KULTer.hu - Hungarikum-e a líra?
40081
event-template-default,single,single-event,postid-40081,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Hungarikum-e a líra?

2013. ápr. 12. - 16:30

Debrecen, Hungary


Kölcsey Központ, Baltazár Dezső tér


A József Attila Kör kerekasztal-beszélgetése a kortárs magyar költészet tendenciáiról Herczeg Ákos, Krusovszky Dénes és Pogrányi Péter részvételével!

„Amint az elmúlt tíz év a várakozások és téves remények időszakaként a mélyülő kulturális és politikai válságról, a megosztottságról, hazánk eljelentéktelenedéséről és elszegényedéséről szólt, ez a magyar líra helyzetén is nyomot hagyott. Miközben a kritika és a művelt közbeszéd szinte evidenciaként kezeli, hogy az elmúlt tíz évben a líra volt a legerősebb. A líra metaforikus embléma volta már eleve gyanakvással tölthet el bennünket. A líra mint hungarikum státusza miatt a líra dicsérete valójában valaminek az elfedésére szolgál. A nemzeti karakterjegyek, az utánozhatatlan hungarikumok közé sorolt magyar líra a kulturális kisebbrendűség elfedését szolgálja hagyományosan a történeti retorika számára.

Vajon hungarikum-e a magyar líra, mint ahogy azt a nemzeti emlékezet tudni véli, és főként hinni szereti? Én nem tudom a választ. Ha nem az, akkor csak nekünk fontos. Vagyis nem eleve érték, hanem mi tesszük azzá. A magyar líra épp olyan konstrukció, a róla folyó beszéddel, legendákkal, mítoszokkal, tévképzetekkel, illúziókkal és vágyakkal együtt, mint maga a nemzet fogalma. A magyar líra ebben az összefüggésben az 1820-as években körvonalazódó, majd modern nemzetállamként újjászülető, de egészen 1919-ig az osztrák birodalomban alávetettként létező, a függetlenséget csak vágyként ismerő ország sajátos beszédmódját jelentette. Ez a szimbolikus nyelv hatja át ma is kánonját. A függetlenség illúziója 1947 után ismét elveszett, és ezáltal a szimbolikus nyelv újra életre kelt. Mára azonban a líra már nem része a hatalmi konstrukciók működésének. Vagyis nem képvisel értéket a magyarok számára.

Ha pedig mégis hungarikum volna, amely önmagában is eleve érték, akkor mások is érdeklődnének utána. De mintha a szimbolikus beszéd tereként a 19. században Európa szerte jelentőséget nyerő lírának mint médiumnak a helyét az internet venné át, ahol a forma már eleve tartalom. A líra helyét pedig, amely a tartalmak közvetítésének csatornája volt, nálunk is elfoglalták már. A nosztalgia azonban erőt adhatna neki.”

(Borbély Szilárd: Hungarikum-e a líra?)