KULTer.hu - Hely, tér, űr: Kagylókürt folyóirat 71. lapszámbemutató
114115
event-template-default,single,single-event,postid-114115,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Hely, tér, űr: Kagylókürt folyóirat 71. lapszámbemutató

2019. Sze. 27. - 17:00

Budapest


Írók Boltja, Andrássy út 45.


Rácz Géza főszerkesztő beszélget meghívott vendégeivel, Kovács Attilával és Szendrei Lászlóval.
Moderátor: Lőrincz Gabriella

Az ember helyhez kötött lény, még ha éppen a tengereket járja, vagy a világűrben kalandozik, akkor is. Talán éppen ezért hajtja a vágy, hogy elhelyezze magát a térben, értelmezze a környezetét, kialakítson magának egy kényelmes és biztonságos helyet, és – igen – legyőzze a teret.

„A távolságot, mint üveg / golyót, megkapod…” – mondja a sokak szerint XX. század legnagyobb lírikusa, József Attila – s itt meg is állhatna a gondolatmenet. Talán innen fakad a vágy, a mozgás, a legyőzés, a meghódítás vágya? Hogy már gyermekkorban olyasmit ígérnek, ami nem jár? Ezért indul törekedni az ember a messzi új horizont felé? Vagy éppen fordítva, azért tűnik e néhány szó annyira igaznak és igazinak, mert ismeri és lefesti az emberi természetet? Hogy a vágy örök időktől fogva az emberé? Hogy nem mehet olyan helyre, ahol egyszer már nem járt volna? De akkor folyton csak egy helyben jár, legföljebb körbe-körbe?

A hellyel együtt jár a helyváltoztatás. Kérdés, hogy vajon melyik az első, a hely, vagy a változtatás? Hogy a menésből származik a láb, és a helyváltoztatás gondolata, vagy a gondolat szüli meg a vágyat és a tettet? De akárhogy is, az ember helyváltoztatásra termett lény. Nem annyira, mint a madár, amely a szabadság örök szimbóluma, mert nem kötik országhatárok, sőt kontinensek sem, és ezért a lélek-madár mindig az ember legbensőbb, igazi énjét, szárnyaló lelkét jelenti. Igen, nemcsak horizontális mozgásra van szükség, hanem vertikális tudati emelkedésre is.

Ezért folytatódik is az egyszerű szavakba öntött titokzatos tényfeltárás: „óriás / leszel, csak hunyd le kis szemed …” Altató? Nem inkább egy másik világba átringató felszólítás ez? Ha az ember lehunyja a szemét, akkor becsukódik a világ kifelé, de kinyílik a világ – befelé… Így nemcsak helye lesz az embernek a Nap alatt, nemcsak teret szakít ki a mindenségből, hanem kozmikussá növekedhet a tudata, megvalósul az említett emelkedés, és a földi halandó keresztülmegy az átalakító metamorfózison, és szárnyaló lélekmadárrá bucskázik át szempillantás alatt. Ez az igazi helyváltoztatás, amikor akár ugyanott marad is az ember, mégis egy másik világnak lesz a részese. Amikor képes ledobni az elnyűtt göncöt, felgöngyölni a levedlett bőrt, maga mögött hagyni a korlátos helyet – és kibontakozik a TÉR-ben, amikor eljut a planetáris és kozmikus tudatosság szintjére.
Amikor az ember tudata egyetemessé válik, eléri a mindentudást – ez merész kijelentés. Ám ehhez nem mozaikkockákat kell egymás mellé raknia, hanem magasabbra kell jutnia, mert a mindentudás egy másik dimenzió, és nem az információk sokaságát, hanem a lényeg ismeretét jelenti.

Ekkor az űr már nem üresség, nem folytonossági hiány – amit legföljebb csak ritka anyaggal, vagy inkább sűrű energiával tudunk betölteni – hanem a minden lehetséges potencialitása… A minden lehetséges az igazi helyváltoztatás, ez a helynek, a térnek és az űrnek az értelme és hivatása. Hogy megmutassa az embernek, miben mozog, merrefelé halad, és mi a végső célja.

A Facebook-esemény itt érhető el.