KULTer.hu - Az Ady-kultusz és kisajátítási kísérletei 1906–2018.
114060
event-template-default,single,single-event,postid-114060,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Az Ady-kultusz és kisajátítási kísérletei 1906–2018.

2019. Sze. 11. - 09:30

Budapest


Zenetudományi Intézet, Bartók terem, Táncsics Mihály u. 7.


Az Irodalomtudományi Intézet Modern Magyar Irodalmi Osztálya „Lennék valakié”. Az Ady-kultusz és kisajátítási kísérletei 1906–2018. címmel konferenciát rendez.

Ady Endre halálának centenáriuma voltaképpen a 20. század legnagyobb szabású irodalmi kultuszának centenáriuma – noha az Ady-kultusz már a költő életében jelentős (a 20. században páratlan) méreteket öltött. A halála óta eltelt évszázadban – túlzás nélkül, egészen napjainkig – kanonizációs és dekanonizációs kísérletek követték egymást. Bár Ady korai ismertségében minden bizonnyal szerelmi tematikájú versei játszották a legnagyobb szerepet, halála után szövegeinek újrahasznosításai túlnyomó részben politikai célzatúak voltak.

Az Ady-életmű legelterjedtebb oktatási és értelmezési közhelye, az ambivalencia természetesen Ady politikai költészetére és publicisztikájára nézve is érvényesíthető, noha itt korántsem tétovaságról, útvesztésről, hanem a modernizációs folyamatok és a nemzeti sajátosságok összeegyeztetésének kinyilvánított igényéről, és természetesen a feladat rendkívüli nehézségéről van szó. A puszta tény, hogy Ady közismert nyelvi karizmájának közegében egymással konfliktusban álló értékek jelennek meg, a legkülönfélébb, gyakran egymással szögesen ellentétes politikai álláspontok exponensei számára tette lehetővé, hogy az Ady-korpuszban önigazolást, tekintélyérvet, harci jelszót találjanak.

A textuális és történeti kontextusukból kiragadott szövegszilánkok segítségével – az Ady név tekintélyével megtámogatva – a legkülönfélébb politikai pragmatizmusokat ruházták fel a metafizikai determináltság aurájával. Ezáltal éppen egy olyan életmű lett a 20. (és 21.) századi heteronóm újrahasznosítások legkedveltebb tárgya, amelyben a maga idején az autonóm irodalmiság egyik bevezetőjét és úttörőjét köszöntötték – vagy éppen kárhoztatták.

Ennek az összetett történetnek a szemrevételezése azért is különösen időszerű, mert a magyarországi irodalmi kultuszkutatás az utóbbi évtizedekben – Dávidházi Péter kezdeményezése alapján, a modern irodalomtörténetben elsősorban Tverdota Györgynek és Veres Andrásnak köszönhetően – önálló, saját kérdésekkel és módszertannal rendelkező diszciplínává vált. A kétnapos konferencia ebbe a gondolkodásmódba illeszkedik, ezt kívánja célzottan tovább fejleszteni.

A konferencia programja az Irodalomtudományi Intézet honlapján érhető el.

A Facebook-esemény itt érhető el.





Térkép nem érhető el