KULTer.hu - vers
174
archive,category,category-vers,category-174,ajax_updown_fade,page_not_loaded

vers

  • Debreceni Boglárka:
    Debreceni Boglárka versei

    Zóna  Szellemvárosban látlak. Magas betonháztömb peremén ülsz, árván, mint egy kopár kis ág. Szemedre sötét függönyt húz a hold. Porszem vagyok, beleveszek zónádba. Nincsenek ajtók, nincsenek ablakok. Nincsenek csillagok. Csak a végtelen magánya. Amivel eggyé válsz. Veled. Kóbor lélek 

  • Lajtos Nóra:
    Lajtos Nóra versciklusa

    abúzus 1. megvetett ágyában érte a pecsétes éjszaka véroázis a lepedő közepén szétfeszíttetett combjai közé magokat szórt hegyes csőrével a felborzolt tollú erőszak még egy utolsót vonaglott a hajnal aztán melléje gurult mint egy álruhás könnycsepp a reggel 2.

  • Nagy Hajnal Csilla:
    Nagy Hajnal Csilla verse

    Szövettan  A könyvespolcaidról és a szeretőidről álmodtam, megérezted, egész nap kérdezgetted, mégis mit csináltál, de álmomban megkértél, erre majd ne válaszoljak. Pár éjszakával később pedig egy gombbal teli boltban jártam, minden nagyon, talán túl szép is volt, kerestem a

  • Seres Lili Hanna:
    Seres Lili Hanna versei

    Négyszín  A túlélők városában elegánsan, óvatosan, magáról meg sosem feledkezve lépked a lány. A négyszínűre festett betonamőbák között gőzölögnek a rések. Az a lány nem én vagyok. Lépteimet a színes kockákon bumfordinak mondanák azok, akik kimaradtak a túlélésből. Két

  • Tóth Réka Ágnes:
    Tóth Réka Ágnes verse

    Igyekezz  az ég nincs bezárt mint orrod előtt a bolt este csak állsz a járdán és vársz mi jönne még mi jöhetne dudálnak rád ha lelépsz a zebrára a csíkok szépen csendben elvezetnek az éjszakába pipacsok a bőröm alatt

  • Kántor Zsolt:
    Kántor Zsolt versei

    Emléke a nincs  A part bársony árnyai között, a vízililiom bolyhaiba gabalyodva, hamvas csészeleveleken szövögette hálóját az est. Majd a vízben álldogáló fűzfa gallyairól lehullott egy harmatcsepp. S akkor hirtelen kinyílt előtte, mint egy harmatos, élettel megtelt száj, az

  • Lukács Flóra:
    Lukács Flóra versei

    Reflektor  Félelem fogta el, ahogy megváltozott arcát nézte a tükörben. Próbált emlékezni. Zajos és agresszív volt a magánya. Torkában kések nőttek, szétvagdosták feltörő hangjait. Vörös fenyőerdőnek láttam, amiben minden irányba el kell tévedni. A fák gyűrűjéből nincs kiút. Úgy

  • Néveri Cintia:
    Néveri Cintia versei

    Halálfélelem  1  földszagú feketeségben égszín cseppek arcüregemben a félelem eltűnik egy galamb átsüt a napfény a zsírpapíron gyereksírás fehér szárny éle üt 2  hajnalban rügyet fakasztott a félelem arca teáscsésze fehér dülöngél gyermekek támogatják szüleiket várják a kocsmák előtt

  • Rutai Lili:
    Rutai Lili verse

    Erdő  Beköltözöl az erdőbe. Nedves a fa, nem zavar. Egyesével szárítod az ágakat, a leveleket papírba tekered, és minden bokor fölé ernyőt tartasz, amikor zuhog. Mire minden megszárad, te megépíted máglyád, meggyújtod, elsétálsz, messziről nézed, hogyan ég a táj.

  • Székely Szabolcs:
    Székely Szabolcs versei

    4.  Két állat egy túl szűk kifutóban, betonra szórt szalmán, hálóval fedett, udvarnyi térben, koszos itató mellett, fel és alá, néha közelebb a sánchoz, aztán inkább csak az árnyékba: vissza. Jól teljesítünk a nyilvános etetésen. Máskor apró köveket kapargatunk,

KULTprogramok

<< 2019. ápr. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 1 2 3 4 5

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum