Múlt, jelen, jövő egybeforr, megidéződnek mesék és nagyra becsült elődök. Egyik pillanatban a természet közelségét érezzük bőrünkön, aztán a magyar mondák világa ragad el. Egyszerre kapunk hús-vér és transzcendens létbizonyosságot. Gondolatok születnek vallásról, elmúlt idők megragadó pillanatairól, ablak nyílik

Eltelt már pár nap, mióta láttam a REÖK Palota Lennon-kiállítását. Hagytam, hogy leülepedjen az első benyomás hatása. Ami megmaradt: néhány oldalnyi jegyzet és a hiányérzet, hogy valami még mindig a levegőben lóg. Talán épp egy Péniszmadár?

A meztelenség az, amit valamennyien birtoklunk, színrevitelére azonban mégis vegyes érzésekkel tekintünk. Ábrázolása mindig kicsit a hangosfilmek megjelenésére emlékeztet, mivel csak a hangosfilm adhatott mélyebb jelentéstartalmat a csendnek. Az Antal–Lusztig-gyűjtemény akt szekciójából a debreceni Modemben állítottak ki válogatást.

Ez év októberében egy, a nőiség paradigmáit felvonultató tárlat nyitotta meg kapuit a debreceni Modemben. A Modern Kortárs Művészeti Központ tematikusan válogatott feminista képzőművészeti érzeteket keltő kiállítótérben mutatja meg nekünk Drozdik Orshi másik Vénuszát.

Robert Capa, Amerigo Tot, Martin Munkácsi és Yona Friedman után a Ludwig Múzeum egy újabb magyar származású, ám életművét külföldön kibontakoztató alkotónak, Rita Ackermannak ad lehetőséget a hazai közönség előtt való bemutatkozásra.

Amikor kilépek a múzeumból, hideg van, a színek viszont bent maradnak. Van valami zavaróan szuggesztív Csontváry festészetében. Csupán másfél órát töltöttem az ideiglenesen berendezett Csontváry-világban, ez mégis elég volt ahhoz, hogy magával rántson az emberfeletti küzdelem, melyet a festő

Oskar Čepan-díjasnak lenni jó. Szlovákia talán legrangosabb képzőművészeti kitüntetése többé-kevésbé a magyar Derkovits-ösztöndíjjal rokonítható. Évről évre olyan, Szlovákia területén élők és alkotók pályázhatnak rá, akiknek főiskolai papírjuk van róla, hogy művészek, ugyanakkor azt is igazolni tudják, hogy nem töltötték

A Ludwig Múzeum padlóján egy kopottas, fekete fényképalbum hevert árván. Egy letűnt kor farzsebéből eshetett ki. Visszajuttatni nem tudták gazdájához, így hát a benne lévő fényképeket zavarba ejtő pontossággal felfestették a hatalmas fehér falakra, hogy mi, a későbbi kor

Itt a nyár, a jó idő. Mi sem természetesebb hát, mint ellátogatni hazánk temérdek fürdőjének valamelyikébe. Szerencsénkre június 16-án alternatív lehetőség nyílt a fürdőélet hangulatával átszőtt hűsölésre: a rekkenő hőség elől akár a MODEM klimatizált kiállítótermébe is menekülhetünk, hogy

A rotterdami Witte de With Múzeum The End of Money című nemzetközi csoportos kiállítása kortárs képzőművészek munkáin keresztül mutatja be korunk emberének anyagiakhoz, időhöz és értékekhez fűződő viszonyát.