KULTer.hu - Éber álom – Hommage á Rózsa Endre
31591
event-template-default,single,single-event,postid-31591,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Éber álom – Hommage á Rózsa Endre

2011. Sze. 27. - 11:00

1012 Budapest


Várfok Galéria, Várfok utca 11.


Herman Levente - Portré 10
A 2011-es év őszi kiállítási “évadot” a Várfok Galériában egy rendhagyó csoportos kiállítás nyitja. A képzőművészeti műfajok különböző ágait egyesítő tárlat megvalósításához összesen tizennyolc alkotót kértek fel (a Várfok Galéria művészköréhez tartozó alkotókon kívül más kortárs művészeket is), egy vezérfonalként működő, specifikus téma köré csoportosítva a változatos világokat képviselő munkásságokat. Emellett a kiállítás különlegessége hommage jellegében rejlik, hiszen az Éber álom Rozsda Endre (1913-1999) festőnek állít emléket.

Az éber álom megfogalmazás egy tudományosan létező kifejezés, ám a kiállítás keretein belül igen tág értelmezési lehetőségek rázzák fel a látogatót elmélyült barangolásából. Az álmot, mely akár egyeseknek egy második valóságot is jelenthet, legtöbbünk az alvás “tevékenységével” kapcsolja össze. Előfordul azonban, hogy agyunk szinte éber állapotban álmokat “sző”, mégpedig az alany tudatos közreműködésével, illetve irányításával.
Rozsda kései, nagyjából 1945 utáni festészetének főbb jellemzőit a magyar közönség már jól ismerheti. Sajátos szürrealizmusa, mely kevéssé a képi világához, inkább a mögötte húzódó, annak előzményeként tekinthető elméleti utazásaihoz fűződik, szorosan összefügg az idő és az álom fogalmaival. A festő által hátrahagyott kevés írás közül az 1998-ban, a Műcsarnokbéli kiállítás alkalmával publikált Meditációk alapján válik egyértelművé, hogy Rozsda miként volt képes “utazni az időben”. Rozsda ezen utazásai egyfajta álombéli állapot eredményei, ám ehhez nem kellett feltétlenül aludnia, hiszen (a szürrealistákhoz hasonlóan) éberen álmodott, meditált.

A Várfok Galéria csoportos kiállításán a Rozsda által kedvelt három műfaj – a festészet, a rajz és a fotográfia – egyaránt megszólal, sőt egyéb médiumok is feltűnnek. A festők több generációt képviselve egy-egy igen sajátos alkotás révén álmodnak a kiállítás keretein belül. Anélkül, hogy felednék egyedi szókincsüket és színvilágukat, túllépnek a tőlük megszokott motívumok síkján, hogy felcsillanthassanak újdonsággal bíró ötletszikrákat. A kiállításon szereplő fiatal fotósok egészen más hangon szólalnak meg, mint analóg géppel dolgozó “elődjük” tette néhány évtizeddel korábban, ám mindegyik munkásságát eleve átszövi az álommal, a különböző valóságok közötti egyensúlyozással való kacérkodás. A tárlaton egyébként Rozsda többszörös expozícióval készült fotográfiái közül is képviselteti magát néhány a Magyar Fotográfiai Múzeum jóvoltából. A videómű fülünket hegyezi, elvezet minket a talált hangokhoz, miközben “rétegről rétegre” halad az idő hullámain, a sötétség felé. Természetesen a papír műfaja sem hiányozhat a kiállításról, melyen az interaktív animálás szintén újabb dimenziók felé nyit. Kuriózumként egy 1940-es mű is láthatóvá, ám ez nem Rozsda szignóját hordozza… A legfiatalabb kiállító 27 éves, a legidősebb idén ünnepli 90. születésnapját, így nemcsak a médiumok biztosítanak egy színes és gazdag palettát, hanem a különböző világszemléletekben is bővelkedik a kiállítás.

Kiállító művészek: aatoth franyo, Böröcz Angelika, Csiszér Zsuzsi, Csurka Eszter, feLugossy László, Françoise Gilot, Győrffy László, Hangay Enikő, Herman Levente, Köves Éva, Misetics Mátyás, Nádler István, Rácmolnár Sándor, Szirtes János, Szotyory László, Tóth Szilvi, Ujházi Péter, Várady Róbert.

  • 2011. szeptember 13. – 2011. október 8.