KULTer.hu - Ensemble Interface – Anamorfózis//Nyitókoncert
118073
event-template-default,single,single-event,postid-118073,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Ensemble Interface – Anamorfózis//Nyitókoncert

2020. jan. 9. - 20:00

Budapest


Zeneakadémia, Liszt Ferenc tér 8.


Wojtek Blecharz: Torpor (2008) – magyarországi bemutató
Ashley Fure: Therefore I was (2012) – magyarországi bemutató
Brian Ferneyhough: Time and Motion Study I (1971–1977) – magyarországi bemutató

szünet

Marco Stroppa: Osja. Seven Strophes for a Literary Drone (2005–2008) – magyarországi bemutató
Varga Judit: Anamorphoses 02 (2019) – ősbemutató

Andrea Nagy (klarinét, blasszusklarinét), Georgia Privitera (hegedű), Christophe Matthias (gordonka), Anna D´Errico (zongora), João Carlos Pacheco (ütő)

„A görög »anamorphosis« kifejezés azokra a felismerhetetlenségig eltorzított képekre vonatkozik, amelyek csak bizonyos nézőpontból, például valamilyen tükör révén válnak láthatóvá. A téli időszak legjelentősebb újzenei fesztiválja, az Átlátszó Hang nyitókoncertjén elhangzó művek közül a bécsi és a budapesti Zeneakadémián egyaránt tanító Varga Judit műve viseli ezt a címet. A kompozíció, amelynek párdarabja a fesztivál zárókoncertjén lesz hallható, a berlini Heroines of Sound és az Átlátszó Hang felkérésére, az Ernst von Siemens Musikstiftung támogatásával készült, és ősbemutatóként hangzik el a koncerten.
Az anamorfózis jelenségének ismerete a többi darab megértésében is segítségünkre lehet. Napjaink egyik legeredetibb zeneszerzője, a Harvardon doktorált Ashley Fure, akitől a New York-i Filharmonikusok rendeltek művet tavaly, Therefore I was című darabjában a Parkinson-kór zenei képét rajzolja meg; azt, hogy a működő tudat és a működő test között megszűnt idegrendszeri kommunikáció miként okozza a személyiség torzulását.

A fiatal lengyel szerző, Wojtek Blechacz és az egykor a párizsi IRCAM kutatórészlegét vezető olasz Marco Stroppa művei a zene térbeliségével játszanak, ekként torzítva a hangszerek identitását.

A 20. század végi, úgynevezett »new complexity« legnagyobb alakja, Brian Feerneyhough a befogadó időérzékének módosításával játszik a Time and Motion Study I című, már-már lejátszhatatlanul nehéz szóló basszusklarinét darabban.

A műveket előadó Ensemble Interface 2009-ben alakult Frankfurt am Mainban, és a nagy múltú Ensemble Modern örökségét viszi tovább, amennyiben ez utóbbi hangszeres kurzusának hallgatóiból alakult.”
Fazekas Gergely

A Facebook-esemény itt érhető el.