A lengyel filmművészet csúcskorszaka az államszocializmus évtizedeire tehető, ekkor születtek a világhírű Andrzej Wajda (Hamu és gyémánt), Roman Polanski (Kés a vízben), Agnieszka Holland (Vidéki színészek) vagy Krzysztof Kieslowski (Az amatőr) nemzetközi szinten is meghatározó művei. A lengyel filmiskolának

A gonosz gyermek toposza már régóta egyike a horrorfilmek legkedveltebb témáinak. Általában hálás topiknak is bizonyul, mert rengeteg terepet biztosít a pszichológiai értelmezéseknek: legyen szó akár a gyermek gonoszságának eredetét érintő kutakodásról, az anya és apa közti kapcsolat megváltozásáról,

Az amerikai filmgyártás egyik legnagyobb nehézsége manapság, hogy nem tud megújulni – tartja legalábbis az általános közvélemény. Nem találnak új témát, megközelítést vagy átadni kívánt üzenetet – a régieket pedig avítt módon, untig ismételve próbálják lenyomni a torkunkon. Aztán

Yorgos Lanthimos legújabb rendezése jónéhány elemet felvonultat a görög auteur szokásosan abszurd kelléktárából, A kedvenc mégis eddigi leginkább közönségbarát filmjének bizonyul.

Hálás feladat a drogfüggőségről, a drogmámorról filmet készíteni, hiszen az adott alkotó szabadjára engedheti kreativitását, és elborultabbnál elborultabb víziókat ábrázolhat a legkülönbözőbb speciális effektusok segítségével. A belga rendező, Felix Van Groeningen azonban nem engedett a kísértésnek, David Sheff és

Napfényes, tavasziasan enyhe idő fogadott a német fővárosban a Berlinale utolsó napjain. Időm nagy részét persze a szinte mindig telt házas mozitermekben töltöttem, ám idén sem láttam igazán emlékezetes filmet. Hozzáteszem, Dieter Kosslick fesztiváligazgató búcsúévének felhozatala nem volt igazán erős:

Mostanság két, sztárokat felvonultató amerikai film is reflektorfénybe került, mert a főszereplőiket alakító híres színészeket a maszkmesterek a felismerhetetlenségig eltorzították. Az egyik a Christian Bale újabb nagy transzformációját dicsérő szatíra, az Alelnök, mely az Oscar-díjra is esélyes. A másik

Az amerikai függetlenfilmgyártás sötét lova öntörvényű, sokfelé burjánzó stílusgyakorlat, mely pszichológiai és színházelméleti kérdéseket egyaránt érint.

M. Night Shyamalan egy viszonylag hosszú ideig tartó mélyrepülés után tért vissza ahhoz a meghökkentő, csattanós fordulatra építő thriller formulához, amit a Hatodik érzékben járatott tökélyre. A 2017-es Széttörve már a sikerei csúcsán lévő rendező munkásságát idézte, és egy

Habár Sylvester Stallone mindent megtesz azért, hogy legyőzze az időt, lassan ő is kiöregszik két ikonikus szerepéből (Rambo, Rocky). Jóllehet, Sly Rocky örökségét már biztonságban tudhatja, hiszen az akciósztár a fiatal Ryan Coogler segítségével sikeresen felfrissítette a jámbor bokszoló