KULTer.hu - Bársony Júlia: Utópia – premier
30243
event-template-default,single,single-event,postid-30243,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Bársony Júlia: Utópia – premier

2011. jan. 5. - 20:00

1061 Budapest


Sirály, Király utca 50.


Harmadik Hang Haza és a MOME előadás.

(makettszínház)

Történik: Budapesten, az Utópia alkotóinak és előadóinak tényleges és képzelt környezetében, 2011-ben. „A közel nem a távoli ellentéte, hanem a feléje tett első, döntő lépés. Az abszolútum csak addig utópia, amíg a tőle elválasztó teret nem alakítjuk át közelségek füzérévé. (…) Az ember saját, tágabb valója, terjeszkedő, a közelségre rávetülő valója az abszolútum egyedüli, igazi partnere.” Andrei Pleşu: Az angyalok. Építőkockák a közelség elméletéhez

MOME Vizuális Kommunikáció Tanszéke immáron 5. alkalommal indított kurzust A vizuális kommunikáció és az előadóművészetek kapcsolata címmel Bársony Júlia rendező vezetésével. A szemesztert a hallgatók közös előadással zárják, melyben egyszerre mutatkozhatnak meg szereplőként és alkotóként. Az elmúlt években feldolgozott témák után – transzparencia és reflexió (Tükörvilág, Végtelen), betűk és jelek (Ex-libris), térreakciók (Átjárók) – ezúttal Budapest, a város, ahol élünk és alkotunk, válik az újragondolás tárgyává. Az Utópia c. előadásban a valós környezet feldolgozási variációi, a részletek „felnagyítása” makett-változatban, liliputi méretekben tárul a Gulliverré magasodó barangoló szeme elé, aki olyan objektumokat szemlélhet meg közelről, melyek önmagukban, a valóságban is elkészíthető tárgyakként működnek, de akár köztéri installációkként is találkozhat velük nap mint nap az utcán.

Az érzékcsalódások sorozatával elbűvölő kiállítás-performansz tényleges és manipulált térélményekkel várja a látogatót a Sirály pinceszínházi terébe. A hétköznapokban is használt vizuális technikák egyedi alkalmazásával az alkotók – miközben a jelen dimenzióját dolgozzák fel – tulajdonképpen a jövőt képezik le. A pillanatokat, mely kapcsolatot teremthet a színház és látvány, a vizualitás, a szöveg és az élő előadói jelenlét között. Akkor és ott.

Az előadás célja egyfajta szabad „érzetrendezés”, a városi lét utópisztikus elképzelése „idealisztikus szemléletként”. Hiszen Budapest nem csupán egy óriás épületdzsungel panelekkel és nevezetességekkel, hanem sokkal inkább hangulat. Lüktető fővárosunk számtalan élettörténet helyszíne és érzelmi megnyilvánulás háttere, ha úgy tetszik: díszlete.

Atmoszféráját a benne élők, lakók organikus energiái határozzák meg, állandóan változó hangulatainkat pedig különböző impulzusokból nyerjük, amiket minduntalan különféle jelekkel örökítünk meg. Hirdetőtáblák, színes házfalak, zöld parkok vonulnak fel szemünk előtt. De mi vonzza valójában a tekintetet és mit vonz a tekintet? Hány élő és élettelen felület tűnik a szemünkbe? Mi minden mellett haladunk el naponta észrevétlenül? Vajon érzékeljük a változásokat?

Az Utópia c. makett-színházi előadás szabadon megtekinthető, élő és dinamikus, mozgásban lévő installációk segítségével avatja be a nézőit e kérdések világába. Az egymással kölcsönös viszonyba kerülő „állomások” megtekinthetőek külön-külön is és körbejárhatóak akár egyéni logikai sorrendben. Az egyes „megállókban” történő performanszok összefűzésével egy olyan lineáris, élő kiállítás és városi mikrovilág rajzolódik ki a „járókelő” előtt, amely folyamatában fejlődik. Most és majdan…