KULTer.hu - Ma utoljára: Miniszterek gatyában – Pusztai Sándor úszómester képei 1930-1939
32337
event-template-default,single,single-event,postid-32337,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Ma utoljára: Miniszterek gatyában – Pusztai Sándor úszómester képei 1930-1939

2012. jún. 17. - 11:00

1065 Budapest


Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház, Nagymező utca 20.


Klebelsberg Kuno
Miként a heteket, hónapokat, éveket, úgy a fotómuzeológus életét is időnként piros betűs ünnepek szakítják meg a sok-sok hétköznap mellett. Mert úgy általában csak teszi a dolgát, adatokat kutat, illeszt be a megfelelő helyekre, ír, rendez, kurál, konzervál, mikor mit…
És egyszer csak kinyílik az ajtaja és megérkezik valaki, hóna alatt egy cipősdobozzal. Nagypapa képei, negatívjai, mondja és akkor az említett foglalkozású egyed félretolja azt, amivel éppen babrikál és kötelességszerűen belenéz az elé tett skatulyába. És a kötelességtudat egy pillanat alatt elolvad, mint jégkocka az infralámpa alatt, s átveszi helyét a vadászösztön, nézi-nézi, még-még-még, arcán egyre szélesebb a vigyor, s azt érzi, ünnep van. Ilyen dolog nem sokszor történik meg vele, pedig jó lenne.
Mert mi volt a dobozban?
Kisméretű, négyszer öt centiméteres nitrát negatívokat, róluk készült korabeli kontaktmásolatokat, reszketeg, nehezen kisilabizálható feliratokkal ellátott zacskókat láttam benne. És ezekből állt össze a nem mindennapi történet.
Volt egyszer egy vidéki polgárfiú a keleti végeken, akinek szülei jóvoltából nem ment rosszul a sora, azok ugyanis különböző strandokat, fürdőket üzemeltettek, míg csak tönkre nem mentek. S akkor a fiú, történetünk főszereplője beállt mások fürdőjébe úszómesternek. Fiatalabb olvasók számára: az ezerkilencszázhúszas, -harmincas évek úszómestere nem az a fehérruhás személy volt, aki a medence mellett végigunatkozta a munkaidejét, hanem személyiség, aki a fürdőzők kényelmét, ottlétét biztosította. A fürdő talán legfontosabb személyének számított.
Nos, ez az ember nemcsak a dolgát tette évtizedeken keresztül, hanem valami ködös, magában sem pontosan tisztázott céllal sok-sok éven át fényképezte a fürdőben megjelent ismert személyiségeket. Így maradt meg nekünk neglizsében Karinthy Frigyes és Heltai Jenő, Klebelsberg Kunó és ifj. Horthy Miklós, Keresztes-Fischer és Apponyi, Tolnay Klári és Alpár Gitta, hogy csak néhányat soroljak a több száz híresség közül.
Nem a voyeur fényképész teljesítménye a legfigyelemreméltóbb ebben az egészben, hanem az a nagyon egységes, nagyon érdekes végeredmény, mely egy speciális metszetét adja a Gellért- és a Széchenyi-fürdőkben a két világháború között megfordult arisztokratáknak, politikusoknak, művészeknek. S most, amikor amúgy is az újheroizálás, az ájult, kritikátlan idealizálás korát éljük, üdítő ezeket az embereket csak embernek is látni.