Mi a közös a kerékpárral generált fényben és Susan Sontag szellemében? A Collegium Hungaricum Berlin látogatóinak ez egyértelmű: a 2015 májusában indult Montag Modus programsorozat. Az idén kéthavonta folytatódó rendezvényen Krasznahorkai Kata és Szirmay-Kalos Léna gondozásában a jelenlétalapú műfajok

Beatrice, vizezett sör, hosszú hajú fiúk és a mindent látó belügy – talán nem sokat mond egy mai fiatal számára, azonban a hatvanas években felnövekvő korosztály ezernyi történettel tudna előállni e szavak hallatán.

A miskolci Művészetek Háza kávézójában beszélgettem a Love című filmjét a CineFestre elkísérő francia direktorral. Sajnos nem sok időm jutott a kialvatlan, borostás Noét kérdésekkel elhalmozni, mert repülőgépe hamarosan indult vissza Párizsba. Az előző este még közönségtalálkozón is résztvevő

Nem kíván sokkolni, inkább csak rávilágítani arra, időnként mennyire képmutatóak az emberek. Gretchen Heinel fotográfiái és videói egyértelműen alkalmasak lehetnek a nyugalom megzavarására, ennek ellenére művészi értékük is megkérdőjelezhetetlen. 

Az Open Showroomban találkozok Jankával. Nem csak az interjú élménye vár rám, egy másik alkotónak köszönhetően egy menyasszonyi csipkeruhán végzett utolsó simításokba is beleláthatok. A beszélgetés során Jankában életvidám, lelkes lányt ismerek meg, márkája pedig hűen tükrözi lendületes személyiségét.

Kedveli a népzenét, a néptáncot, filmjeivel pedig folyamatosan új jelentéseket és rendhagyó ábrázolási módokat keres. Nagyra tartja Tarr Béla művészetét, és büszke tanítványára, Ducki Tomekre, aki az idei KAFF fődíját is hazavihette. Paul Bush, angol független filmessel beszélgettünk, aki

Az elmúlt évek, sőt évtizedek legnagyobb magyar fesztiválsikere lett Nemes Jeles László bemutatkozó nagyjátékfilmje, a Saul fia, a korábban rövidfilmeket készítő fiatal rendező-forgatókönyvíró pedig szinte egyik napról a másikra a szakma élvonalában találta magát.

Tóth Katával az otthonában találkozunk, ahol az első szembetűnő dolog a megszámlálhatatlannak tűnő, saját KlassDSign táska. Kata kedves, nyitott és szívesen beszél, öröm őt hallgatni.

Miszla-Art néven nyílt kulturális központ és alkotóház 2010-ben a Tolna megyei Miszlán. Az alkotóközpontban kezdetektől fogva nagyon aktív kulturális élet zajlik, és úgy tűnik, nem lankad a kezdeti lelkesedés. Zenei és képzőművészeti kurzusok sora valósult meg az elmúlt öt évben, idén

Szimon Ágnes Nórával az OPEN Showroomban találkozunk. Érkezésünkkor az asztalon az alkotáshoz szolgáló kellékek hevernek, rendet tesz, hogy elférjen a diktafon. Az interjú során szűkszavú, bájosan kacag, majd miközben megtekintjük a kínálatot, koszorúslányokat fogad, akik levendulaszínű ruhákat álmodtak meg