véletlennek tulajdonítható.

  • Szénási Miklós:
    Maximum harminc méter

    Érkezik a leves. A pincér kérdezi, kié lesz a borsó, kié a gulyás. Pont fordítva, mint ahogy emlékezett rá. Dél van, enni kellene valamit. Úgy beszéltük meg, hogy a Piac utcán találkozunk. Több hely közül kettőt szúrtunk ki, bármelyik

  • Bódi Katalin:
    A diskurzus rendetlensége

    Ha nem is a brit tudósok, de osztrák kollégáik a minap egy olyan kutatás eredményét hozták nyilvánosságra, ami igencsak az elevenembe vágott (hogy már rögtön az elején színre vigyem a testet – egyelőre a nyelv képisége által): a császármetszések

  • Szirák Péter:
    Hó-notesz

    Apám két dologgal tudta kiváltani belőlem a régiek iránti bősz irigységet: a futballal és a hóval. Fiatalkorára esett az Aranycsapat diadalsorozata, majd végigkövethette a magyar labdarúgás lejtmenetét, s a zsenik felől nézve erős kétségei voltak az én hetvenes évekbeli

  • Bódi Katalin:
    Bovaryné én vagyok

    (A címben egy Flaubert-idézet található.) A 19. századra vonatkozó tudásom meghatározó része természetesen a regényekből származik, ahogyan Emma Bovaryé is, mondjuk az, hogy én a következő században születtem, kifejezetten kedvez életben maradásomnak. Emma képzeletét a képek

KULTprogramok

<< 2017. jún. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum