KULTer.hu - tárca
13491
archive,paged,category,category-tarca,category-13491,paged-9,category-paged-9,ajax_updown_fade,page_not_loaded

tárca

  • Juhász Tibor:
    Szokáskönnyek

    Itt már csak szokásból könnyes az ember szeme, hiszen régóta nem lehet bent dohányozni. Ki kellene menni az ajtó elé vagy a vécébe, amit meg is tesznek egyszer-kétszer, de aztán nem fog jólesni senkinek, meg vinni kellene a poharat

  • Szénási Miklós:
    Bandi és a padavan

    Háromszor mondott fel és háromszor tért vissza Bandi. Negyedik nem lesz, mondta a főnöke. Bandi bólintott, kezet rá. Aznap este azért nagy ünneplést rendeztek a fiúkkal. A Szabó Ervin Könyvtárnak nevezett kocsmában kezdték. Ez jó hely, közel mindenhez. Bandi

  • Bódi Katalin:
    A szublimáció lehetőségéről

    Ferenczy István, a magyar nemzeti kultúra kanonikus szobrának, a Pásztorlánykának az alkotója 1856-ban halt meg Rimaszombatban, az életrajzok által jellegzetesen dramatizált magányban és csalódottságban. Végrendeletében temetéséről is ír, azt kéri, hogy koporsójára Eurüdiké haláláról készített szobrát helyezzék – ez

  • Szirák Péter:
    Míg le nem mentem a térképről

    Hat-hét évesen nővérem iskolai atlasza volt a kedvenc olvasmányom. A jelmagyarázaton és a domborzaton gyorsan átlapoztam, hogy a közigazgatási térképen a vasútvonalakat böngészhessem. Imádtam vonatozni – a valóságban éppúgy, mint képzeletben. Rendszerint egy harminc kilométerre lévő kis bihari faluba

  • Juhász Tibor:
    Szégyenszám

    Órák óta várunk. Sokan már hajnalban az ajtó előtt toporogtak, egymás után szívták a cigarettákat, csecsemőiket próbálták csitítgatni, nekidöntötték homlokukat a fotocellás ajtó üveglapjának, úgy aludtak, persze nem mélyen, hiszen résen kellett lenni, bármikor jöhetett valaki, aki ugyanúgy munkát

  • Lapis József:
    Egy egyszeri tanársegéd naplója

    A történet minden helyszíne és szereplője, az elbeszélőt is beleértve, az írói fantáziaműködés szüleménye. Bármely hasonlóság valamely élő vagy elhunyt személlyel, netán helyszínnel, kizárólag a fatális véletlennek tulajdonítható.

  • Szénási Miklós:
    Szindbád nagy utazása a reggeli buszon

    Szindbád mindig a parkon vágott keresztül, mert így látta, kik várnak a buszra. Névről nem ismerte őket, csak látásból. Volt a magas, tüsifrizurás asszony, aki általában középen szállt fel. A farmerdzsekis, mindig cigarettázó férfi, és az szőke nő, akiről

  • Bódi Katalin:
    Légy inkompatibilis!

    Nem kávéért ülök be reggel a kávézóba a vasútállomáson, hiszen már túl vagyok a hajnali lattén, de mivel közel egy órát kell várnom ezen a nem-helyen, esélyt adok végül egy cappuccinónak. Az üvegfal mellett van csak hely, a taxisortól

  • Juhász Tibor:
    Menedék

    A csatlakozásra váró emberek a hirtelen kitörő vihar elől kénytelenek ide menekülni, a Volánba, bár a betérők nagy része megveti ezt a helyet. Nem a kocsmai levegővel van bajuk, azt már régen megszokták. A sofőröket nem szeretik, akik most

  • Szirák Péter:
    Falu-notesz

    Városlakó vagyok és amolyan várospárti lennék: szenvedélyem a kis- és nagyvárosok „felfedezése”, bebarangolása. Szeretném magam a sétálás művészének tudni – Walter Benjamin és Márai Sándor szerény utódjaként. Párizsban feljönni a metróból, mondjuk az egyik montmartre-i megállónál, Bécsben körbevillamosozni a

KULTprogramok

<< 2019. Sze. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 31 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum