KULTer.hu - Bácskai Júlia Pszichoszínháza
30280
event-template-default,single,single-event,postid-30280,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Bácskai Júlia Pszichoszínháza

2011. jan. 10. - 20:00

1067 Budapest


Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér, Eötvös utca 10.


Bácskai Juli pszichológus „szabadszóműves” alapító-ötletadó-író-rendező-szakértő-műsorvezető-menedzser-producer-kellékes-titkár-igazgató. A SZÍNÉSZ elég szabad ahhoz, hogy önálló alkotóként élje át a Pszichoszínház minden előadását, de elég ötletet kap ahhoz, hogy ne legyen bizonytalan. A NÉZŐ is megszólalhat. Minden előadás egyedi, egyszeri és megismételhetetlen. Színésznők: Balog Judit, Bíró Kriszta, Botos Éva, Börcsök Enikő, Cseke Katinka, Esztergályos Cecília, Für Anikó, Fodor Annamária, Györgyi Anna, Hegyi Barbara, Jordán Adél, Kakasy Dóra, Kecskés Karina, Kovács Patrícia, Lábán Kati, Lang Györgyi, Láng Annamária, Lázár Kati, Létay Dóra, Margitai Ági, Molnár Piroska, Nagy Mari, Nyakó Juli, Ónodi Eszter, Parti Nóra, Pálfi Kata, Pelsőczy Réka, Pogány Judit, Pokorny Lia, Sárosdi Lilla, Schell Judit, Szalay Kriszta, Szalontay Tünde, Takács Kati, Tordai Teri Színészek: Bálint András, Bagi Iván, Bezerédi Zoltán, Chován Gábor, Csányi Sándor, Csuja Imre, Elek Ferenc, Fenyő Iván, Fesztbaum Béla, Ficzere Béla, Galkó Balázs, Gerendás Péter, Gyabronka József, Hannus Zoltán, Hevér Gábor, Huszár Zsolt, Kálloy Molnár Péter, Jordán Tamás, Józsa Imre, Kamarás Iván, Kaszás Gergő, Koleszár Bazil Péter, Koltai Róbert, Kulka János, Lukáts Andor, Máthé Zsolt, Németh Kristóf, Rába Roland, Rudolf Péter, Papp Dániel, Scherer Péter Szabados Mihály, Szabó Győző, Szanitter Dávid, Székhelyi József, Tamási Zoltán, Tóth József, Trill Zsolt, Végvári Tamás Varga Tamás, Zámbori Soma, közbehegedül: Bóna János.

“Bácskai Júlia érdekes, izgalmas és kockázatos feladat elé állítja előadásai alkalmával mind színészeit, mind nézőit, és ezzel párhuzamosan saját magát is. Az ő feladata kitalálni a témákat, elképzelni egy-egy jelenetet, egy-egy társadalmi problémát. Dramaturgra azonban nincs is szüksége, ugyanis színészeinek minden szava és mozdulata improvizáció, mindössze a történet fonalához kell alkalmazkodniuk. Ha ez még valaki számára nem lenne eléggé izgalmas, érdekes és kockázatos, akkor várja ki, míg a pszichológusnő egyszer csak megakasztja az előadás menetét, és megkéri a befogadókat, hogy váljanak szereplőkké, azaz osszák meg egymással, vele és a színészekkel gondolataikat, tapasztalataikat, érzéseiket a megjelenített témával kapcsolatosan. Persze, nem kötelező.” Sára Eszter