KULTer.hu - vers
174
archive,paged,category,category-vers,category-174,paged-3,category-paged-3,ajax_updown_fade,page_not_loaded

vers

  • Ábrahám Erika:
    Ábrahám Erika versei

    alapjárat a busz mint egy óriás vibrátor minden lámpánál üresben rezeg szemben a nő jó tízessel öregebb egy férfi blazírt pofával tarkóm gödre fogamban a tömés bajuszkaszálamon a páracsepp combom gerincem íve a mozdulatlan néni a város rezeg rezeg

  • Juhász Róbert:
    Juhász Róbert versei

    Félúton  A víz és a zsiradék szerelme ez. Nylonzacskó a folyó sodrában, egy felszín alatti ágra lapulva. Van más választása? Öleli, míg a vízállás megkönyörül rajta. Nem végtelen kiterjedésű, s ha valamelyik széléhez kicsit is közelebb akad el, tovább

  • Lanczkor Gábor:
    Lanczkor Gábor versciklusa

    Sarjerdő (részletek) „Kosztolányi Dezső/ 1885–1936/ Felesége: Ilona/ Fiuk: Ádám/ Bírjuk mi is, ha ők kibírják”  Kerepesi temető, Budapest  A szegény kisgyermek (egy kisfiú) áll a síron bronzból, mögötte kővel földarabolt sziluett, mint egy angyal, kinek nyaka és válla a sír

  • Palotás Zsuzsi:
    Palotás Zsuzsi versei

    Tágulófélben  Nagy terekben alkotni olyan, mint kirúgni az univerzum oldalát. Felmelegszenek a falak, kitapintható az üveg alakja, az árnyék hidege. Eljátszom a gondolattal, ha a Duna befolyna a fénnyel együtt, levegőt venne-e helyettem a közös álmunk egy kitörni készülő

  • Ábrahám Erika:
    Ábrahám Erika versei

    elenged  egyszer csak elengeded a bántást hétfőn délelőtt az ilyen és ilyen számú járművön ülve ahová úgy szálltál fel hogy ne kerüld el mégsem a találkozást ott ült elől duzzoghatnál békén a hátsó ülésen de már köszönsz valaki szól

  • Bányai Tibor Márk:
    Bányai Tibor Márk versei

    Azzal fogadnak  Kisebbik fiam születése óta anyósom sokat viszi a nagyot sétálni. Tanítja ajtón kopogni vezényszóra, meg hogy nem szabad. Amikor hazaérek, felkérdezi a másfél évest. Mit mond a kutya. És a gyerek ugatni kezd, mint a vizslák a

  • Eszenyi Fanni:
    Eszenyi Fanni versei

    Cserépkályha  Hogy megtisztítsuk a tüdőm, egy sóbányába költözünk anyámmal. Egész nap ribizlis kávét szürcsölünk, ahogy önt, megremeg a keze. Ilyenkor a cserépkályhára gondolok, ami a nagymama szobájában állt évtizedekig, meg a férfiakra, akikről egy titkos naplóban olvastam, amit a

  • Kazsimér Soma:
    Kazsimér Soma versei

    Csak térdig benne  és neked tényleg nem volt még soha kérdezte a köveken egyensúlyozva térdig a folyóban nem eddig még nem nem hazudok mondani akart még valamit vagy kinevetni már nyitotta a száját de hirtelen elfordult kérlek ne nézz

  • Szauer Lilla:
    Szauer Lilla versei

    Hogy meggyűrődtél  Halvány és pontatlan a délelőtt. A kihűlt kávékat csészéstül dobod a szemétbe. Kásásan beszélsz, a mondatok napokkal előre sorakoznak szádban. * Mintha valamire várnál. Csupasz valód tehetetlenül áll a kövön. Hozzányúlok, nem működik. Érintkezési hiba a testen.

  • Majláth Ákos:
    Majláth Ákos versei

    Legó  Egy műanyag feszületet vonszolsz a konyha közepéig. Fejedre pitypangból font koszorút rakok. A tőled kapott játékkalapáccsal csuklódba ütöm minden bűnöm, amik úgy fúródnak beléd, mint gyanútlan talpba a széthagyott legódarabok. Hangosan, könnyek nélkül sírsz. Azt mondod, szomjas vagy.

KULTprogramok

<< 2019. dec. >>
hkscpsv
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum