KULTer.hu - tárca
13491
archive,paged,category,category-tarca,category-13491,paged-8,category-paged-8,ajax_updown_fade,page_not_loaded

tárca

  • Bódi Katalin:
    A szublimáció lehetőségéről

    Ferenczy István, a magyar nemzeti kultúra kanonikus szobrának, a Pásztorlánykának az alkotója 1856-ban halt meg Rimaszombatban, az életrajzok által jellegzetesen dramatizált magányban és csalódottságban. Végrendeletében temetéséről is ír, azt kéri, hogy koporsójára Eurüdiké haláláról készített szobrát helyezzék – ez

  • Szirák Péter:
    Míg le nem mentem a térképről

    Hat-hét évesen nővérem iskolai atlasza volt a kedvenc olvasmányom. A jelmagyarázaton és a domborzaton gyorsan átlapoztam, hogy a közigazgatási térképen a vasútvonalakat böngészhessem. Imádtam vonatozni – a valóságban éppúgy, mint képzeletben. Rendszerint egy harminc kilométerre lévő kis bihari faluba

  • Juhász Tibor:
    Szégyenszám

    Órák óta várunk. Sokan már hajnalban az ajtó előtt toporogtak, egymás után szívták a cigarettákat, csecsemőiket próbálták csitítgatni, nekidöntötték homlokukat a fotocellás ajtó üveglapjának, úgy aludtak, persze nem mélyen, hiszen résen kellett lenni, bármikor jöhetett valaki, aki ugyanúgy munkát

  • Lapis József:
    Egy egyszeri tanársegéd naplója

    A történet minden helyszíne és szereplője, az elbeszélőt is beleértve, az írói fantáziaműködés szüleménye. Bármely hasonlóság valamely élő vagy elhunyt személlyel, netán helyszínnel, kizárólag a fatális véletlennek tulajdonítható.

  • Szénási Miklós:
    Szindbád nagy utazása a reggeli buszon

    Szindbád mindig a parkon vágott keresztül, mert így látta, kik várnak a buszra. Névről nem ismerte őket, csak látásból. Volt a magas, tüsifrizurás asszony, aki általában középen szállt fel. A farmerdzsekis, mindig cigarettázó férfi, és az szőke nő, akiről

  • Bódi Katalin:
    Légy inkompatibilis!

    Nem kávéért ülök be reggel a kávézóba a vasútállomáson, hiszen már túl vagyok a hajnali lattén, de mivel közel egy órát kell várnom ezen a nem-helyen, esélyt adok végül egy cappuccinónak. Az üvegfal mellett van csak hely, a taxisortól

  • Juhász Tibor:
    Menedék

    A csatlakozásra váró emberek a hirtelen kitörő vihar elől kénytelenek ide menekülni, a Volánba, bár a betérők nagy része megveti ezt a helyet. Nem a kocsmai levegővel van bajuk, azt már régen megszokták. A sofőröket nem szeretik, akik most

  • Szirák Péter:
    Falu-notesz

    Városlakó vagyok és amolyan várospárti lennék: szenvedélyem a kis- és nagyvárosok „felfedezése”, bebarangolása. Szeretném magam a sétálás művészének tudni – Walter Benjamin és Márai Sándor szerény utódjaként. Párizsban feljönni a metróból, mondjuk az egyik montmartre-i megállónál, Bécsben körbevillamosozni a

  • Lapis József:
    Egy egyszeri tanársegéd naplója

    A történet minden helyszíne és szereplője, az elbeszélőt is beleértve, az írói fantáziaműködés szüleménye. Bármely hasonlóság valamely élő vagy elhunyt személlyel, netán helyszínnel, kizárólag a fatális véletlennek tulajdonítható. 2024. március 7., hétfő, 12 óra 17 perc Jó hír: az

  • Szénási Miklós:
    Ennyin nem múlhat semmi

    A három testőrt vetítették. Délelőtt. Arra nem emlékszem, pontosan hánytól, de úgy sejtem, alaposan körbejárhattam a tér és az idő problematikáját, miszerint ha felkelek, megtanulok és betolom az ebédet (anyám kelkáposztafőzeléket hagyott a hűtőben fasírttal), beérek-e még az első

KULTprogramok

<< 2018. dec. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum