KULTer.hu - vers
174
archive,paged,category,category-vers,category-174,paged-2,category-paged-2,ajax_updown_fade,page_not_loaded

vers

  • Horváth Benji:
    Horváth Benji verse

    elégia 12:21 én már teljesen vagy félig sem azt akarom uram hogy legyek ennek a világnak azt akarom ásó kapa nagyharang dehogy azt akarom hogy megbocsáss és elfelejts 12-12-21 akkor rájöttem csak tükröződött valami a szemközti ablakokon ne bocsáss

  • Kulcsár Árpád:
    Kulcsár Árpád verse

    molylepkék a burában költözni mész a régi házba eszedbe jutnak gyerekkorod útjai a hangyák sora ahogyan a szövetet hordják a kitin alól kellene egy üres páncél ide az előtérbe mondod a nőnek aki nem jött lakni veled letörölnéd cipődről

  • Rékai Anett:
    Rékai Anett versei

    Zöldövezet Egy idő után már nem tudtam, ki vagy te, s hogy ki vagyok én, hogy ez a kettő mit is jelent, hol a különbség, az azonosság, mint a mesében, amiben egymás mellé pöttyen a kék meg a sárga

  • Poór István:
    Poór István versei

    magánzárka ilyen hajnalokon ami emberből van álla alá húzza térdeit odakinn mindent benőnek a tövisek szögesdrót futja át a láthatárt a gondolatok megtanulnak a zajokkal együtt elhalni számtalanszor számtalan arckép egymásra illesztésével egy karakter nélküli arc keletkezik tűnődik hogy

  • Bereti Gábor:
    Bereti Gábor versei

    Találkoztál-e sebekkel Ahová apánk járt, most üres a part. Ahol utolszor horgásztatok, egy kő, egy rozsdás konzervdoboz, egy régi újság maradt. Valahol itt dobog a táj szíve. Hallod a hangját. A tó szenved. A kacsáit is kiirtották. Már mindenki

  • Imre Ábris:
    Imre Ábris versei

    Hazaérsz Épp arra gondolok, hányszor mesélném még el neked, hogy amikor Visszaemlékszel valamire, akkor valójában az agy csak az előző Emlékezést keresi vissza és nem magát az emléket. Vagyis, Ez nem más, mint pár üveg kifolyt tinta egy stósz

  • Fellinger Károly:
    Fellinger Károly versei

    Nút Őseim önfejű parasztok, öntelt halászok, büszke cselédek, elégedett útkaparók voltak, de akadt köztük szőrmével foglalatoskodó bőrös, tollas vagy éppen önmagával kereskedő, akinek nem kellett a jövőbe látnia, anélkül is elvakította szemét a nap, hogy a sötétségben végül magára

  • Nyirán Ferenc:
    Nyirán Ferenc versei

    az örök visszatérés aesz-nak amikor költői képet keres az ember, de mindhiába, és csupán toposzok tolulnak elé, hogy egy árnyékot véltem átsuhanni arcodon és más közhelyek, pedig rád ennél jellemzőbb nemigen ötlik most fel előttem, jó, talán némi mosolyféle,

  • Szilágyi Franciska:
    Szilágyi Franciska verse

    Mennyi a túl sok Amikor 17 voltam, elmentem Dabason a Motelba. Találkoztam egy 35 körüli férfival, aki azt mondta, mire 30 leszek, több, mint 30 férfival fogok csókolózni. Az arcába nevettem. Azt mondtam, ez lehetetlen, azt mondtam, hogy én

  • Ijjas Tamás:
    Ijjas Tamás versei

    Az összetartozásról Születésnapomra fújtad a lufikat. Becsomagoltad azokat a perceinket, melyekben a fülem a szuszogásoddal van tele. Mennyi teret igényel magának negyednapnyi munkád, 38 lufi, 109 hosszú kilégzés, valamivel több, mint 6 négyzetméter. Voltak holtpontok, amikor folyadékot követelt a

KULTprogramok

<< 2017. máj. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum