KULTer.hu - vers
174
archive,paged,category,category-vers,category-174,paged-3,category-paged-3,ajax_updown_fade,page_not_loaded

vers

  • Vajsenbek Péter:
    Vajsenbek Péter verse

    Immigrant story  „Ne, ne hidd el hazugságaikat, légy fiatal, elmebeteg, és szenvedni fognak.” (Cosmin Perța) Ne tanulj a régiektől és az újaktól se. Minden a tiéd, amit akarsz, amit látsz, amit meg tudsz venni. Politizálj felszínesen és hangosan, mondd,

  • Kiss Judit Ágnes:
    Kiss Judit Ágnes verse

    A diktátor  1. Nem lehet leváltani. Haláláig semmi nem mozdul. Pusztulásáig pusztulunk. (A diktátorok soká élnek. Utánuk az özönvíz. Hosszú idő, míg a nyomukat is elmossa.) Fejére teszi a koronát, és füves legelőkre terelgeti nyáját az emberi jogok rögös

  • Pauljucsák Péter:
    Pauljucsák Péter versei

    Napfogyatkozás  Amíg átvonszolunk a tyúkszaros poron, kinőnek testedből a hátsó udvar árnyai. Hetekkel később halsz meg, merev leszel, mint a Nap, a hatalmas ágyon apró, feltekert gombolyag. Te is vonszolsz, évtizednyi terveket a mélybe. Azóta csend van, az ernyedt

  • Repkő Ágnes:
    Repkő Ágnes versei

    Házavatás I. Megírtunk már mindent. A mókuskerékbe dobott morzsát egyenes törzzsel, nyújtott lábakkal követem, energiát termelek, váltóáramot, hőenergiát. +20 joule. Fűti a lakásom: legalább négyszobás, üres, ferde falak, lábak alatt láp, emlékezet testekből kirakva. Mi nem felejtünk, majd ők

  • Dóczy Bianka Anna:
    Dóczy Bianka Anna versei

    Napfényes bálterem nem vigasztal*  Kint hagytad a tejet. A pöttyös bögrében összesűrűsödik a nap, lassan belefulladnak a muslincák. Mindig melegen kell felöltözni, ezt mondtad. Elképzelem, ahogyan a kertben tologatod a babakocsit. Negyven fokban sírok és szomjan halok, úgyhogy bekensz

  • Tálos Barbara:
    Tálos Barbara versei

    Tovább  I. anyám törődést terít szimmetrikus almaszeletek testében féregmeleg mozdul belőlem kikönyököl az unalom ez a mag a tovább nem interpretálható és el nem mozdítható elem a ráncok melyek ekkor kezdenek el mélyülni mostanra megszokták az arcom II. este

  • Lukács Flóra:
    Lukács Flóra versei

    Borostyán  Odakint sötét lesz. Mire újra a felszínre érünk, részegek leszünk, megcsap a józanító, hűvös szél. Hazamenni nem tudunk, amíg nem verik vissza az olajos tócsák, a benzinfoltok millió színben a fényt. Örökké tartanak ezek a séták. Az emberek

  • Horváth Adél:
    Horváth Adél versei

    Pubertás  sokan járnak errefelé mikor a hormonok épp ideiglenes lámpákat pakolnak ki zebrákat festenek fel locsolják a fűre öntött betont megnyitják a felüljárót két oldalról kezdik el rakni középen nem ér össze zsákutca a négysávos nincs kijárat a körforgalomból

  • Borbíró Bíborka:
    Borbíró Bíborka versei

    a magyar korhadtakról  belefásult az életbe fonnyadnak a napjai még megemeli koronáját rendezi évgyűrűit aztán csomagol kivágja magát indulás előtt eldobja gyümölcseit elgurulnak csak egy nyugati tisztást keres hát beleássa magát a földbe és egy nyárba telik hogy rájöjjön

  • Csala Károly:
    Csala Károly versei

    Körzet  Fölfelé néz, egymásba futnak a vonalak, középen állunk. „Szerinted ez hol végződik?” – kérdezi, aztán leszakít egy almát, hirtelen öröm fut végig az arcán. Megnyugtatóbb ilyenkor a felfüggesztett figyelem, kedvező esetben rájövök, hogyan érdemes azután, kitéve a fénynek

KULTprogramok

<< 2020. jún. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 1 2 3 4 5

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum