KULTer.hu - vers
174
archive,paged,category,category-vers,category-174,paged-3,category-paged-3,ajax_updown_fade,page_not_loaded

vers

  • Biró Krisztián:
    Biró Krisztián verse

    A nővérke búcsúja Mennyit nevettem azon, ahogy írni szoktál. Néha úgy képzeltem, hogy cementből vannak a kezeid. Addig ismételsz egy mondatot, amíg meg nem kötnek a szavak benne, és csak arra jöhet a következő. Miközben alszol, mindezt fordítva csinálod.

  • Jassó Judit:
    Jassó Judit verse

    Scrabble Susogós s-eid szikráztak. A csönd Gyufásdoboza közöttünk feküdt, provokálva nézted, Körmödet végighúztad az oldalán, nem gyulladt Meg, akkor jöttek az s-ek. Lobbanás, lassú, de kitartó égés a konyha üvegburája alatt, Fogyatkozó oxigénforrásod volt hallgatásom. Lemez szólt recsegve-ropogva a

  • G. István László:
    G. István László verse

    Túl lassan mondott ima Ágak a téli fényben, vastüdőben lélegző hegyek, a fagyott eső súlya mint egy túl lassan elmondott ima, megüli a mellkast, rákövül kérés, alázat, kegyelem – a kárhozat pont ilyen, nem érdemelt üdvösség, kéregtest a hegyeken.

  • Posta Marianna:
    Posta Marianna versei

    Hipnózis Órák óta ülsz a kádban, testeddel együtt hűlt le a víz. A szappanhab ködszerűen szétterült, ellepte a hajlatokat. Halakat rajzolsz bele. Kéken és fehéren úsznak körülötted, mint gyöngyök a gyorsan hajtott biciklikerék küllőin, hipnózisnál színesen forgó spirál. Egy

  • Csete Soma:
    Csete Soma versei

    párbeszéd a téren inkább elnézem, hogyan fordul körbe az üres hamutálca körül a zajos délelőtt, vagy hogy a munkások a templomtorony magasában mintha nem is a kopott boltozat megtört ívét, hanem a hátuk mögött feszülő napkorongot ácsolnák, fércelnék. az

  • Kiss Lóránt:
    Kiss Lóránt versei

    A kiméra negyedik feje A pusztulás három pontja: lefekteti a sík keresztjét, irányok metszetét, amire felfeszül a sík lakója, esélytelenül a megfordulásra vagy arra, hogy önmagára nézzen. Csak a három pontot látja, és ez a három börtönzi be, nem

  • Milbacher Dániel:
    Milbacher Dániel versei

    Vasárnap A téli reggel megannyi apró utcamoccanás. Felszállni kéne végre és nem elaludni ma is. Gyakran alszik el, egyedül robog. Mindig a végén ébred, ismerik már. Nem kérdez soha se semmit, csak felkel és köszönés nélkül leszáll. Összvonalassá dagadó

  • Ábrahám Erika:
    Ábrahám Erika verse

    boldogtalanság-járat föld alól jövök arcomon kétoldalt végigfolyt a könny a gégemetszés helyén nő egy patakká blúzomra csöppen szobor beforrt szemekkel az oktogonnál elfojtom a klinikáknál kibuggyan a határ útig felszárad ülünk a boldogtalanság-járaton a kopasz tejjel öblíti le a

  • László Liza:
    László Liza versei

    (nappal) hát ismét itt vagy. egyedül. a színes falak lassan nyúlnak feléd, nem sietnek. lábaid hideg mozaikok, az ujjaid meg rések, amiken átszivárog a kötőanyag. azt mondják, a falak önmagukba fogadják a képet, legyen az fű, fa vagy jézus.

  • D. Nagy Bence:
    D. Nagy Bence versei

    hosszú hajú lányok nézem őket a vonatablakból. mindegyik mellé odaképzelem magam. nem válogatnék, mindet egyformán szeretném. a lányok ezt nem sejtik, tovább mennek, és a következő kocsira szállnak fel. mindig a következőre szállnak, gondolom, és leülnek valaki mellé, és

KULTprogramok

<< 2017. máj. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum