KULTer.hu - vers
174
archive,paged,category,category-vers,category-174,paged-2,category-paged-2,ajax_updown_fade,page_not_loaded

vers

  • Lukács Flóra:
    Lukács Flóra versei

    valóság helyett úgy ismerkedtünk hogy hajnaltól reggelig pornót néztünk és ezeket küldözgettük egymásnak szavak nélkül közelítő vadak a vadasparkban kerestem a leopárdot felém ugrott farkasszemet néztünk olyan volt mintha a te szemed lenne olyan mint amikor valaki saját magát

  • Markó Luca:
    Markó Luca versei

    szeizmológia távoli alfahang szűrődik át felbugyog megrezgeti a szobát a falra akasztott aktcsoportokat hajnalra koncentrikus párnanyomok mellkasunkon a Nazca-fennsík kimetszett darabjai puha és csomós a föld mint a főzelék egy geológus mintát vesz belőlünk mire felszívódik felkönyöklök ha ikrek

  • Fodor Balázs:
    Fodor Balázs verse

    Madarak helye A lelőtt madár helyén átlátszó üresség tátong. Kiöntöd gipszből. Lezuhan az is, meglátod, megreped, széttörik. Nem mintha lenne bármi önállóság a zuhanásban. Még a halál sem a sajátja. Benned zajlik. A törmelék gyűlik, felhalmozódik, eltelít. Szűk a

  • Imre Eszter:
    Imre Eszter versei

    Tort ültem az Istennel egy 185×85-ös ebédlőasztalnál. Fáradtan és éhesen, a temetés kínjaitól elgyötörten szótlanul készítettük elő a halott tiszteletére tartandó ebédet. Előtte megmostuk az arcunkat, és kivájtuk körmeink alól az ásás során odatapadt földet. Elővettük a porcelán étkészletet,

  • Virágh Szabolcs:
    Virágh Szabolcs versei

    Hajszál Holnap már ne is köszönj. Ha szembejössz, kettőnknek épp elég a hely, torpanásnyi csönd, kitelik velünk a tér. Íratlan egyezség: elfelejted az ügyetlen matatást a csikló körül, a vékony, tétova ujjakat, én meg az igyekvő rángatást, a harcot

  • Horváth Benji:
    Horváth Benji verse

    elégia 12:21 én már teljesen vagy félig sem azt akarom uram hogy legyek ennek a világnak azt akarom ásó kapa nagyharang dehogy azt akarom hogy megbocsáss és elfelejts 12-12-21 akkor rájöttem csak tükröződött valami a szemközti ablakokon ne bocsáss

  • Kulcsár Árpád:
    Kulcsár Árpád verse

    molylepkék a burában költözni mész a régi házba eszedbe jutnak gyerekkorod útjai a hangyák sora ahogyan a szövetet hordják a kitin alól kellene egy üres páncél ide az előtérbe mondod a nőnek aki nem jött lakni veled letörölnéd cipődről

  • Rékai Anett:
    Rékai Anett versei

    Zöldövezet Egy idő után már nem tudtam, ki vagy te, s hogy ki vagyok én, hogy ez a kettő mit is jelent, hol a különbség, az azonosság, mint a mesében, amiben egymás mellé pöttyen a kék meg a sárga

  • Poór István:
    Poór István versei

    magánzárka ilyen hajnalokon ami emberből van álla alá húzza térdeit odakinn mindent benőnek a tövisek szögesdrót futja át a láthatárt a gondolatok megtanulnak a zajokkal együtt elhalni számtalanszor számtalan arckép egymásra illesztésével egy karakter nélküli arc keletkezik tűnődik hogy

  • Bereti Gábor:
    Bereti Gábor versei

    Találkoztál-e sebekkel Ahová apánk járt, most üres a part. Ahol utolszor horgásztatok, egy kő, egy rozsdás konzervdoboz, egy régi újság maradt. Valahol itt dobog a táj szíve. Hallod a hangját. A tó szenved. A kacsáit is kiirtották. Már mindenki

KULTprogramok

<< 2017. Júl. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum